Mit nevezünk közösségi múzeumnak, hogyan lehet a múzeumokat társadalmiasítani, milyen jó gyakorlatokat ismerünk a múzeumok részvételi alapú működtetésére – többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ a szakemberek a „Társadalmiasítási és esélyegyenlőségi módszerek a gyakorlatban” című módszertani szakmai napon 2018. január 22-én, a Skanzenben. A délelőtti plenáris előadások után esélyegyenlőségi jó gyakorlatokat ismerhettek meg a résztvevők a kulturális közösségfejlesztő mentorok bemutatóiból. Az egésznapos szakmai tanácskozás a Cselekvő közösségek – aktív közösség szerepvállalás projekt keretében, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ szervezésében valósult meg.
Az egybegyűlteket dr. Cseri Miklós, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója köszöntötte. Ezt követően dr. Csonka-Takács Eszter, a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság igazgatója tartott egy rövid előadást a kulturális örökség európai évéről. Az európai év szlogenje „Örökségünk: a múlt és a jövő találkozása”, amely Európa kulturális hagyatékára és a kontinens sokszínű kultúrájára kívánja felhívni a figyelmet. A kulturális örökség európai éve kapcsán Csonka-Takács Eszter beszélt az SZKÖ Igazgatóság munkájáról is, kiemelve, milyen fontosak azok a közösségek, amelyek a szellemi kulturális örökség hordozói, fenntartói, éltetői.
Berényi Marianna, a Magyar Nemzeti Múzeum Kommunikációs és Stratégiai Főosztály főosztályvezetője a Nemzeti Múzeum példáján mutatta be, egy országos múzeum miként nyithat a közösségek felé, hogyan tudja bevonni a működésébe a helyi civileket. A Nemzeti Múzeum az első múzeumunk, szimbolikus tér és intézmény, a nemzeti örökség őrzője, a Kárpát-medence történelmének letéteményese, mindenki múzeuma – mégis hogyan tud egy ilyen nagy múltú intézmény közeledni a közösségek felé.
Berényi Marianna kiemelte, a múzeumok, így a Nemzeti Múzeum alapítása is közösségi esemény volt, az egész társadalom magáénak érezte, minden társadalmi rétegből kerültek ki adományozók. Ez az erős közösségi elköteleződés a későbbiekben is jellemző volt, például a Múzeumkert is civil kezdeményezésre, civilek adományaiból épült meg.
A múzeumnak ma is célja, hogy megerősítse a közösségek, civilek személyes kötődését. Több közösségépítő programja is van az intézménynek. Működik önkéntes program, de a szakmai munkába is igyekeznek bevonni civileket, közösségeket. Pl. az Ige-Idők kiállításban közel 100 intézmény 400 tárgya volt látható, és folyamatosan vették fel a kapcsolatot vallási közösségekkel, amelyeknek személyre szabott programokat szerveztek. Nyissuk ki a kiállítást! című új programjukkal a szakmát és a civileket szeretnék megszólítani 2018-ban: beszélgetőtereket hoznak létre, hogy egy-egy tematika köré szerveződve járják körbe az adott témát.
Végezetül Berényi Marianna a Múzeumkert rekonstrukciója kapcsán kirobbant botrány válságkommunikációján keresztül mutatta be, hogyan lehet hitelesen tájékoztatni a nyilvánosságot, hatékonyan bevonni a szakmai civil szervezeteket, és gyümölcsöző kapcsolatot kiépíteni velük.
Havasi Bálint, a Balatoni Múzeum igazgatója a regionális, megyei múzeumok társadalmiasítási lehetőségeiről és jó gyakorlatairól beszélt. Ő is a múzeum alapításával kezdte előadását, kiemelve, hogy a Balatoni Múzeum, hasonlóan sok más, a 19. századi múzeumalapítási láz korszakában létrejövő múzeumhoz, helyi, civil kezdeményezésre jött létre. Célja a Balaton kultusz ápolása volt. A múzeumot az 1949-es államosításig a Balatoni Egyesület működtette és tartotta fenn. Ez a példa is rámutat arra, a múzeumok közösségi alapú létrehozása és működtetése nem újkeletű, és az intézmények története segíthet feltárni azt, milyen közösségi kapcsolata volt korábban egy-egy múzeumnak.
