A múzeumok és a történelmi hagyományőrző csoportok együttműködése már több évtizedes múltra tekint vissza. A történelmi újrajátszókban a szakma ma már nemcsak a jelmezes látványosságot látja, hanem hasznos partnereket is, akik a múzeumok oktatási, ismeretterjesztési és adott esetben kutatási (kísérleti régészet, történelmi fegyverek hatásvizsgálata stb…) feladataiban nyújthatnak segítséget.
A témával kapcsolatban több hazai tanulmány is született, de a magazinban is találunk cikkeket az élő történelem, illetve az újrajátszás módszereiről, múzeumi alkalmazásuk tapasztalatairól. (Lásd felhasznált irodalom.) Az utóbbi időkben egyre inkább teret hódítanak olyan közösségi irányzatok is, amelyek lazábban, vagy csak egy-egy részterületen kapcsolódnak a történelmi és kulturális örökséghez, de a múzeumoknak érdemes lenne feléjük is nyitni. Ilyenek az élő szerepjátékkal (LARP: Live Action Role-Playing Game) és a történelmi vívással (HEMA és Buhurt - lovagi torna) foglalkozó csoportok. A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum szervezett néhány közös programot történelmi vívással foglalkozó klubokkal a korábbi években; ebben a cikkben ezek tapasztalatait, eredményeit osztom meg.
A HEMA a „Historical European Martial Arts” rövidítése, ami történelmi európai harcművészeteket jelent. A fogalom alatt azokat a szálfegyveres harci technikákat nevezzük, amelyek a 20. század előtt léteztek Európában. Ennek a tudásnak a nagy része nem maradt fenn közvetlenül, mesterről-tanítványra szállva, mint pl. Japánban, így feledésbe merült, vagy teljesen átformálódott, kialakítva a modern sportvívás alapjait. Az európai történelmi vívások kutatása és rekonstrukciója a 19. század második felében indult; a módszertan elméleti és gyakorlati megalapozása Alfred Hutton brit katonatiszt és vívómester nevéhez fűződik. A történelmi vívásra hamar felfigyelt a színházi szféra és a filmipar, megteremtve a színpadi vívás (Stage Combat / Stage Fencing) műfaját. Az irányzat a történelmi hagyományőrzés elterjedésével vált igazán népszerűvé, az 1990-es évektől sorra alakultak a HEMA klubok Európában és Amerikában.
A történelmi vívások kutatói a 15-16. századtól nagyszámban rendelkezésre álló vívókönyveket tanulmányozzák és értelmezik, rekonstruálva az eredeti mozdulatokat, technikákat. A történelmi vívás mostanra sportággá fejlődött. A fő különbség a modern sportvívás és a HEMA között az, hogy a sportvívás fegyver „szimulátorokat/utánzatokat” használ, míg a történelmi vívás a korabeli fegyverek rekonstrukcióit, melyek méretre és súlyra megegyeznek az eredeti darabokkal. A nehezebb fegyverek miatt a HEMA számára speciális védőfelszerelést fejlesztettek ki, amely sokkal „masszívabb”, mint amit a sportvívásban használnak. A történelmi vívás eredményeit az újrajátszók is alkalmazzák, sokszor átfedések is vannak a két tábor között, de a hagyományőrzés alapvetően a vívástechnikák bemutatására törekszik, az adott korhoz igazodó ruházatban, és nem cél (megfelelő védőfelszerelés hiányában nem is lehet) a tényleges találat elérése. Kivételt képeznek a középkori nehézgyalogság, illetve nehézlovasság megjelenítői, akik számára a korabeli páncél „sebezhetetlenséget” biztosít. Közülük kerülnek ki a buhurt, azaz lovagi tornák fenegyerekei.
Az Ars Ensis tagjai gyakorló fegyverekkel a várudvaron. A szerző fotója.
