Az idei Lépcsőszeminárium első állomása április 27-én a Ludwig Múzeumban lesz, ahol Tsuyoshi Anzai művein keresztül a robotizálódó és ezáltal egyre jobban gyorsuló hétköznapok, a látszólagos funkcionalitás, az érzékeny egyensúlyok és határok témáját szedik szét (és építik meg) a résztvevők.
Napjaink egyik meghatározó problematikája a munka és magánélet egyensúlyára való törekvés, megtalálni azt a határvonalat, amikor a napi munkát félretéve éljük tovább az életünket, építjük kapcsolatainkat. A COVID-19 járvány és a karantén számtalan ember számára mutatta meg a home office és a szabadúszó lét előnyeit és hátrányait. Fel vagyunk-e készülve erre az újfajta munka- és életstílusra? Meg tudjuk húzni a határokat és el tudjuk kerülni a kiégés veszélyét?
Tsuyoshi Anzai műveiben olcsó, mindenki által könnyen hozzáférhető hétköznapi használati tárgyakat használ fel kinetikus szobraihoz. Alkotásai a kapitalista árutermelés és fogyasztás kettős logikáját pellengérezi ki. Az egyik oldalon egyre több terméket gyártunk és vásárolunk, a másikon pedig ezek funkcionalitása gyakran csak látszólagos. Ezt az ellentmondást emeli ki a mozgó tárgyak véletlenszerű és esetleges, funkcionális logikát nem követő interakciója.
Fotó: Ludwig Múzeum
Az alkalom szervezőit kérdeztük:
Miért vesz részt az intézményetek a Lépcsőszemináriumban, mi az elsődleges célotok a részvétellel?
A Ludwig Múzeum már kezdetek óta részt vesz a Lépcsőszeminárium programjában és minden egyes alkalommal remek közösségi és szakmai élmény volt. Segít számunkra, múzeumi emberek számára is új szemmel tekinteni a kiállítási tárgyakra, a beszélgetések és más szakmák képviselői új megközelítési módokat, módszereket mutatnak be nekünk. A kortárs művészet mindig aktuális kérdésekre, problémákra reagál, amelyeknek nincsen egy megoldása és olvasata, ezért is kiváló terep a közös megbeszélésre, a közös gondolkodásra.
Mi a kiválasztott tárgyatok?
Tsuyoshi Anzai: Felbolydulás, 2021
hétköznapi tárgyakból készült motoros kinetikus szobrok
változó méret
Miért?
Tsuyoshi Anzai műveiben olcsó, mindenki által könnyen hozzáférhető hétköznapi használati tárgyakat használ fel kinetikus szobraihoz. A néző egy izgő-mozgó tárgyakkal teli szobába lép be, majd halad át. Az első pillantásra vicces szobrocskák egy idő után nagyon nyomasztóvá tudnak válni értelmetlenségük és hasznoltalanságuk által. Alkotásai a kapitalista árutermelés és fogyasztás kettős logikáját pellengérezi ki. Az egyik oldalon egyre több terméket gyártunk és vásárolunk, a másikon pedig ezek funkcionalitása gyakran csak látszólagos. Ezt az ellentmondást emeli ki a morgó-mozgó? tárgyak véletlenszerű és esetleges, funkcionális logikát nem követő interakciója. Úgy éreztük, hogy a megmosolyogtató első benyomás után kibontakozó társadalomkritika remekül illeszkedik a Lépcsőszeminárium idei témájához, a fenntarthatósághoz.
Kiknek ajánljátok leginkább az általatok szervezett alkalmat?
A beszélgetésen Timár Katalin, a kiállítás egyik kurátora mellett Juhász Ágnes egyetemi adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karánk Szervezet- és Vezetéspszichológia Tanszékének tanára lesz. A beszélgetés fő fókusza a munka és magánélet egyensúlya, valamint az, hogy a karantén alatt "megszokott" munkakeretek, a mai világra jellemző állandóan elérhetőség, a sok szakmában általánossá váló 12-14 órás munkanapok mennyiben fenntarthatók? Hogyan tudjuk megelőzni és felismerni a kiégést? Ebben a múzeumok milyen formában tudnak segíteni?
A témáink és a kiválasztott művek alapján pedagógusokat, egyetemistákat (hiszen sokuk már most a kiégéssel küzd), művészeti neveléssel foglalkozókat várunk. Életkorilag olyan sok embert érint a téma, hogy 16 éves kortól bárkinek hasznos lehet a beszélgetés.
A részvétel regisztrációhoz kötött.
Esemény: Lépcsőszeminárium a Ludwig Múzeumban
Fotó: Ludwig Múzeum