Ennek tükrében mi a múzeum, és mi a feladata a 21. században? Az ICOM (International Council of Museums; Múzeumok Nemzetközi Tanácsa) Etikai Kódexe, valamint a NEMO (Network of European Museum Organisations) definíciója ad támpontot arra vonatkozóan, milyen a korszerű múzeum ma. Eszerint a múzeum a társadalom fejlődésének szolgálatában álló, a köz számára nyitott intézmény, amely a közösségeket szolgálja. Havasi Bálint hozzátette, nagyon sok hazai múzeum ezek szerint az elvek szerint dolgozik, azonban gyakran nem tudatosan, hivatalosan dokumentálva.
Az elméleti bevezető után Havasi Bálint röviden bemutatta azokat a jó gyakorlatokat, programokat, amelyeknek keretében a Balatoni Múzeum együttműködött civil szervezetekkel, közösségekkel. Ilyen például a MŰSZAK projekt, amelynek során a keszthelyi alkotótáborba visz ki minden nyáron a múzeum tárgyakat, a tábor tagjai pedig a múzeumban látványfestettek. A közösségi régészet keretében a vállusi Szentmiklóskút nevezetű pálos monostor régészeti feltárásában vett részt a múzeum, amely civil kezdeményezésként indult el, és helyiek finanszírozták a feltárást is.
A délelőtti program zárásaként Majnár Márta, a Magyarországi Tájházak Szövetsége ügyvezető elnöke mutatta be a tájházak közösségi szerepvállalását. Majnár Márta kiemelte, napjainkban egy jó tájház a szellemi örökség átadásának élő színtere, közösségformáló erő, olykor turisztikai attrakció, ezért fontos, hogy hiteles, az adott településre, településrészre jellemző tartalommal fogadja látogatóit. A tájházak több funkciót is ellátnak, amelyet a helyi civil társadalom szerepvállalásával és bevonásával tudnak még hitelesebben, hatékonyabban elvégezni. Hazánkban is már számos olyan tájház működik, amely civil kezdeményezésre jött létre, helyi közösségek működtetik, tartják fenn.
Majnár Márta több példát, jó gyakorlatot is bemutatott, hogyan tud egy lelkes közösség életre hívni és működtetni egy tájházat. Először egy friss példát hozott Mura vidékről, Szécsiszentlászlóról, ahol a helyi fiatalok a falu egyik leromlott állapotú épületéből álmodtak tájházat. A közös tervezésbe, kivitelezésbe, gyűjtésbe bevonták a helyieket, az önkéntes munkával készülő tájház nevéről, logójáról is a település egészét megszólítva döntenek. További jó gyakorlatokat is hozott Majnár Márta: ilyen a Magyarlukafai Néprajzi Műhely, a Kézművesek Baranyai Egyesülete Zengővárkonyban, a Kajárpéci Kézműves Kör, a Budakeszi Helytörténeti Gyűjtemény vagy a kéméndi tájház. Egyre több tájház él az online média eszközeivel is, van saját honlapjuk, Facebook oldaluk, amelyen keresztül kommunikálnak a közösségeikkel.
A plenáris előadások után, délután a Szabadtéri Néprajzi Múzeum esélyegyenlőségi ismeretátadási programjait mutatták be a gyakorlatban. Majd ezt követően a kulturális közösségfejlesztő mentorok regionális csoportokban az elmúlt időszakban közösen gyűjtött jógyakorlataikból esélyegyenlőségi témájú példákat mutattak be.