A történelmi vívás megjelenése a múzeumokban már nem számít újdonságnak. Jó példa erre a Royal Armouries Angliában, amely rendszeresen szervez HEMA bemutatókat, lovagi tornákat. De már Magyarországon is találunk erre precedenst; ilyen volt például a Buhurt International Világbajnokság Visegrádon 2025-ben, vagy ilyenek a kelta HEMA bemutatók az Aquincumi Múzeum programjain (Floralia, Barbár Napok).
A vármúzeum 2022-ben szervezte meg először a Középkori Vár Napját, amely mára hagyománnyá vált. A rendezvényre általában történelmi hagyományőrzőket szoktunk hívni, de a 2023-ban kísérleti jelleggel, a budapesti HEMA klubokra alapozva szerveztük meg a programot. Magam is foglalkozom történelmi hagyományőrzéssel, illetve vívással, így a csoportokkal a kapcsolat adott volt. Három klubot hívtunk meg a rendezvényre, az Ars Ensis Lovagi Kör és Kardvívó Iskolát, a Crosscut HRST és a Bajvívó Magyarok Hagyományőrző és Sport Egyesületet. Az utóbbi egyesület csak magyar szablyavívással, míg az első kettő nyugat-európai vívóiskolákkal is foglalkozik. A történelmi vívás helyszíne a vármúzeum gótikus terme volt. A nap folyamán a látogatók statikus bemutatókon ismerkedhettek a történelmi vívás eszközeivel, de speciális, szivacsborítású gyakorlókardokkal a vívótechnikákat is kipróbálhatták. Délután zajlottak le a klubok előadásai, melyeken az általuk gyakorolt vívóiskolákat, és azok történelmi hátterét mutatták be.
Érdeklődők az Ars Ensis pultjánál a Várnapon. Fotó Medve Balázs
A várnapi rendezvényen természetesen más, hagyományos programok, így például tárlatvezetések és kézműves foglalkozások is zajlottak, de a közönség jól fogadta az újdonságot, és nagy volt az érdeklődés a vívóbemutatók iránt. Közkeletű tévhit, hogy a gyengébbik nem nem érdeklődik a fegyverek iránt. Statisztikát nem készítettünk, de a hölgyek látható többségben voltak az érdeklődők között, főleg a fiatalabb korosztályból. Ez az érdeklődés atörténelmi fantasy filmek, illetve regények ezredforduló óta tartó reneszánszának is köszönhető. Ugyanezt az érdeklődést tapasztalom azokon a múzeumpedagógiai foglalkozásaimon is, melyeken fegyvermásolatokat is használok. A lányok ugyanolyan kíváncsisággal nézegetik a fegyvereket, mint a fiúk, sőt, az óra végén alig lehet kivenni a kezükből a kardokat.
Az autentikus környezet a résztvevő klubok tetszését is elnyerte. Néhány héttel később az Ars Ensis egy nyílt edzést és tagtoborzót szervezett a vármúzeum gótikus termében. Az eseményt a múzeum facebook oldalán is meghirdettük, és a látogatók itt is bekapcsolódhattak, illetve kipróbálhatták a gyakorló fegyvereket. 2024 nyarán, ugyanezen a helyena Crosscut HRST szervezett vizsgát az Academia da Espada (Spanyol Kardvívó Akadémia) hazai növendékeinek. A vizsga lebonyolításában részt vett Chris Lee-Becker, az Academia német tagiskolájának vezetője is. A klub a következő év tavaszán ismét a gótikus termet választotta az éves vívóvizsga helyszínéül. A vizsgák, jellegüknél fogva nem voltak interaktívak, de a nézők végig kísérhették az eseményeket. A második vizsga alkalmával a tavaszi táborosainkkal kivételeztünk egy kicsit, ők a szünetben kézbefoghatták a fegyvereket, és kaptak egy kis előadást is a történelmi vívásról.
