Sziray Zsófia, a Szentendrei Skanzen Múzeumi Oktatási és Módszertani Központjának koordinátora, s egyben az Óbudai Múzeum múzeumpedagógusa a Postamúzeum együttműködésével szervezett szakmai napot múzeumi kollégáknak szeptember 11-én. A szakmai nap a szolgáltató múzeum fogalmához kapcsolódott. Röviden beszámolunk arról, hogyan zajlott az első őszi budapesti koordinátori rendezvény.
Aki hasonló budapesti rendezvények iránt érdeklődik, annak szeretettel ajánljuk a Múzeumpedagógia Budapesten oldalt.
A távíróraktártól a Benczúr utcáig
A szakmai napon a résztvevők először Kisfaludi Júlia igazgatóasszony előadásán keresztül ismerhették meg röviden a múzeum történetét. Kisfaludi Júlia beszélt az intézmény kialakulásáról, szerepéről, gyűjteményéről, jelenéről és jövőbeli terveikről. Érdekes volt hallgatni, hogyan született meg a gyűjteményi alap 1881-ben a főposta egyik első emeleti helyiségében a távírda számára készenlétben tartott, pótlásra, cserére vagy oktatási célra szolgáló gépekből, készülékekből és alkatrészekből, s mivé nőtte ki magát az évtizedek során, ahogy az információátadás megváltozott, felgyorsult. Az új találmányok felülírták a régi tárgyakat, üzenetküldési és fogadási módokat, így a postatörténeti emlékek is megszaporodtak. A múzeum 2012-ben költözött mai, Benczúr utcai helyére. A múzeum teljes történetét a Postamúzeum honlapján érdemes megismernünk.
Az évek során, ahogy az igények változtak, a múzeum is igyekezett lépést tartani az új trendekkel. Ezért indították el például 2017-ben országjáró kamion-kiállításukat. De ugyanilyen igényt igyekeznek kiszolgálni az elérhetővé tett digitalizált tárak, online gyűjtemények is. Az olvasó vajon ismeri azt a gazdag és igencsak érdekes fotógyűjteményt, ami az intézményi honlapon böngészhető?
Fotó: Házhoz kézbesítés, 1945
Fotó: Külterületi lovas kézbesítés Kecskeméten, 1973
Fotó: Külterületi kézbesítő télen
Fotó: A felrobbantott debreceni erősítőállomás roncsaiból újjáépített vonalvizsgáló berendezés, 1945
Új módszertanok
A múzeumtörténeti felvezetőt követően a Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ (MOKK) munkatársa, Bojcsuk Anna Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek projekthez kapcsolódóan beszélt a mai magyar múzeumi szcénát érintő módszertani változásokat elősegítő együttműködésekről. A projekt a szociokulturális hátrányok csökkentését és a kulturális javakhoz való hozzáférést szeretné megvalósítani nem formális és informális tanulási alkalmakkal. A magyar múzeumokat együttműködésre, tapasztalatcserére és kommunikációra hívva buzdít minél több intézményt arra, hogy megismerve jó lehetőségeket, jó gyakorlatokat és adaptálható mintaprojekteket, olyan módszertani újításokra vállalkozzanak, amelyekkel magasabb színvonalú szolgáltatást, a tudáshoz való hatékony hozzáférést, és pozitív társadalmi kommunikációt tesznek lehetővé. A MOKK hamarosan módszertani kiadványokkal jelentkezik ezekhez a módszertanokhoz kapcsolódóan. A projekt felületén már most mindenki olvashat az adaptálható mintaprojektekről, illetve olyan módszertani kiadványokról, amelyek a témában segítik a múzeumi szakembereket. Egy ilyen frissen megjelenő kiadvány a 19. Múzeumi iránytű, amely Szolgáltató múzeum címmel jelent meg most szeptemberben.
