Az ókori egyiptomi művészet szépségét, vallásban betöltött szerepét, annak változatosságát és a műtárgyak megalkotásának folyamatát szemlélteti a Szépművészeti Múzeum szobrokat, sztéléket, domborműveket, koporsókat, mágikus-rituális szerepet betöltő műtárgyakat bemutató kiállítása.
Az örökkévalóság megörökítése című tárlaton kiemelt jelentőséget kapott a műalkotások megismerésében segítséget nyújtó modern természettudományos módszerek és digitális technikák bemutatása is. A Hogyan alkottak az ókori egyiptomi művészek? alcímet viselő, novemberig látható kiállításon mintegy 140 műtárggyal találkozhatnak a látogatók.
Az ókori egyiptomi szobrok, sztélék, domborművek, falfestmények és egyéb műtárgyak rituális és mágikus erejükkel az örökkévalóságot idézték meg az élők világában. Az egyiptomiak gyakran az „örökkévalóság”, a „határtalanság”, a „maradandóság” kifejezésekkel jellemezték halottaik és isteneik világát. A halottak és istenek otthonait – temetőket, sírokat és templomokat, amelyek kaput nyitottak az élők világán túli dimenziókra – „az örökkévalóság számára” építették, és számtalan, értékes anyagokból készített, kultikus rendeltetésű, művészi értékű alkotással díszítettékőket.
Kartonázs múmiadísz vázlatvonalainak a javítása
Ptolemaiosz-kor második fele (Kr. e. 2–1. század)
Festett kartonázs, 15,7 × 9 cm
Gamhud
Szépművészeti Múzeum, Budapest
A kiállítás reprezentatív válogatást mutat be az ilyen típusú műtárgyakból: művészi kvalitásaikat és az örökkévalóság felidézésében betöltött szerepüket együtt tárja a látogatók elé. Emellett a készítőik világába is betekintést nyújt, valamint az alkotás folyamatát is szemlélteti. A természettudományos módszerek és digitális technikák használata az egyiptomi műalkotások megismerésében kiemelt szerepet játszik, így a kiállításon digitális eszközök segítségével az ókori egyiptomi tárgyakon végzett anyagvizsgálatok eredményeit is bemutatjuk a látogatóknak: például egy koporsó 3D-s animációját, vagy egy szobor elkészítésének feltételezett fázisait és eredeti, ma már szabad szemmel nem látható színeit rekonstruáljuk az egyiptomi gyűjtemény különleges új eszközének, az ún. holovetítőnek a segítségével, amely képes több ezer éves, ma már egykori pompájában nem élvezhető műtárgyakat megjeleníteni.
A kiállításon a Szépművészeti Múzeum műtárgyai mellett a koppenhágai Ny Carlsberg Glyptotek és a torinói Museo Egizio gyűjteményéből érkezett kiemelkedő alkotásokkal találkozhatnak a látogatók. A tárgyak mögött rejlő izgalmas történeteket az egyiptológiai kutatások mellett az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK) és az Egyiptomi Gyűjtemény évek óta tartó közös munkája során elvégzett anyagvizsgálatok tárták fel.
Az ókori műtárgyak létrehozása sokféle művészi technikát igényelt és egy-egy alkotás létrehozásában általában többen is részt vettek, ugyanis az egyes munkafolyamatok eltérő szaktudást igényeltek. Egy nagyméretű alkotás, egy szobor elkészítése vagy egy sír díszítése során több művész párhuzamosan végezte ugyanazt a feladatot (például csiszolást vagy festést).
Koporsóarc
Harmadik átmeneti kor (9–8. század)
Festett fa, 23,4 × 19,1 × 8,5 cm
Lelőhelye ismeretlen
Szépművészeti Múzeum
Múmia alakú koporsó
Ptolemaiosz-kor második fele (Kr. e. 2–1. század)
Festett szikomorfa; rögzítőcsapok kopasz tamariskából, 195 × 73 × 47 cm
Gamhud
Szépművészeti Múzeum, Budapest
A sírok és templomok építése és díszítése számtalan embert foglalkoztatott, akik közül ma sokat nem neveznénk művésznek, hanem inkább kézművesnek. Az egyiptomi nyelv azonban nem tett különbséget a művészek és a kézművesek között, mindkettőt ugyanazzal a szóval (hemut) jelölte. Olyan mesteremberekre használták a kifejezést, akik különleges szakértelemmel értékes anyagokból alkottak finoman megmunkált termékeket: szobrász, festő, asztalos/fafaragó, fémműves, ékszerkészítő, de idetartozott a szandál- és a harcikocsi-készítő is.
A kiállítás a művészek tevékenységét megörökítő egyiptomi képi ábrázolásokon mutatja be a munkafolyamatokat, illetve befejezetlen, a részfolyamatok nyomait feltáró és így a készítés fázisairól tanúskodó alkotásokkal szemlélteti őket.
