Kevesebb, több. Tehetséggondozás és felzárkóztatás múzeumban

A múzeumok társadalmi felelősségvállalási gyakorlatának fejlesztését célzó "Társadalmi esélyteremtés − A múzeumok esélye" koordinátori programsorozat 3. alkalma, a hajléktalan emberek szervezett múzeumlátogatásának vizsgálatát követően, a múzeumok iskolai tanulást támogató szerepét: a felzárkóztatás és a tehetséggondozás múzeumi lehetőségeit járta körül. A székesfehérvári Szent István Király Múzeum egyik kiállítóhelyén, a Deák Képtárban, a Paréj Gabriella és Joó Emese múzeumi koordinátorok által rendezett regionális szakmai nap Schaár Erzsébet szobrászművész Művek az emeletről című kiállításának múzeumpedagógiai hasznosítási tapasztalataira épült.  A tárlathoz kapcsolódóan ugyanis Paréj Gabriella múzeumpedagógus minden korosztály tanulóit, hátrányos helyzetűeket és tehetséggondozásban érintetteket is megszólító foglalkozásokat tartott. (A szakmai program részletei és reflexiói ITT  olvashatóak.)

A regionális szakmai napon a Szent István Király Múzeum munkatársai mellett helyi, környékbeli és budapesti pedagógusok, gyógypedagógusok, valamint a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központjának munkatársai vettek részt. A közös műhelymunka célja az volt, hogy a hátrányos helyzet fogalmát alaposan körüljárva a résztvevők megosszák egymással a hátrányos helyzetű, felzárkóztatást és/vagy tehetséggondozást igénylő tanulókkal kapcsolatos pedagógiai és múzeumpedagógiai tapasztalataikat, majd közös, gyakorlati fejlesztési megoldásokkal segítsék a felzárkóztatást és/vagy tehetséggondozást célzó együttműködéseket.  A Művek az emeletről című kiállítás múzeumpedagógiai tapasztalatainak megismerése mellett Szűcs Erzsébet és Izinger Katalin művészettörténészek kurátori tárlatvezetése saját élménnyel alapozta meg a megbeszélést.

A délelőtti beszélgetés középpontjában, Paréj Gabriella (Szent István Király Múzeum) témafelvetésében, a tehetségondozás múzeumi kezelése és fejlesztése állt. A tehetség fogalmával kapcsolatban a résztvevők kiemelték, hogy a tehetség egy olyan deviancia, amely potenciális lehetőséget hordoz a tehetséges tanuló és környezete számára egyaránt, amely azonban magától nem, hanem kizárólag olyan ingergazdag, támogató környezetben képes kibontakozni, mint pl. a múzeumok. A tehetséget legtöbbször nem teljesítmény alapján, hanem a tevékenység alatti viselkedésbeli furcsaságokból lehet felismerni, amelyekre a múzeumpedagógiai foglalkozásokon is érdemes úgy tekinteni, hogy előfordulhat: egy gyermek szokatlan viselkedésének hátterében ki nem bontakoztatott tehetsége áll. A múzeumok nem-formális tanulási környezetében hamar kiderülnek az egyéni képességek, amelyek sokszor új információt nyújtanak a diákokról a pedagógusok számára. Ugyanakkor a tehetség gondozása: a tanuló differenciált elkülönítése, előrehaladásának gyorsítása, tanulásának gazdagítása a formális oktatás keretei között nem mindig megoldható, ezért nagy szükség lenne a múzeumok önkéntes, saját kezdeményezésű szerepvállalására, pl. múzeumi mentori programok, rendszeres különórák, szakkörök elindítására, hétvégi programok és táborok szervezésére és folyamatos működtetésére. Az ebben szerepet vállaló múzeumok akár a Matehetsz Tehetséghálózat tehetségpontjaivá is válhatnak, amely rendkívüli vonzerőt jelenthet a múzeumlátogatásra vonzáskörzetük iskolái, családjai számára.

A program délutáni folytatásaként, Joó Emese (Néprajzi Múzeum) koordinálásával, a résztvevők a hátrányos helyzet múzeumi kezeléséhez, és a köznevelési intézményekkel való együttműködéshez nélkülözhetetlen információkat és fogalmakat járták körül. Általános tapasztalatként fogalmazódott meg, hogy a múzeumokban látványosabb a törekvés a fizikai akadálymentesítésre, ugyanakkor a múzeumpedagógusok munkájában a szociális akadálymentesítés szinte mindennapos feladat. A pedagógiai problémák megoldását elősegítő kulcsfogalmak közül előtérbe került a hátrányos/halmozottan hátrányos helyzet és térség fogalma, a közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés (az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény szerinti) meghatározása, a pozitív diszkrimináció, azaz az esélyegyenlőtlenségek ellensúlyozását szolgáló előnyben részesítés, valamint a sajátos nevelési igény (SNI), a sajátos nevelési szükséglet (SNSz), a tanulási és viselkedési zavarok, az integráció és az inklúzió. A múzeumok és iskolák szakmai együttműködésének szándéka jellemzően erős, azonban a keretfeltételek (pl. iskolaidőben való rendszeres múzeumlátogatás, rendszeres mentorált múzeumi különórák, múzeumpedagógusok gyógypedagógiai kompetenciái, előre tervezhetőség, stb.) mindkét oldalon hiányoznak, vagy jelentős fejlesztést igényelnek.