Ereklyevadászat a kiállításban
Urbán Gyöngyi múzeumpedagógus-muzeológus beszélt összefoglalóan azokról a foglalkozásokról, programokról, amelyek 2012 óta várják szervezett formában a látogatókat. Praktikus példákon keresztül beszélt arról, hogy mit jelent egy múzeum számára egy palota épületében létezni, milyen más rendezvényekhez kapcsolódóan tudnak jelen lenni a mindennapokban. Így képviseltetik magukat például a Magyar Posta rendezvényein vagy az Eötvös10 kulturális központ programjain. Urbán Gyöngyi után Becsei Attila muzeológus egy vetített képes előadásban bemutatta a Nagy András kollégájával közösen fejlesztett szabadulószobát, amely a palota egyik helyiségében rendezhető be és az év kiemelt időszakaiban kérhető szolgáltatás 6-8 fős diák vagy felnőtt csapatok számára. Foglalkozásaikon keresztül változatos és érdekes módon igyekeznek több témához, tudományterülethez kapcsolódni, akár a kreatív írásalkotáson, szövegalkotáson, technikai vívmányokat lemodellező foglalkozásokon, vagy akár a postatörténetet megelevenítő szabadulószobán és ereklyevadászaton keresztül.
Fotó: Hajdú József; Postamúzeum, Urbán Gyöngyi muzeológus-múzeumpedagógus
Miután megismerkedhettünk a Postamúzeum kínálatával, a kiállítást látogattuk meg. Itt kaphattunk egy kis ízelítőt a múzeum felnőtt csoportokat megszólító programjából, amelyet Ereklyevadászat a Postamúzeumban címmel hirdettek meg. Képzeletben és a kiállítótérben bolyongva egy XX. század eleji postás kalauzolásával egy-egy neves személyhez kapcsolódó tárgyon keresztül, a térben kutatva fedezhettünk fel nyomokat, s ismerhettük meg a postatörténet fontosabb vívmányait, kiemelkedő neveit és korszakait. Így volt szó a postások fontos szimbólumát jelentő postakürtről, a kézbesítés eszközeiről, mint a postakocsi, vagy a csőposta. Múltidézőként a mesetelefonokba is belehallgathattunk, de a magyarországi rádiózás történetét fémjelző Lakihegyi adótorony makettjét is megismerhettük. Nyomok mentén haladva jártuk be a kiállítást. Utunk során morzekódot fejtettünk, a postai pecsétek és „levélvédelmi” eljárásokat ismerhettünk meg, s utunkat segítő postásunk mellé még újabb szereplővel is megismerkedhettünk, aki a postai közvetítést mutatta be számunkra.
Fotó: Hajdú József; Postamúzeum, Ereklyevadászat a kiállításban.
Szabadulószoba a múzeumban?
A lezáró beszélgetés alkalmával az elhangzottak és átélt élmények alapján merült fel a kérdés, hogy milyen formában érdemes, érdmes-e egyáltalán egy múzeumnak az olyan népszerű és közönség által kedvelt aktivitásokat, amilyen például a szabadulószoba, létrehozni? Ez téma igen sok kérdést vet fel, amelyek érintik a múzeumok lehetőségeit, gyűjteményhez, intézménytörténethez kapcsolódó elképzeléseit, a célközönségről kialakult képet, az infrastrukturális fejlesztésekhez kapcsolódó lehetőségeket és gátakat, az interpretációról kialakult elképzeléseket és még számos olyan témát, amelyet érdemes körüljárni annak, aki ilyenben gondolkodik. A Postamúzeum ezzel kapcsolatban osztotta meg saját tapasztalatait, ami minden résztvevő számára nagyon hasznosnak bizonyult. A beszélgetés egyik konklúziója, hogy céges fejlesztésű és erre specializálódott szabadulószobákkal szemben a legtöbb múzeum csak bizonyos kompromisszumokkal tud egy ilyen típusú rendezvényt megvalósítani. Egyrészt mindenképp számolnia kell – többek között – a nyitvatartási idő változtatásával, vállalt plusz feladatokkal, eszközigények adott helyzethez történő alakításával és meglévő terek lehetőségeivel. Egy másik lehetősége egy adott intézménynek, ha átalakítva, saját lehetőségeihez igazítva és kevésbé professzionális módon valósít meg egy ilyen típusú szolgáltatást, vagy egy külső szakértő csapattal működik szorosan együtt a jó eredmény érdekében.
Fotó: Hajdú József; Postamúzeum; A koordinátori rendezvényt lezáró beszélgetés
