Mennyire érdekli a látogatókat egy-egy múzeum története? Be kell-e mutatni kiállításokon a múzeumoknak saját magukat, ha ez egyébként nem vonz tömegeket? Vannak-e jó példák? Egyebek mellett ezekről a kérdésekről beszélt Éder Katalin és Gréczi Emőke a Budapesti Történeti Múzeum MúzeumTangó című podcastjének legújabb adásában.
„Minden régebb óta működő szervezetnek, így például színháznak vagy idősebb vállalatnak is ad egyfajta öndefiníciós alapot a saját története. […] A különbség, hogy mi a múzeumban tudatosan gyűjtünk tárgyakat, azok nem csak véletlenszerűen megmaradnak, majd pedig örülünk nekik, hogy a történetünk részei” – mondta Éder Katalin, a BTM Adattárának a vezetője.
A rendszeres múzeumlátogatók tudhatják, hogy a múzeumok kiállításai gyakran reflektálnak a saját történetükre. Azonban Éder kiemelte, hogy ezek közül valójában nem minden kiállítás nevezhető feltétlenül múzeumtörténetinek, ugyanis sok esetben inkább csak keretként használják a múzeumtörténetet az intézmények a gyűjteményeik bemutatására. Ezzel szemben a múzeumtörténet alapvetően szervezettörténet. Ehhez pedig kapcsolódhat az adott épület története, a kiállítások története, a kiemelkedő és háttérben maradó dolgozók történetei. Illetve – ahogy Gréczi Emőke, a MúzeumCafé főszerkesztője, valamint a BTM Főigazgatóságának kommunikációs munkatársa hozzátette – a múzeum története mindig összefonódik a nagy politikával is, elég csak arra gondolni, hogy a magyar múzeumok története általában a saját túlélésükről szólt a különböző rendszerek idején.
Érdekesség, hogy a két szakember a sok izgalmas szempont dacára egyetértett abban, hogy a múzeumtörténeti kiállításokra nem kell feltétlenül tömegeket várni.
„Azt gondolom, hogy ezeket a kiállításokat maguknak rendezik a múzeumok. Jó esetben a szakmának. A közönségnek nem annyira érdekesek” – mondta Gréczi.
Ám kiemelte, hogy az ilyen kiállításokat időről időre mégis meg kell csinálni, sőt kötelességük is a múzeumoknak foglalkozniuk a múltjukkal. Ugyanis egyrészt feledésbe merülnének ezek az emlékek, másrészt rengeteg aha-élménnyel és tanulsággal szolgálnak a múzeumi dolgozóknak, akik így jobban megérthetik, hogy minek is az örökösei. Ezt támasztották alá Éder saját, 2012-es múzeumtörténeti kiállításaiból szerzett tapasztalatai is, amely számtalan akkori és volt munkatársnak volt revelatív élmény.
A két szakember egyaránt hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a múzeumtörténet feldolgozásának nem feltétlenül a klasszikus kiállítás mindig a legjobb módja. A BTM újonnan belépő dolgozóinak például Éder készített egy rövid online tananyagot, amellyel elsajátíthatják az intézmény történetét. Gréczi szerint enélkül még az operatív dolgozók osztályai sem tudnának rendesen működni, ugyanis csak a kialakulás felől érthető meg a BTM rendkívül komplex struktúrája, amelyet aztán napi szinten át kell tudni látni a munka során.
Végül arra a kérdésre, hogy van-e olyan múzeumtörténeti kiállítás, amely mégis sikernek tekinthető a szélesebb közönség szempontjából is, Gréczi a Szépművészeti Múzeum Román Csarnokának megnyitását, valamint a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum alapításának 50. évfordulójára készült kiállítást említette. De egy érdekesség erejéig utalt itt a saját múzeumára is, a BTM Vármúzeumban látható palotatörténeti kiállításra. Ennek a végére bekerült egy irodai enteriőr, amelynek a tárgyait már a múzeum megnyitása után használták a budai Várban, ám az átalakítások miatt megszűnt az iroda, a tárgyak pedig eredeti funkciójukat vesztve végül a történeti tárlat végén kaptak új helyet. Így a budai Vár sok évszázados története végül múzeumtörténetté is vált.
A teljes podcast adás, sok más izgalmas témával, meghallgatható itt!!!
Az adás szerkesztője és műsorvezetője Hajnal Márton volt.