Formagyakorlat bemutatása az Academia da Espada vizsgáján. Fotó: Gergely Tamás
A mai, digitális világban egyre fontosabbak lesznek azok a tevékenységek, melyek során a gyerekeknek alkalma nyílik a fizikai valóság megtapasztalására, a tárgyak, anyagok érzékelésére. Pályám elején egy kardmásolatot látva a diákok még azt kérdezték, hogy hogyan kell használni, ma már arra csodálkoznak rá, hogy igazi acélból és igazi fából készült tárgyat fognak a kezükben.
A számítógépes játékoknak köszönhetően virtuális formában ma már olyan dolgokat is megtapasztalhatunk, amelyek a hétköznapi életben elérhetetlenek, vagy nem is léteznek. Mesterei lehetünk a lovagi kardnak, úgy, hogy még életünkben nem fogtunk ilyen fegyvert a kezünkben. A virtuális valóság hatását ellensúlyozhatja a tárgyakra, tárgyismeretre fókuszáló múzeumpedagógia, múzeumandragógia.
Ugyanakkor nem várható el, hogy a múzeumi szakemberek minden tárgy, vagy eszköz használatához értsenek. Különösen igaz ez a fegyverekre, melyekhez komoly tudás és tapasztalat kell. A történelmi vívássegítségével a fegyverek használata hitelesen, és biztonságosan mutatható be.
A múzeumi tudásátadás mellett vannak más területek is, ahol a múzeumok és a történelmi vívók együtt tudnak működni. Ilyen például a fegyvertörténet, a szálfegyverek, védőfegyverek hatásvizsgálata. A történelmi vívás korhű rekonstrukciók és vívótechnikák használatával tudományosan is elemezhető képet tud nyújtani a muzeális fegyverek tulajdonságairól.
Az együttműködés egyelőre szünetel, de ezek alapján is látható, hogy a történelmi vívással foglalkozó klubok szívesen használják a palotahelyszíneket, ami jól illeszkedik ahhoz a felfogáshoz, hogy a múzeumok közösségi térként is működjenek. A rendezvények negatív tapasztalata volt, hogy a vármúzeum infrastrukturális háttere (pl. öltözőhelyiségek hiánya, a belső terek korlátozott mérete) egyelőre nem teszi lehetővé az olyan, nagyobb rendezvények szervezését, mint például egy nemzetközi vívóverseny, vagy egy nagy létszámú nyílt edzés. Középtávon viszont a helyreállítás alatt álló várudvarok megnyitása a történelmi rendezvényeknek is új perspektívát adhat.
Irodalom és források:
Zay, O. (2016). Fogyasztható történelem – Élő interpretáció múzeumi környezetben. In dr. Koltai Zsuzsa (Ed.), Tudásmenedzsment 17. ksz. (pp. 191-200.). PTE KPVK
(2025. 12. 17.)
Lőrincz, A. (2020). Múzeumok és történelmi újrajátszók együttműködési lehetőségei. In Polymatheia: Művelődés- és Neveléstörténeti Folyóirat, 17. (3-4). (pp. 121-142.). Kodolányi Egyetemi Kiadó Kft.
(2025. 12. 17.)
https://www.historicaleuropeanmartialarts.com/
Letöltés: 2026. 04. 19.
https://www.thecollector.com/historical-european-martial-arts-hema/
Letöltés: 2026. 04. 19.
https://georgikon-szablya-kor.webnode.hu/a-tortenelmi-vivasrol/
Letöltés: 2026. 04. 19.
https://royalarmouries.org/leeds/whats-on/daily-combats
Letöltés: 2026. 04. 19.
https://www.buhurtinternational.com/worldchampionship2025
Letöltés: 2026. 04. 19.
Letöltés: 2026. 04. 19.
https://www.facebook.com/academiadaespadahungria
Letöltés: 2026. 04. 23.
A szerző az ELTE PPK múzeumpedagógiai szaktanácsadó szakirányú továbbképzés hallgatója.
Hasonló cikkek itt érhetők el!!!
Borítókép:
Ismerkedés a hosszúkard gyakorló változatával a Várnapon. Fotó: Medve Balázs
