Életünk nem jelentéktelen szereplője a tűz. Jó vagy rossz? Tartsunk tőle vagy tudjuk kezelni? Hogyan és milyen eszközökkel védekezhetünk ellene? Mióta és miért kell komolyan számolnunk vele? Milyen károkat okozhat? Ezekre a kérdésekre is próbál választ adni a Tűzoltó Múzeum alapos, figyelemfelkeltő állandó kiállításával.
Kőbányán, az egykori tűzoltó laktanya épületében található a Tűzoltó Múzeum (ma Katasztrófavédelem Központi Múzeuma), amely 1955-ben a műszaki emlékek védelméről intézkedő 1954. évi IV. törvényerejű rendelet nyomán jöhetett létre. A múzeum témája nem mindennapi, de egyedi és karakteres: a tűz elleni küzdelem. A X. kerületi intézmény első állandó kiállítása 1957-ben nyílt meg, azóta természetesen több felújításon, átdolgozáson ment keresztül.
A tárlat tűzvédelem fejlődését, a tűzrendészeti intézkedések alakulását és a tűz elleni küzdelem eszközeinek formálódását helyezi a középpontjába. A nyolc termen végigvonuló kiállítás alapvetően kronológia mentén halad, főleg az első öt terem, melyek a felszabadulásig, 1945-ig követhetjük nyomon a téma fontossá válását, tűzvédelmi eszközök csiszolódását, a tűzoltó szervezetek létrehozását. Azt utolsó három terem 1945-től napjainkig időszakot foglalja magába, így inkább a kor technikai vívmányait, új lehetőségeit és a modern tűzoltólét sajátosságait és eszközeit mutatja be.
A néha monotonnak, egysíkúnak tűnő tematika ellenére nem érdemes előítélettel fordulni a tárlat felé, hiszen meglepően érzékletesen, pontosan dolgozza fel a témát, úgy, hogy a látogató közel érezze magához. A kiállítás kiemelkedő érdeme, hogy nem válik unalmassá. Bámulatos egyszerűséggel és alázattal világítja meg a fontos mozzanatokat. Minden terem berendezése alapos tervezőmunka eredménye, egyik sincs telezsúfolva műtárggyal. A kommunikációs elemek (tárgyak elrendezése, kiemelése, a szobák berendezése, a térhasználat, a színek, a rövid, lényegre törő szövegek, leírások) és a médiumok (tárgyak, nagyméretű képek, magyarázó és egyéb modellek, háttérképek a vitrinekben, szobrok, festmények, portrék) változatossága, illetve kimunkált aránya biztosítja a látogatói élmény egyedülállóan magas színvonalát. Szabadon álló tárgyak,képzőművészeti alkotások, igényesen berendezett oldalvitrinek és egyéb leírások, képek és tárgyak megnyugtató kiegyensúlyozottságot tükrözve követik egymást. A szöveg nem sok, sőt precíz, tömör és olvasható. Kijelenthető, hogy egy befogadható kiállításról van szó.
Szerencsére, nem egy olyan kisebb témát lehet találni a kiállításban, amelyek feldolgozásához egy-egy múzeumpedagógiai foglalkozás kiválóan alkalmas. Az itteni múzeumpedagógia elsődleges célcsoportja a nagycsoportos óvodásoktól a középiskola harmadik osztályáig terjedhetne. A kisebbeknek szóló játékosabb foglalkozások mellett rendhagyó történelemórákra is lehetőség nyílik.
Meghatározó például az első, Aquincumot bemutató terem, amely letisztultságával emelkedettséget kölcsönöz az egész kiállításnak. Ebben a teremben „fogad” minket Szent Flórián szobra és többek között az aquincumi tűzoltóság víziorgonája. A lényeg az, hogy a terem alkalmas az iskolai anyaghoz kapcsolódóan a Római Birodalomról szerzett tudás elmélyítésére, rögzítésére.
A téma kultúrtörténeti jelentősége nagy és elévülhetetlen. Sajnos, azonban kevéssé ismert a terület, pedig tulajdonképpen magyar vonatkozásban ez egy sikertörténet. Csodálatos dolog, hogy egy olyan egyetemes, ősidőktől életünkben jelenlévő problémakör területén, mint a tűz elleni küzdelem alapvető fontosságú eredményeket értek el magyarok. Minél szélesebb körben ismertté kéne tenni ezt az üzenetet, ezekre az eredményekre büszkének kéne lennünk, sokan pedig talán nem is tudnak róluk.
Kép: a múzeum weboldala
