A foltvarrás egyszerre türelemjáték, találkozás és emlékezés. Egy apró darab anyagból indul, majd másikhoz simul, motívumot, történetet formál. A Néprajzi Múzeumban 2026. február elsejéig megtekinthető Foltvarrás kékben / Blueprint Patchwork című kiállítás a Nagyjainktól örökül kékfestő pályázat nyertes pályaművei mellett ezt az egymásba varrt világot tárja fel – a kézimunka csendes idejét, a közösségi alkotás örömét, és azt a láthatatlan hálót, amely évtizedek óta összeköti a foltvarrókat.
A kiállítás, ahogy a bemutatott textilmunkák, számos különböző eredetű dolgot varr vibráló egésszé. A tárlat középpontjában egyrészta foltvarrás – angol nevén patchwork – áll: egy ősi technika, amelyben különböző anyagdarabokból új textil születik. A kézzel vagy géppel összevarrt foltok ritmust, rendet és harmóniát teremtenek, miközben minden öltés az alkotó kéz nyomát viseli. A patchwork több, mint díszítő technika: a visszaemlékezés, az újrahasznosítás és a kreativitás finom szövete, amelyben a múlt darabjai új formát és jelentést kapnak.
Ugyanakkor a Foltvarrás kékben című táralat a kékfestés hagyományára is épül, amely a magyar textilkultúra egyik legkülönlegesebb fejezete. A kékfestő anyag a kézi nyomással és indigófestéssel készült mintáiról ismert – egyszerre archaikus és elegáns, népi és modern.
Mindemellett a kiállításon a Magyar Foltvarró Céh és a hazai foltvarrástörténete is kibontakozik. Az 1990-es évek óta formálódómozgalom mögött női alkotóközösségek, baráti csoportok, műhelyek állnak, akik a varráson keresztül egy új, közös nyelvet találtak.
A Foltvarró Céh és a Néprajzi Múzeum által meghirdetett Nagyjainktól örökül kékfestő pályázat – és az erre épülő kiállítás – így vált egyszerre versennyé és együttműködéssé, ahol a közösségi alkotás legalább olyan fontos, mint az egyéni teljesítmény. A bemutatott művek a hagyomány és a kortárs kísérletezés határán születtek: a kézimunka, a hímzés, a tűzés és az applikáció technikái új ütemben találkoznak a geometrikus és organikus formákkal.
Ilyen például Forczek Cecília Életfa című faliképe, Farkas Zsuzsa és Nyikos Lilian Átirat című közös munkája, valamint az Algyői Foltvarrók Köre által készített A kékfestő, ami összeköt című közösségi alkotás. A párna kategória díjazottjai – Pokomándy Zsuzsanna, Surányi Melinda és Morvay Reni – szintén a kiállítás résztvevői. A kiállítás anyagában helyet kaptak továbbá a korábbi évek meghatározó művei is, többek között nemzetközi sikereket aratott alkotások is.
A Foltvarrás kékben nem csupán egy kiállítás, hanem élmény és találkozás: a Néprajzi Múzeumban kialakított workshop-térben a látogatók a foltvarrás közösségi oldalát is megtapasztalhatják. Itt a varrás mozdulata új értelmet nyer: a csendes figyelem, az együtt alkotás egy olyan közös térbe hív, ahol a múlt technikája a jelen közösségi élményévé válik. A kék szín, amely a tárlat egészét átszövi, egyszerre jelképezi az állandóságot és a szabadságot. Mint a textil szálai, összekapcsolja a generációkat, a technikákat és az alkotókat.
Díjazottak
Forczek Cecília: Életfa, 2025
Falikép I. díj – Varrógépcentrum díja
Farkas Zsuzsa – Nyikos Lilian: Átirat, 2025
Pozitív kézi applikáció, kézi varrás, tűzés és hímzés, pamutvászon
Zsűri kiemelt falikép
Algyői Foltvarrók Köre: A kékfestő, ami összeköt, 2025
Pozitív kézi applikáció, kézi varrás, tűzés és hímzés, gépi varrás, pamutvászon
Közösségi különdíj – falikép kategória
Pokomándy Zsuzsanna: Párna, 2025
Pozitív gépi applikáció, gépi varrás és tűzés, kézi varrás, pamutvászon
Párna kategória I. díj
Kurátor: Budavári Veronika
Fotók: Incze László/ Néprajzi Múzeum
