Mária Terézia koronázási díszruhájának metamorfózisa

Vecsernyepalást

Serfőző Szabolcs
2020-02-04 20:00

Az egri főszékesegyház kincstárának legjelentősebb tárgyait az érseki palotában a közelmúltban megnyílt látogatóközpont állandó kiállításán csodálhatják meg a látogatók. A tárlat egyik különleges darabja az a 155×321 cm méretű pluviálé, azaz vecsernyepalást, amely Mária Terézia koronázási díszruhájának uszályából készült 1741-ben. A friss kutatási eredmények nyomán megismerhetjük a pompás koronázási öltözék metamorfózisának történetét.

 

Az írott és képi források tanúsága szerint a 16. század végétől a Habsburg-dinasztia tagjait magyaros főúri viseletben (dolmányban és mentében) koronázták magyar királlyá. Ennek a hagyománynak megfelelően 1741. június 25-i pozsonyi koronázása során Mária Terézia is magyaros díszruhát viselt, amely a kora újkori magyar női nemesi viselet jellegzetes elemeiből: bő szabású szoknyából, csipkekötényből, buggyos ujjú blúzból és ingvállból állt. Számos reprezentatív (koronázási) portrén, amelyek hangsúlyozottan magyar uralkodóként, a magyar koronázási jelvényekkel ábrázolják Mária Teréziát, ebben a magyaros díszruhában látható a királynő.

 

Ismeretlen festő: Mária Terézia magyar koronázási ornátusban. 1741 (?).Gödöllői Királyi Kastély

 

Nem sokkal a pozsonyi koronázás után Mária Terézia Erdődy Gábor egri püspöknek ajándékozta a ceremónia során viselt öltözékét, hogy főpapi ornátussá alakíttassa azt át. A különleges adomány hármas célt szolgált: egyrészt látványos megnyilvánulása volt a királynő vallásosságának és kegyességének, másrészt kifejezte az uralkodó megbecsülését Erdődy püspök iránt, aki nagyrészt maga celebrálta a pozsonyi koronázási szertartást az idős Esterházy Imre esztergomi érsek helyett. Harmadrészt az ajándékozás lehetőséget adott arra, hogy az egyszeri alkalomra készült koronázási díszruha drága anyaga főpapi öltözékké (ornátussá) átalakítva mintegy újrahasznosításra kerüljön. Az aranyozott fémfonalas hímzéssel díszített öltözék valóban igen nagy értéket képviselt, költsége a források szerint mintegy 3000 forint volt, ami mai értékre indexálva több mint 20 millió Ft-nak felel meg.

 

Mária Terézia koronázási díszruhájából készült pluviálé. Egri Érseki Palota Látogatóközpont. Nemes Róbert felvétele

 

A pluviáléból (azaz vecsernyepalástból), miseruhából, mitrából, stólából, manipulusból és kehelytakaróból álló együttes máig fennmaradt: a pluviálé és a mitra az egri székesegyház (Egri Érseki Palota Látogatóközpont) gyűjteményében található, míg miseruha és a stóla 1804-ben, a szatmári egyházmegye megalapításakor a szatmárnémeti székesegyházba került, ahol ma is őrzik.

A vecsernyepaláston és a kazulán az 1741-es évszámot adó kronosztichonos feliratok is emlékeztetnek arra, hogy a főpapi ornátus Mária Terézia magyaros koronázási díszruhájából készült.

 

Dedikációs felirat a pluviálén Mária Terézia angyalok által tartott címerével

 

A pluviálé selyem alapszövetét aranyozott fémfonalas domború hímzés díszíti. Ha összehasonlítjuk a pluviálét Mária Terézia koronázási portréival, akkor megállapíthatjuk, hogy a festmények rendkívül pontosan ábrázolják az fémfonalas hímzés ismétlődő mintázatát, azaz rapportját: a festményeken a szoknya derékrészén jól felismerhetők a pluviálé mustráját alkotó S formájú levelek és a leveles virágtövek.

 

A pluviálé és a portré részlete a hímzés motívumaival

 

Valószínűsíthető, hogy pluviálé a koronázási díszruha szoknyájából készülhetett, pontosabban annak uszályszerűen megnyújtott hátsó részéből, amelyet a királynő főudvarmesternője, Fuchs-Mollard grófnő vitt a koronázási menetben.

A pluviálé súlya a fémfonalas hímzés miatt igen nagy, mintegy 18 kg. A koronázási díszruha összsúlya tehát legalább 30 kg lehetett. A koronázási palást súlya 4,7 kg, a korona és a koronázási kard súlya 2-2 kg. Mária Terézia koronázási ornátusának összsúlya tehát mintegy 40 kg-ot tehetett ki. A 24 éves királynőnek – aki épp 3 hónappal korábban adott életet elsőszülött fiának, a későbbi II. Józsefnek – a koronázási szertartás végén ezzel a súllyal kellett elvégeznie a koronázási kardvágást, mégpedig női nyeregben, ún. Damensitz tartásban, azaz féloldalasan ülve a ló hátán.

 

Sir Thomas Robinson angol követ elragadtatással tudósított a koronázásról egyik hazaküldött levelében: “The coronation on the 25th was magnificent and well ordered. The queen was all charm; she rode gallantly up the royal mount (…) The antiquated crown received new graces from her head, and the old tattered robe of St. Stephen became her as well as her own rich habit, if diamonds, pearls and all sorts of precious stones can be called clothes.” (A koronázás [1741. június] 25-én pompás és jól szervezett volt. A királynő csupa báj volt, igen elegánsan lovagolt fel a koronázási dombra (…) Az ódon korona új kecsességet nyert a fején, s Szent István régimódi palástja is, de főként a maga pompás díszruhája, ha a gyémántokat, gyöngyöket és mindenféle drágaköveket öltözéknek nevezhetjük.)

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-19-4 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának szakmai támogatásával készült.

képzőművészet, múzeumtörténet, tárgy
2020-01-22 12:00

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
fénykép, helytörténet, restaurátor, állományvédelem
2019-01-10 16:00