A BOLYONGÁSOK – Ország Lili Kiscellben című tárlat illeszkedik a Fővárosi Képtár gyűjteményéből kiinduló, azt feldolgozó kiállítások sorába. Vállaltan a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár sajátos nézőpontjából tekint az életműre: egy-két kivételt leszámítva az itteni gyűjteményben található Ország Lili-műveket mutat be, mintegy 50 festményt és 70 grafikai lapot. A kiállítás célja új tudományos eredmények közvetítése. A tárlat alkalmából megjelenő monográfia alapja a kurátor 2019-ben írt doktori dolgozata és az ahhoz kapcsolódó tíz éves kutatómunka.
Összetett viszonyulás a múlthoz: ez Ország Lili művészetének központi témája. Életművében különös hangsúly került a történelem és az emlékezés viszonyára, az egyéni és a kulturális emlékezet folyamataira. A szakralitással keveredő zsidó történelemfogalom, a gondolkodással összefüggő emlékezetmunka, a túlélő művészt űző lelkiismeret, hogy az áldozatokról méltón megemlékezzen, olyan főművek alkotására sarkallták, mint a Rekviem-sorozat vagy a De Profundis-triptichon. Az életművet lezáró, összegző jellegűnek tekinthető Labirintus-sorozat szintén emlékezés: visszatekint az életútra, él az önidézés eszközével, és kultúrtörténeti vonatkozású motívumaiban ókori emlékek sejlenek fel.
A Fővárosi Képtár gazdag anyaga is – bár szűkebb fókusszal – megengedi az emlékezéstémájára felfűzött vizsgálódást. A tárlat vállaltan a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár sajátos nézőpontjából tekint az életműre: egy-két kivételt leszámítva a saját gyűjteményünkben található Ország Lili-műveket mutatunk be. A kiállítás a gyűjteményből kiinduló, magára az intézményre is rátekintő kiállítások sorába illeszkedik. Hangsúlyosan tárgyalja a hatalom és művészet komplex viszonyát, a Rákosi- majd a Kádár-korszak szürreális zártságát, a művészi tájékozódás
nehézségeit, az információéhség kikényszerítette alkukat.
Ország Lili szinte egész életműve abban az apró garzonlakásban született, ahol a főiskola befejezésétől egészen 1978 elejéig lakott. Rendkívül szűk élettere éles ellentétben állt gondolatainak szabadságával, tágas és gazdag belső világával, szellemi terével, amelyben művei révén bolyonghatunk.
A templomtér tengelyében látható főművek a festői teljesítmény tanulmányozására hívnak és a Fővárosi Képtár gyűjteményének jelentőségét mutatják, a mellékterekben elhelyezett munkák pedig az alkotói folyamatra, annak kerülőire, útvesztőire világítanak rá.
A Kiscelli Múzeum és a Templomtér sok tekintetben különleges kiállítási helyszín. Ország Lili egész életében templomokat szeretett volna kifesteni. Barátainak Tihanyból 1960-ban ezt írta: „Állati munkakedvem van! Legszívesebben nekiesnék a templom falainak, nem tudnátok róla levakarni, míg be nem festem az egészet. Na majd építünk egy templomot!” A templom kifejezés az ő szóhasználatában inkább képzetet, mint konkrét épületet jelölt.
Rácz Istvánnal 1964-ben folytatott beszélgetésében mondja: „A templom az az emberben belül van, ahhoz nem is kell egy épület tulajdonképpen.” A kiállítás az ebben a gondolatkörben fontos helyet elfoglaló belső (emlékező) templom fogalma köré épül, példaként állítja elénk Ország Lili emlékezését, traumafeldolgozását, és kérdez rá többek között a múzeum mint a művészeteknek és a tudományoknak szentelt hely, a múlt emlékeinek megőrzésére rendelt intézmény felelősségeire.
Kiállításunk helyszíne, a 18. századi templom az átépítéseknek, funkcióváltásoknak és a második világháborúban elszenvedett károknak a nyomait viselve romtemplomként, majd 1988 óta kiállítótérként saját történetében hordozza azokat a témákat, amelyek a festményeken is visszaköszönnek: építést és pusztítást, szakrális és profán egymásba játszását, a múltnak egymásra rakódó rétegeit, jelenlévő nyomait.
Ország Lili életművét az emlékezetről, a 20. századi történelemről Magyarországon és Európában máig folyamatosan zajló gondolkodás hozza közel hozzánk.
Kurátor: Árvai Mária
Látogatható: 2024. november 16. - 2025. április 6.
