Az 1902-ben készült festmény éppen 40 éve került Miskolc tulajdonába Dr. Petró Sándor műgyűjteményének többi darabjával együtt. Azóta alig töltött időt otthonának, a Herman Ottó Múzeumnak a falán. A Képtár látogatói gyakran hiányolják is „testvérei”, a három másik Csontváry-kép – a Mandulavirágzás, a Keleti pályaudvar éjjel és a Felvidéki utca – mellől. Az Öreg halász szinte kiállításról kiállításra jár, mert a cédrus-képek mellett ez Csontváry életművének legközismertebb alkotása. Népszerűsége okán a műkincs meghívást kapott a világ számos galériájába. Utazott, hogy London, Stockholm, Rotterdam, Miami és San Diego műértő közönsége is belefeledkezhessen az átható tekintetbe. A talányos figuráról készült talányos kép valamennyi bemutatásakor hatalmas sikert aratott. Még úgy is, hogy elöregedett, elsötétedett lakkrétege már egyre kevésbé adta vissza a festmény eredetileg ragyogó, tiszta színeit. Az Öreg halász az utazások során mind öregebb lett, és az igéző tekintet helyett egyre rosszabb állapota szúrt szemet. Az esztétikai élményen jelenősen rontottak az egyenetlen, gyűrött és hullámos vásznon megjelenő mély repedések. Félő volt, hogy minden mozgatáskor festék pereghet le a több mint 50 éve kezeletlen festményről. Állapota lassacskán aggasztóvá vált. De még mielőtt az Öreg halász feje felett végképp összecsaptak volna a hullámok, a Herman Ottó Múzeum meghozta döntését a portré restaurálásáról. A munka költsége viszont meghaladta a miskolci közgyűjtemény pénzügyi kereteit, ezért az intézmény vezetősége úgy határozott, hogy az idei magyar kultúra napján gyűjtést hirdet a nemzeti műkincs megújítására. Miskolc pedig nem hagyta cserben „utazó nagykövetét”. Mintegy száz intézmény, cég és magánszemély adományozott kisebb-nagyobb pénzösszeget, hogy a Nemzeti Kulturális Alap minisztériumi támogatását kiegészítve, Dicső Ágnes megkezdhesse a Csontváry kép restaurálását. A művész-restaurátor az első négy hónapot a deformálódott vászon kisimítására szánta, aminek eredményeként a kép visszanyerte feltételezett eredeti méretét: hosszában fél centiméterrel nagyobb lett. Majd a szakértő megtisztította és megerősítette a vásznat és a festékréteget is. Az Öreg halász eredeti üde, friss színeivel került vissza a miskolci Képtár falára. Aki most találkozik vele, abban fel sem merül a portré hányattatott sorsa.
Pedig a mai megbecsültségéig elég megpróbáltatást kellett kiállnia az Öreg halásznak. A kép eleve gyűrött vászonra született. A festetlen, de már lealapozott szövetet ugyanis Csontváry tekercsbe csavarva vitte magával nápolyi útja során, míg rá nem lelt a megörökítendő témára. A sérült hordozó miatt a száradás során hosszanti hajszálrepedések keletkeztek a portrén, ami egyébként sem volt Csontváry büszkesége. A gácsi padlásra száműzte más alkotásával együtt; valamennyi ottmaradt 1919-ig, a festő haláláig. Az Öreg halászt maga Csontváry soha nem állította ki. A közönség 1930-ban találkozhatott először az ikonikus képpel. Ekkor mutatta be az Ernst Múzeum a többi, addig rejtve maradt Csontváry alkotással egyetemben. Miskolcra 1964-ben, Dr. Petró Sándor műgyűjtő vásárlása révén került, aki még abban az évben megrendelte a restaurálását Hradil Alajostól. Legalábbis a vászon hátulján olvasható címke csak erről az egy korábbi felújításról tanúskodik. Most, újabb 50 év után, ismét friss szemmel nézhetnek a látogatók az ikonikus, emblematikus műre, és abba a szuggesztív tekintetbe, amiért érdemes Miskolcra hívni a világot.
Hogy az Öreg halász mikor kel útra legközelebb, azt még nem lehet tudni. Mégsem érdemes halogatni meglátogatását. A kép jelenlegi helyén, a Herman Ottó Múzeum Képtárában – a Seuso-kincs bemutatását előkészítő munkálatok kezdetéig – január 7-ig tekinthető meg.
