Milyen kihívások előtt állnak a múzeumok? Hogyan változik a múzeumok magukról való gondolkodása? Antonio Rodrígezzel, az ICOM Kiállítások Cseréjével Foglalkozó Nemzetközi Bizottságának elnökével a múzeumot érő külső hatásokról, valamint a közösség megszólításának lehetőségeiről beszélgettünk a Museum@Digit konferencia szünetében.
Az Ön előadása a címe alapján - Kiállítások határok nélkül: lépjük át a határokat a média és a technológia segítségével! - fel kell tennünk a kérdés: milyen határokat kell átlépnie egy kiállításnak?
A múzeumok számtalan különböző típusú kiállítást készítenek. Annyi embert szeretnének elérni, amennyit csak lehet. Van, hogy a diákokat akarják megszólítani, van, hogy a nyilvánosságot általánosságban. De a múzeum küldetése szerint elsősorban a közösséghez próbál szólni. A határok nélküli kiállítás azoknak a folyamatoknak az összességére utal, amely napjainkban a világban zajlik.
Az előadásban a változásról fogok beszélni, arról, ahogy a külső környezet hatást fejt ki a múzeumokra az egész világon. Hat ilyen külső erő van: politikai, társadalmi, gazdasági, jogi és etikai, környezeti, és technológiai. Ezek a külső erők valamilyen módon minden múzeumot, minden kiállításhoz kapcsolódó tevékenységet befolyásolnak.
Mondok egy példát. Az olyan kiállítás, amit általában “A látogatóknak” csinálnak, nem feltétlenül elérhető a közösség minden tagjának, például a kerekesszékkel közlekedőknek vagy a látássérülteknek. Ebben az esetben a technológia azért fontos, mert bárki számára képes elérhetővé tenni a kiállítást.
Nézzünk egy másik példát a fiatal látogatókkal kapcsolatban! Az Egyesült Államokban sok múzeum próbálja megszólítani a kamaszokat. Miért? Azért, mert ők lesznek a holnap látogatói. Hogyan lehet megszólítani őket? Sok program fut jelenleg is, ilyen például a Metropolitan Museum After Dark (Sötétedés után) https://www.metmuseum.org/events/programs/met-celebrates/teen-night eseményei. Ezek az eseményeket kamaszok szervezik kamaszoknak. A múzeum tehát meghív fiatalokat, hogy dolgozzanak együtt, szervezzék közösen a programokat. Kamaszoktól kamaszoknak. Ezek a fiatalok később is szívesen fognak múzeumba járni!
Vagy ott van a Penn Museum példája Philadelphiában. A múzeum létrehozott egy Teenager Ambassador Council-t (Kamasz Nagyköveti Tanács), melynek tagjai egy évig dolgoznak kurátorokkal, pedagógusokkal, miközben önkéntesként segítenek a programokon. Ezek a fiatalok a saját társadalmi terükben – iskolákban, a szabadidő-eltöltésre és találkozásra szolgálóterekben – az elsők között lesznek, akik hirdetik ezeket a múzeumi eseményeket.
Mi a különbség a hagyományos múzeumi szerep és a mai, közösségre fókuszáló szerep között?
A múzeum nyilvánvalóan ugyanaz. Csak a megközelítés változik. Hogy miért? Mert a múzeumnak meg kell értenie a külső környezetet. Mi zajlik a falain túl? Ha a fiatalabb korosztályt szeretnék megszólítani, akkor erős, személyes jelenlétre van szükség a közösségi médiában. Például ott van a Museum of Modern Arts – több, mint kétmillió követőjük van facebookon az egész világról.
Egyre több és több múzeum kell, hogy megértse a közösséget. Mi történik velük? A múzeum nem teheti meg, hogy csak iskolai programokkal foglalkozik. Természetesen az iskolákkal való együttműködés nagyon fontos. De akad ettől nagyon eltérő közönség is. A Metropolitan Museum of Art évente több millió látogatót fogad Kínából, ami a legnagyobb látogatói csoport az amerikaiak után. Nyitottak egy Weibo oldalt is, ami a facebook funkcióját tölti be Kínában, így a múzeum meg tud jelenni a kínai közösségi médiában is. Így kapcsolatot tudnak létesíteni a látogatóval, még mielőtt az megérkezik New Yorkba.
Ebben a koncepcióban mekkora a tárgyak szerepe? Jelen van a múzeum a kínai közösségi médiában, megszólítjuk a kínai embereket, de kiállítást nem tudjuk ilyen egyszerűen átszállítani Kínába.
