A Hopp Múzeum tibeti-nepáli gyűjteményében találjuk az alábbi fekete alapra arany kontúrokkal, virtuózan megfestett, ún. fekete thangkát (tibeti: nag thang), melynek központi alakja a szakja rend egyik fő védőistensége, Panydzsara Mahákála (tibeti: Gur gyi mgon po). A lótusztrónon guggoló, sötétkék istenség kezeiben nemcsak a Mahákálák szokásos jelképei, a bárd és a koponyacsésze láthatók, hanem megkülönböztető attribútuma, a mágikus erejű bot, a gandí (tibeti: ’phrul gyi gan di) is. A lángkör közepén ábrázolt főalak körül, mandalájának megfelelően, az ún. nyolcas csoportban (tibeti: Gur gyi mgon po lha brgyad) helyezkednek el kísérői, két oldalán pedig szakja védőistenségek láthatók.
A festmény felső részét Panydzsara Mahákála kultuszának hagyományába beavatott tanítók és szakja lámák láncolata foglalja el, a jobb felső alak Szacsen Kunga Nyingpo (tibeti: Sa chen kun dga’ snying po, 1092–1158), a rend híres apátja. A kép alsó részén különböző tanvédő istenségek is láthatók.
A festmény különlegessége, hogy hátoldalán nemcsak a felszentelését végző, magas rangú láma kéznyoma, hanem a főalakra vonatkozó magszótagok mellett többek között a szakja rend legfontosabb tantrikus istenségeinek mantrái, illetve egy tibeti fohász is megtalálható. Különösen díszes a festményt körülvevő kék damasztselyem arany- és selyemszállal átszőtt alsó része, melyen a mennykövet jelképező lángoló gyöngyöt kergető két kínai sárkányt és különböző szerencseszimbólumokat ábrázoltak.
PanYdzsara Mahákála
Tibet, 18. század
Thangka.Vászon, festett, selyem 126x68cm
Delmár Emil gyűjteményéből