A megbeszélésen résztvevők, a régió sajátosságaiból kiindulva, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényben megfogalmazott hátrányok sorát kiegészítették a távolság szempontjával, a múzeum elérésének közlekedési és anyagi nehézségeivel. Véleményük szerint a múzeumok elérésének fizikai nehézsége lehet az egyik alapvető akadálya annak, hogy a múzeumoktól távol lakó, hátrányos helyzetű tanulók számára a múzeum jelenthesse a felzárkóztatás és a tehetséggondozás egyik meghatározó színterét. Egyetértés mutatkozott abban, hogy a múzeumokban ingyenesen hozzáférhetővé kellene tenni a közoktatáshoz közvetlenül kapcsolódó, az alapvető köznevelési célokat nem-formálisan támogató múzeumpedagógiai szolgáltatásokat annak érdekében, hogy a felzárkóztatást igénylő, hátrányos helyzetű tanulók egyáltalán részt tudjanak venni rajtuk, sőt, iskolai tanítási időben vehessenek részt az élményt jelentő, differenciált, többféle tanulási stílust felkínáló, többféle kompetenciát és intelligenciát együttesen fejlesztő múzeumi foglalkozásokon.

Idézetek a megbeszélésen résztvevő pedagógusok, gyógypedagógusok hozzászólásaiból:

Czecze Enikő, BGSZC Szász Ferenc Kereskedelmi Szakgimnázium és Szakközépiskola, Budapest: “azért vettem részt, mert szeretném megismerni a múzeumpedagógusok látásmódját. (..) a múzeumpedagógiai és a tanári tevékenység közös kérdése: Hogyan járulnak hozzá a kulturális információk a személyiség fejlesztéséhez? Az iskolai formális oktatás hatékonyan ötvözhető a múzeumi informális oktatással. A múzeumi jelenlét lehetőséget nyújt arra, hogy a diákok a felfedezés élményével gazdagodjanak. (...) A hátrányos helyzet definiálását és összetevőinek feltárását az etika tantárgy és a magyar nyelv és irodalom tanítása során egyaránt tudom alkalmazni.”

Cserkész Erzsébet, Arany János Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Székesfehérvár: “Az idei tanévben lehetőségünk nyílt a hátrányos helyzetű tanulók múzeumpedagógiai foglalkozásokon való részvételére. A gyerekeink először jártak múzeumban. Minden foglalkozás sok ötletet, lehetőséget biztosított a ismereteik bővítésére. Kitágult számukra a világ. A foglalkozások közül a legutolsó az ismeretadáson túl az érzelmeikre, képzeletvilágukra is nagy hatással volt. Olyan emocionális megnyilvánulásaik voltak, amelyekre a hagyományos iskolai környezet, a mindennapok nem adnak lehetőséget. Feszültségoldó, felszabadító örömforrás. Köszönjük a lehetőséget, várjuk a további lehetőségeket és tiszta szívből ajánljuk minden gyereknek.”

Lőrinczné Schwarcz Magdolna, Szent Imre Óvoda és Általános Iskola, Székesfehérvár: “A mi iskolánkba járó diákok szerencsések, mert a legtöbb múzeum tíz perc sétával elérhető, és sok jó programmal várnak minket. Az érdektelenebb pedagógusok vagy a távolabbi iskolák számára ( és a gyermekek szüleinek számára ) különleges marketing fogásokkal kell vonzóvá tenni a múzeumot. Idegen nyelven folyó foglalkozás, egyéni tehetséggondozás, személyiségfejlesztés, önfejlesztő tréning. (...) Ami az iskolák és múzeumok kapcsolatát nehézkesebbé teszi, hogy az iskola egy tanévre előre tervez, a múzeumpedagógus a kiállítások ismeretében tud tervezni, nem lát annyira előre, mint az iskolai pedagógus.”