A közösségi média olyan lehetőség, ami talán soha nem kínálkozott a múzeumok történetében. Nagyon érdekes figyelni, hogy a múzeumok elkezdik komplexen látni az egész rendszert és máshogy, rétegzettebben gondolkodni a látogatóról. A látogató lehet valaki, aki bejön a múzeumba, vagy csak felmegy a honlapra és ismerkedik a múzeummal. Nem megy el rögtön a kiállításra, és a személyes látogatás nem is helyettesíthető, de mégis létrejön egy interakció.
A gondolat lényege tőszavakban: Tágabb közönséget szeretnénk elérni. Meg kell ismernünk, mi zajlik a világban. Ez egy stratégiai lehetőség a múzeumok számára, hogy együtt dolgozzanak ezen. Fel kell ismernünk, mi zajlik a világ közösségeiben, amelyek napról napra változnak. Reflektálni kell ezekre a társadalmi, politikai, környezeti változásokra. Be kell hívnunk a kamaszokat, a betelepülőket, a menekülteket, és lehetővé kell tennünk, hogy otthon érezzék magukat a múzeumban.
Tehát majdnem ugyanaz a megközelítés, mint a közösségi média megjelenése előtt. Azt vizsgáljuk, hogyan tudunk interakcióba lépni az emberekkel. A múzeumok keményen dolgoznak azon, hogy első osztályú kiállításokat rendezzenek meg. De ezeknek a nagyszerű kiállításoknak a hírét terjeszteni kell. Néha csak hagyományos módon szólítjuk meg a látogatókat. Pedig gondolkodnunk kell azon, hogy mi mást tudunk tenni, hogy ezeket az amúgy zseniális kiállítások és projektek eljussanak több emberhez, nagyobb hallgatósághoz.
Azt mondja, hogy a múzeumnak reflektálnia kell társadalmi és politikai kérdésekre is. Nem kontraproduktív belépni a politikai térbe? Mondhat valamit a múzeum politikához kapcsolódóan úgy, hogy nem válik politikai színtérré?
Ez egy nagyon jó kérdés. A válasz igen, mert nem arra kérjük a múzeumokat, hogy váljanak politikai szereplővé. A múzeum társadalmi szereplő kell, hogy legyen. A jó értelemben vett politikusság nem azt jelenti, hogy beállunk egy párt mögé, vagy állást foglalunk politikai kérdésekben. A múzeum a polgári elkötelezettség nyitott és biztonságos helye kell, a közösség része kell, hogy legyen. Egy fontos szereplő. Nézzünk erre egy példát is!
A múzeumok, különösen a nemzeti múzeumok az emlékezet megtartói. Őrzik, gyűjtik és gondozzák a múlt örökségét. Hihetetlen lehetőség, hogy például az országba költözők eljöjjenek a múzeumba és megismerjék az országot, ahova érkeztek. Én is bevándorló vagyok. Amerikai állampolgárságom van, de csak 20 éve költöztem az Egyesült Államokba a családommal, a gyermekeimmel, és az első időkben nagyon fontos szerepet töltöttek be életünkben a múzeumok. Kiállításokra jártunk a gyerekeimmel, hogy megismerjük új országunk történelmét, kultúráját. Ebben az értelemben tehát a múzeum központi szerepet tölt be az új generációk, az új beköltöző csoportok életében. Számukra különösen nehéz lenne megismerni az ország értékeit, történetét múzeumok nélkül.
Van a múzeumnak egy definíciója az ICOM (International Committee for Exhibitions and Exchange) honlapján 2007-ből. Ön szerint ez kiállja az idő próbáját, vagy időről időre újra kell gondolni?
Azt gondolom, hogy az ICOM múzeum-definíciója általános koncepció. Erre is van szükségünk, vezérfonalra, ami nincs ellentmondásban azzal, hogy minden múzeum természetétől fogva különbözik egymástól. Véleményem szerint ez a koncepció alakul, mert a világ folyamatosan változik. Egyetértek az ICOM múzeum definíciójával. Az ICOM stratégiai értéke, hogy erőforrásokat tud biztosítani múzeumoknak az egész világon. A nemzeti közösségek alapvető pillérei ennek a rendszernek.
A munkatársaimmal beszélgettünk erről a definícióról, és mindössze egy szó kapcsán merültek fel kérdések. Ez pedig a „non-profit.” Mindenképpen non-profit kell, hogy legyen egy múzeum?
Az utóbbi két évtizedben rendkívül sok magánmúzeum nyílt. Ezek lényegében magángyűjtemények, amelyeket megnyitottak a nagyközönségnek számára. Van pár fantasztikus intézmény közöttük, nagyon nagy munkát végeznek a közösségben, van olyan is, ahol belépő díj sincs. Alapvetően ezek is múzeumok természetesen, mert egy gyűjteményt gondoznak, egy örökséggel foglalkoznak a gyűjtemény értékeinek és a közösséggel való kapcsolatnak a függvényében. Ha profitot szeretne a tulajdonos, ha az elsődleges cél a bevétel, akkor – azt kell, hogy mondjam, - már nem múzeumról beszélünk. Csak addig érvényes ez a fogalom, amíg a fő cél egy művészeti teljesítmény, a kultúra, a tudomány vagy a történelem bemutatása, az örökség megőrzése és bemutatása.