A művészet rituális funkciója mellett esztétikai értéket is hordozott az egyiptomiak számára. Látogatták a régi emlékműveket, és az írástudók gyakran hagytak hátra a felkeresett építmények szépségét méltató graffitiket. Az alkotókat azonban nem említették, hiszen az alkotásokat – néhány kivételtől eltekintve – nem kötötték alkotóikhoz. A sírokat a tulajdonosaik, a templomokat az ott tisztelt istenség vagy király, a szobrokat szintén a tulajdonosaik alapján tartották számon. A művészek azonban megbecsült tagjai voltak a társadalomnak, a király, a templomok és a társadalom legrangosabb rétegei számára teljesítettek megbízásokat. Sokan közülük saját maguknak is maradandó emléket, sírt vagy sztélét állítottak. A kiállítás ilyen alkotásokon keresztül bemutatja azt is, hogy a művészek milyen szerepet töltöttek be a társadalomban, valamint a tárgyak segítségével betekintést nyújt szakmai tudásuk részleteibe is.
Az örökkévalóságot megörökítő egyiptomi művészet fontos jellemzője volt, hogy a műfajok és alapanyagok közül egyeseknek kiemelt jelentőséget tulajdonított. A műalkotások anyaghasználata hierarchikus elképzelést tükröz, ennek megfelelően a kiállításon négy nagy anyagcsoportba rendezve mutatjuk be a tárgyakat: kő-, fa-, fém- és fajanszalkotásokat láthat a közönség.
A legfontosabb egyiptomi műfaj a szobor, azaz a képmás volt, amely egy kultuszközponti alakját, királyt, istent vagy halottat jelenített meg. A szobrok leggyakoribb és legfontosabb alapanyaga a kő volt, ezért a kiállítás központi terében az egyiptomi portrészobrászat különböző korszakait bemutató, kőből készült,reprezentatív darabok kapnak helyet.
Szintén gyakran használt, megbecsült anyag volt a jó minőségű, sokszor külföldről beszerzett fa, amelyből ugyancsak gyakran készítettek szobrokat, de koporsókat és egyéb sírfelszerelést is. A fém (főként a bronz, az arany és az ezüst) elsősorban kisebb méretű szobrok, ékszerek, eszközök és fegyverek alapanyaga volt, míg az aranyat és az ezüstöt berakásként is használták.
Harpokratész-szobor töredéke feketeréz bevonattal
Harmadik átmeneti kor – Későkor (Kr. e. 10–4. század)
Tömör, ezüsttartalmú bronzötvözet, aranyberakással, feketeréz bevonattal
12,5 × 5,4 × 4,2 cm
Lelőhelye ismeretlen
Szépművészeti Múzeum
Az ókori egyiptomi kultúrára jellemző és egyedi egyiptomi fajanszból kisebb méretű tárgyakat, amuletteket készítettek, amelyeket leggyakrabban sírokba helyeztek vagy templomi felajánlási tárgyként használtak. Az egyiptomiak számára a nyersanyagok nem pusztán gazdasági erőforrások voltak. A kövek, fémek és ásványok a természet és az isteni világ határán helyezkedtek el: a föld mélyéből származtak, de az istenekhez tartoztak. Kitermelésük ezért egyszerre volt technikai feladat, állami vállalkozás és vallási cselekedet. A király azzal, hogy templomépítkezései során a természet anyagait felhasználta, újrateremtette a kozmoszt, azaz biztosította a teremtés fennmaradását.
A több ezer éves tárgyakat ma műalkotásként őrizzük a múzeumokban, de egykor azzal a céllal készültek, hogy mágikus-rituális erejükkel segítsék az isteni és a földi világ közötti kapcsolat megteremtését, illetve biztosítsák az elhunytak örökkévalóságban való fennmaradását. Így a mai ember számára nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, hanem az egyiptomiak világképéről is tanúskodnak. A kiállítás az örökkévalóság számára készített egyiptomi műalkotásoknak a jelenben történő felidézésével hozzájárul az egyiptomiak örökkévalóságának megörökítéséhez.
A kiálltás kurátorai Kóthay Katalin egyiptológus, az Egyiptomi Gyűjtemény vezetője és Kevély Flóra egyiptológus, a gyűjtemény muzeológusa.
Az örökkévalóság megörökítése
Hogyan alkottak az ókori egyiptomi művészek?
Szépművészeti Múzeum
2026. július 17. – november 1.
Borítóképen:
Meritaton hercegnő számára átdolgozott dombormű
Újbirodalom, Ehnaton uralkodása (Kr. e. 1353–1336)
Festett mészkő, 24 × 52 cm
El-Amarna
Ny Carlsberg Glyptotek, Koppenhága / Ole Haupt