Az egész napos szakmai találkozó végén a hátrányos helyzetű és/vagy tehetséges tanulók múzeumlátogatásával kapcsolatban összefoglalóan megfogalmazott módszertani ajánlás legfontosabb pontjai a következők:

1. Bármilyen múzeumi kiállítási témában és környezetben törekedjenek a múzeumpedagógusok arra, hogy a múzeumpedagógiai kínálat differenciált legyen, és szólítsa meg a különböző korú, hátrányos helyzetű és/vagy tehetséggondozásban résztvevő gyerekeket és fiatalokat is.
2. A múzeumok tegyék ingyenesen hozzáférhetővé a közneveléshez, közoktatáshoz közvetlenül kapcsolódó, iskolaidőben vagy azon túl zajló, az alapvető köznevelési célokat nem-formálisan támogató múzeumpedagógiai szolgáltatásokat.
3. A múzeumok tegyék rendszeressé a közneveléshez, közoktatáshoz közvetlenül kapcsolódó, iskolaidőben vagy azon túl zajló, az alapvető köznevelési célokat nem-formálisan támogató múzeumpedagógiai szolgáltatásokat.
4. A múzeumok, a köznevelés, közoktatás támogatása érdekében, kezdeményezzék a mentori programokat: az egyéni és /vagy kiscsoportos felzárkóztatást és/vagy tehetséggondozást biztosító “múzeumi különórákat”.
5. A múzeumlátogatás előtt a múzeumpedagógusok jelezzék a múzeumi lehetőségeket és tájékozódjanak a pedagógusoknál az adott csoport sajátos nevelési igényeiről. 
6. A múzeumpedagógusok vegyenek részt a felzárkóztatással, tehetséggondozással, sajátos nevelési igénnyel való megfelelő foglalkozás érdekében továbbképzéseken, és/vagy vonjanak be együttműködő szakembereket a speciális pedagógiai munka eredményességének növelése érdekében.
7. A múzeumpedagógusok alkalmazott módszertanukban érvényesítsék a konstruktivista szemléletmódot, amely tudásátadás helyett tudásépítéssel foglakozik, elsődlegesen figyelembe veszi a gyerekek előzetes tapasztalatait, tudását, képességeit, személyes kompetenciáit, és ezekre építi az új ismereteket és fejleszti a képességeket, ami által lehetővé teszi a differenciált tanulást akár egy múzeumi foglalkozás ideje alatt is.
8. A múzeumlátogatás során a pedagógusoknak legyen lehetőségük előzetesen és/vagy utólagosan jelezni a tanulók számára megfelelő bánásmódot, és annak teljesülésével kapcsolatos, múzeumpedagógiai fejlesztéseket elősegítő észrevételeiket.
9. Anyagi, közlekedési vagy másfajta akadályoztatás esetén a múzeumok mobilizálják pedagógiai programjaikat és látogassanak el a hátrányos helyzetű és/vagy tehetséggondozást igénylő gyerekekhez, fiatalokhoz.
10. A múzeumok törekedjenek arra, hogy múzeumpedagógiai szolgáltatásaikkal valamennyi tanulási igényt és társadalmi csoportot a sajátos nevelési igény és szükséglet össztársadalmi arányának megfelelően szolgálják ki.
11. A múzeumok törekedjenek arra, hogy hátránykompenzációs és esélyteremtő, esélynövelő múzeumpedagógiai szolgáltatásaik, a múzeumi stratégia részeként, hosszú távon fenntarthatóan, a köznevelés, közoktatás szempontjából előre tervezhetően és arra építhetően, a pedagógusokkal és a szülőkkel együtt működjenek.

A módszertani ajánlás korántsem teljes, csupán arra törekszik, hogy a "Társadalmi esélyteremtés − A múzeumok esélye" koordinátori szakmai programsorozatban, a "Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek" EFOP-3.3.3-VEKOP-16-2016-00001 projekt  keretében, felhívja a múzeumi szakemberek figyelmét a társadalmi felelősségvállalás fejlesztésének konkrét lehetőségeire és a múzeumi tapasztalatok szerint megvalósítható szerepvállalásra. A múzeumok iskolai tanulást támogató szerepvállalásában ugyanis jelen pillanatban még sok és sokféle kihasználatlan tartalék van.

Zárásként ismét Lőrinczné Schwarcz Magdolnát idézzük (Szent Imre Óvoda és Általános Iskola, Székesfehérvár): “Köszönjük a múzeumpedagógusoknak a tudatosságot! "A kevesebb néha több." Egy szeletét megmutatni egy kiállításnak, vagy akár csak egyetlen alkotása köré építkezni, a Ti szokásotok. Jobban eredményre visz, mintha túl sokat akarnánk egyszerre megtanítani.”

A fényképeket Paréj Gabriella, Joó Emese és a Szent István Király Múzeum munkatársai készítették.