Milyen kihívások előtt állnak a múzeumok? Mivel a legnehezebb megbirkózni?
Sok-sok kihívás áll a múzeumok előtt, ha alkalmazkodni akarnak a változó világhoz. Ugyanakkor rengeteg lehetőség is. Az egyik kihívás gazdasági, a pénzügyi források megteremtése. Minden múzeumot érinthet a költségvetés-csökkenés. Ugyanazt a munkát kevesebb emberrel, kevesebb stábtaggal kell végezni. A technológia nagyon izgalmas eszköz, de nagyon drága. Hogy tudnának kis múzeumok digitális eszközöket használni a kiállításban, ha sokba kerülnek? Azt gondolom, a technológia fontos segítség lehet a múzeumok számára, hogy beteljesítsék társadalmi küldetésüket. Hasonlóan nagy kihívás annak a megértése, hogy mi zajlik a közösségekben, milyen külső erőhatásokra kell reagálni. Mi zajlik a múzeumon kívül, ami hat a múzeum munkájára?
Tud meglepő, formabontó és sikeres gyakorlatra példát mondani, ami tanulságos lehet más múzeumok számára is?
Már említettem nagyszerű programokat kamaszoknak számára. A technológiai újítások közül több nagyszerű projekt is fut jelenleg, az egyikük a Smithsonian Hewitt Cooper Design Museumban zajlik, New Yorkban. Van egy külön tér, ahol a látogatók többek közt megtervezhetik a saját tapéta-mintájukat. Te tervezheted, és ki is nyomtathatod, ha akarod.
Az új Afro-Amerikai Múzeum Washingtonban https://nmaahc.si.edu szintén egy izgalmas példa arra, hogyan beszélhet jól egy múzeum olyan nehéz témákról, mint a bevándorlás vagy a rabszolgaság. A múzeum alig több, mint egy éve nyitott, és továbbra is teltházzal üzemel, alig lehet jegyet kapni, úgyhogy aki tud, szerezzen jegyet és menjen, mert különleges élményre számíthat!
Úgy tűnik, meg tudták szólítani a közösséget!
Pontosan. És a Zsidó Örökség Múzeum New Yorkban is készített egy lélegzetelállító kiállítást gyerekeknek. Virtuális interjúkat lehet készíteni, olyan emberekkel, akik nincsenek ott, csak képernyőn. A gyerekek ötven kérdésből tudják kiválasztani, hogy mit kérdezzenek a Holocaust-túlélőtől, aki azonnal válaszol a kérdésre egy hangfelismerő technológia segítségével. Gyönyörű. A gyerek lehetőséget kapnak a történelem szomorú és szörnyű pillanatának a megismerésére a túlélők tanúságtétele által.
Általánosságban nagyon optimista vagyok, mert úgy gondolom, hogy a múzeumok egyre jobban megértik a változásokat, és megértik, hogy hogyan változik a világ.
Ma a Museum@Digit Konferencia első napja van. Mi a benyomása az eseményről?
Azt látom, hogy fajsúlyos digitális projektek zajlanak, és látom a kifinomult rendszereket e mögött. A kérdésem az, hogy a külső erőhatások hogyan befolyásolják ezeket a projekteket? Hogyan biztosítják ezek a projektek azt, hogy a múzeumok újabb látogatókat szólítsanak meg? És ennél is fontosabb: hogyan segítik ezek a projektek a múzeumok működését? Mert az egy dolog, hogy keményen dolgozunk, de a külső erők, a környezet jelentősen befolyásolja a munkánkat.
Az ICOM-mal megpróbáljuk egy olyan közös fórumot létrehozni, ahol meg lehet osztani a tudást, tapasztalatokat azzal kapcsolatban, hogyan tud egy múzeum közössége jobban tudatában lenni a globális környezetnek. Az éves konferenciáink bejárták az egész világot Dél-Afrikától Finnországig, Torontótól Moszkváig. Meg szeretnénk érteni, hogy mi zajlik az egyes országokban. Miként tudunk segíteni egymáson, és mit tudunk tanulni egymástól. A konferenciák a világ minden tájáról vonzanak szakértőket. Teret szeretnénk adni a tapasztalatcserének, a növekedésnek és egymás kölcsönös megértésének. Ez elsődleges számunkra.
