A kanadai Québec tartománybeli Montréal városának egyik legvonzóbb kiállítóhelye a Kanadai Építészeti Központ (CCA). Az 1979-ben Phyllis Lambert által alapított állami fenntartású intézmény nem pusztán kiállítótér, archívum, könyvtár, hanem olyan közösségi hely, ahol az építészet, urbanisztika, kortárs művészet iránt érdeklődő közönség és szakma naprakész és páratlan gazdagságú szakirodalommal találkozhat a könyvesbolt, illetve a könyvtár kínálatában. A CCA-ban intenzív műhelymunka zajlik, hogy az érdeklődő közönség mind szélesebb rétegét bevonják a kortárs építészeti diskurzusról szóló vitákba, kezdeményezésekbe.
Az időszakos kiállítások tematikus blokkjai a geopolitika, a tájépítészet, a környezetvédelem, építészeti innováció, művészetelmélet kérdéseivel foglalkoznak. Gyakorta felmerül a városi utópiák múltja és jövője, a kollektív emlékezet különböző regisztereiben vizsgálva. A tér vonatkozásában megjelenik minden olyan humán, természeti vagy ipari szempont, ami formálja a térhez való viszonyunkat és a tér percepcióját. A tavalyi év egyik időszaki kiállítása vulkánok ábrázolásával foglalkozott, azzal, hogy hogyan változott ennek a természeti fenoménnak a történeti megítélése és megjelenítése. Ezen keresztül azt a nyilvánvaló kérdést feszegette, hogy az állandónak, homogénnek képzelt teret milyen tényezők képesek egyik pillanatról a másikra átírni. Valamint arra is rámutatott, hogy milyen evidens szembeállításként tekintünk a természeti környezet, ipari környezet kettősségére, holott a természet erői éppúgy megjelenhetnek romboló és olykor építő erőként. Építészeti könyvek anatómiája című kiállítás szintén a térrel kapcsolatos tudomány egyéb tudományos diszciplínákba való beágyazódásáról és történetiségének alakulásáról szólt.
2017 nyarán bemutatták korunk egyik legjelentősebb építészettörténészének és kritikusának Kenneth Frampton-nak az életművét. Frampton aktívan részt vett a Peter Eisenman által alapított New Yorkban működő Institute for Architecture and Urban Studies munkájában, valamint a világ számos egyetemén, építészeti intézményében tanított illetve tanít. A kiállításon föl lehetett lapozni jegyzeteit, óráinak tematikáját, a kurzusleírásokhoz csatolva az ajánlott és kötelező szakirodalmat. A kiállítás legérdesebb mozzanata az általa vizsgálatra kiválasztott épületek vetítése volt, különösen az, hogy ami egykor radikálisan újító megoldásnak számított, az mára az építészeti formanyelv alapvetése lett.
Ezzel párhuzamosan egészen október közepéig látható két kortárs építésziroda munkássága, amit érdekes dialógusba helyeztek a kurátorok. Go Hasegawa (Go Hasegawa and Associates, Tokyo), OFFICE Kersten Geers David Van Severen (Kersten Geers és David Van Severen) tervezőket arra kérték fel, hogy válogassanak a CCA archívumából történeti fotókat, könyveket, tárgyakat, régi mappákat. A kiállítás arra keresi a választ, hogy az egyes alkotók mi módon viszonyulnak a történelemhez, hogyan mutatják azt be, hogyan használják, tolmácsolják, és miként építik be szemléletükbe. Az Office alkotópárosa belsőépítészettel és formatervezéssel éppúgy foglalkozik, mint városépítészettel, és hozzájuk kapcsolódott a japán építész munkáinak bemutatása. Aki végigjárta a japán, illetve belga építészek által tervezett tereket, az fogalmat alkothatott a térhasználat különböző módjairól, a térképzetek specifikusságáról.
A kurátorok a dialógusra helyezték a hangsúlyt, a hasonlóságok érzékeltetésére, valamint arra, hogy bemutassák, az egyes alkotók milyen módon gondolkodnak az építészetről, melyek az előképeik, milyen elbeszélésekhez, iskolákhoz kapcsolódnak. A lényegi kérdés valójában az, hogy milyen szerepet játszik a történelem a posztmodern utáni nemzedék gondolkodásában. A különböző történelmi korokból, és földrajzi helyekről származó fotók, installációk, makettek az eltéréseket és a párhuzamosságokat is szemléletesen mutatják be. Legfelül a szerző által választott kép, Madelon Vriesendorp műve a „Manhattan sorozatból”, melyet a belga építészek szántak bemutatásra. Az épületek személyként való megjelenítése, a perspektíva szcenírozása erősen ironikus történelemszemléletet tükröz. Urbanisztika, építészet, kortárs művészet iránt érdeklődőnek érdemes felkeresniük a CCA online archívumát.
Kanadai Építészeti Központ
Besides, History: Go Hasegawa, Kersten Geers, David Van Severen
Montréal, 2017. május 9. – október 15.
