Megnyílhat-e megnyitó nélkül egy kiállítás? S ha online megnyílik, kinek, ha utána is zárva az ajtók? Nyilvánosság-e az online, és közönség-e a telefonon, laptopon követő? Egyáltalán: kiállítás-e így egy kiállítás? Régóta dolgozunk a legújabb tárlatunkon, olyan régóta, hogy már alig emlékszünk a kezdetekre. Még a nyugodt, véget nem érőnek hitt időben indult a munka, és a nyitást is hónapokkal, fél évvel ezelőttre terveztük. Nagy közönséggel, Budapestről induló tömött busszal, performansszal, tárlatvezetésekkel, katalógusbemutatóval, sok-sok kísérőprogrammal. A vége belenyúlt volna a múzeumok éjszakájába, több ezer látogatóval. És mi maradt?
Valójában nem sokáig gondolkoztunk azon, megnyissuk-e online az Időhúzást, Kicsiny Balázs eddigi legteljesebb kiállítását, Bódi Kinga kurátorságával, a MODEM legnagyobb terében, a nyolcvanas évek szenes munkáitól egészen a 2020-as “Végső vágásig”. 2020. november 14-én, szombaton, az eredeti tervek szerint, 16 órakor megnyitjuk online a kiállítást.
Reméljük, minél többen csatlakoznak, hogy igazán kiállítás lehessen: egy életmű bemutatása a nagyközönség számára. A megnyitóra kijön a nyomdából az Időhúzás katalógusa is. Igazi papíron, offline.
Online megnyitó: 2020. 11. 14. 16:00
Kicsiny Balázs az egyik legsokoldalúbb, nemzetközileg is elismert kortárs magyar képzőművész. A MODEM-ben 2020-ban megrendezett Időhúzás című kiállítása az első olyan tárlat, amely életműve valamennyi korszakának átfogó bemutatására vállalkozik. Egymás mellett láthatjuk a korai, az 1980-as évek második felében készült „sötét” festményeket az 1990-es évek jellegzetes „szenes munkáival” és a 2000-es évek óta készített hol sokalakos, hol egyalakos „emberszabású” műalkotásaival. Kicsiny néhány videómunkája is helyet kapott a kiállításban, illetve az installációkból ismert figurákat burleszkszerű szituációkba helyező színezett rajzaiból is széleskörű áttekintést kap az befogadó.
Kicsiny alkotásaiban különféle foglalkozások és emberi helyzetek allegorikus dimenziójának vizsgálatára fókuszál. Eltérő időrétegeket sűrít össze egy-egy műalkotásban, így mutat rá az idő- és térbeli távolságok illékonyságára, illetve arra, ahogy a különböző korok egymásra épülve párbeszédben állnak egymással. Emberi jellemeket, filozófiai kérdéseket, nem egy esetben művészettörténeti toposzokat egyesít abszurd ikonográfiájú, figurális pózaiban, amelyek a befogadó szeme láttára válnak élethelyzetekké.
Balázs Kicsiny is one of the most versatile, internationally renowned contemporary Hungarian artists. His exhibition entitled Time-wasting at Modem, Debrecen, Hungary in 2020 is the first exhibition to assume a comprehensive overview of all periods of his oeuvre. Side by side, we can see the early “dark” paintings created in the second half of the 1980s with the characteristic “charcoal works” of the 1990s and “human-shaped” installations – sometimes with one figure, sometimes with many figures – made since the 2000s. Some of his video works are also included in the exhibition, and it offers wide-reaching in sight into the world of Balázs Kicsiny’s coloured drawings, too, in which figures known from his spatial works return in burlesque situations.
In his works, Kicsiny focuses on examining the allegorical dimension of different professions and human situations. He condenses diverse layers of time in his works of art, thus pointing out the volatility of temporal and spatial distances, as well as the way in which different times build on each other in dialogue. He combines human characters, philosophical questions, and in many cases art history topoi in his absurd iconographical figural poses, which become life situations in front of the viewer’s eyes.
Fotók: Czeglédi Zsolt
