Igazi kuriózumnak ígérkező tárlat nyílt a Magyar Ispitában, amely a Távol-Kelet művészetébe nyújt bepillantást a Győrött élő Bácsi Magda műgyűjtő páratlan kollekciója révén. A Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum – Váczy Péter Gyűjtemény (Győr, Nefelejcs köz 3.) új kiállítása, melynek egy páratlan porcelángyűjtemény szolgál alapul 2021. szeptember 26-ig tekinthető meg.
A gyűjtő és gyűjteménye
Bácsi Magda szép iránti érzékét és gyűjtés iránti szenvedélyét a szülői házból hozta magával. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, majd 1956-ban elhagyta az országot. A Svéd Királyi Opera zenészeként futott be sikeres karriert. Bejárta az egész világot, több évig játszott a híres milánói Scalában is. Az egyik zenekari turné alkalmával Hong Kong-ban látott kínai porcelán-kiállítás indította el a gyűjtés útján, 1975-ben. A tudatos és szisztematikus gyűjteménygyarapításban egy göteborgi cég segítette, amely Délkelet-Ázsia partjainál elsüllyedt hajók rakományainak felszínre hozásával és értékesítésével foglalkozott. Kollekciójának jelentős részét rajtuk keresztül szerezte be, de a gyűjtés mai napig tartó szenvedélye. 2013-ban közel 300 távol-keleti illetve európai kerámia- és porcelántárgyat adományozott az Iparművészeti Múzeumnak, ami az utóbbi fél évszázad egyik legjelentősebb hazai iparművészeti magánadománya.
A mostani tárlaton az Iparművészeti Múzeumba került értékes darabok az azóta gyűjtött képző- és iparművészeti alkotásokkal kiegészülve kerülnek bemutatásra. A gyűjtemény az évezredes hagyományokkal rendelkező távol-keleti kerámiaművészetet mutatja be a legkorábbi, Kr.e. 3000-ből származó kerámiákon keresztül egészen a 20. századig.
Kerámia, porcelán
Kína legkorábbi művészeti emlékei a 7000–8000 évvel ezelőtt készült zsinórmintás kerámiák. A korai emlékek közé tartoznak a Han-kor (Kr.e. 206 – Kr.u. 220) sírjaiban fennmaradt kerámiák, melyekkel az elhunyt életének tárgyi környezetét idézték fel. Az egyszerűbb, máznélküli, hideg festéssel díszített keménycserép használati tárgyak mellett figurákat, épületek makettjeit, állatokat és használati tárgyakat helyeztek az elhunyt mellé. Korai kerámiatípus a háromféle színű, ún. szancaj kerámia, amit általában zöld, sárga és krémszín mázzal borítottak. Ezek a korai, a Tang-korból származó 7–10. századi tárgyak általában kisméretű edények és figurák, melyek szintén sírok mellékleteként maradtak fenn. A tárlaton látható legkorábbi edény a Kr.e. 3. évezredből való, míg a sírfigurák Kr.u. 4–8. században készültek.
A kerámiakészítés során összegyűjtött évezredes tapasztalatokra építve, hosszú idő alatt fejlesztették ki Kínában a jáde kő simaságát és fényét idéző porcelánt a 7. század folyamán. A nyugati világ a 16. században ismerte meg ezt a „fehér aranynak” is nevezett különleges kerámiafajtát. Nagyobb mennyiségben a tengeri selyemúton, az értékes selyem-, tea- és fűszerrakományok mellett, tőkesúlyként jutottak el az angol, francia, spanyol, portugál és németalföldi fejedelmi udvarokba.
A kínai kerámiaművesség klasszikus korszaka a Song-dinasztia (960–1279) kora volt, melynek tárgyait egyszerű, elegáns formavilág, tiszta, áttetsző mázhasználat és ragyogó színek jellemzik. A mázak archaizáló jáde és a bronz színe – ami a fehértől a zöld árnyalatain át a barnáig terjedt –, valamint puritán formavilága az ókori kerámiákat idézik. A szeladonmázas kerámia Kína egyik legelterjedtebb porcelántípusa. Az égetés során keletkezett üvegmáz leggyakrabban zöldes tónusú. Az aranybarna színű szeladon neve „arany szeladon”, és különösen Japánban népszerű. A szaldonkészítés a Jüan-dinasztia (1279–1368) idején volt a legszínvonalasabb.
Szintén a 13. században, a Jüan-dinasztia idején terjedt el az Európa-szerte „kínai porcelán” néven ismert, jellegzetes kék-fehér porcelán, amely máig az egyik legismertebb kínai porcelánfajta. Ezeknél a tárgyaknál a homogén, monokróm alapon jól érvényesülő finom dekorációé a főszerep. A fő díszítő eljárás a máz alatti kobaltkék festés, de ritkábban máz alatti vöröset is használtak. A díszítményeket ecsettel vitté fel az edények felületére, végtelen variációban.
Elsüllyed hajók kincsei
A távol-keleti tengeri kereskedelem főbb útvonalai Dél-Kínát kötötték össze Délkelet-Ázsia kikötőivel. A legtöbb elsüllyedt hajót ezen az útvonalon, Vietnam, Indonézia, Malajzia illetve a Fülöp-szigetek partjainál érte szerencsétlenség. Szisztematikus keresésükre és búvárrégészeti feltárásukra csak a 20. század utolsó negyede óta kerül sor. Érintetlen, sokszor több tízezer darabos rakományuk a korabeli kínai kerámiaművesség egyedülálló darabjait őrizték meg és konzerválták.
A TURIANG hajó elsüllyedésének idejét a 14. század közepére, a Ming-dinasztia korára teszik. A roncsot Sten Sjostrand búvárrégész fedezte fel 1998-ban a Dél-Kínai tengeren, 42 méteres mélységben. Ez az eddig felfedezett legkorábbi hajó, amely thaiföldi kerámiát szállított Kínába. Rakománya több ezer mázas kerámia volt, melyek 95 %-a a tengervíz eróziós hatására megsemmisült. Ez teszi különösen értékessé a rakomány épen maradt darabjait.
A BINH THUAN roncsot 2001-ben tárta fel Michael Flecker a vietnámi partvidéken, 39 méteres mélységben. A roncs és szállítmánya kora a Ming-dinasztiából való Wanli császár uralkodásának (1572-1620) végére tehető. A rakomány legnagyobb része kék-fehér porcelán és máz feletti zománcos porcelánedényekből állt.
A TEK SING egy nagy, háromárbocos kínai óceánjáró volt, amely 1822-ben süllyedt el a Dél-kínai-tengeren. A roncsot 1999-ben Michael Hatcher kapitány fedezte fel. Korának egyik legnagyobb hajója volt 200 fős személyzettel és mintegy 1600 utassal. A rakomány 350.000 darab kínai porcelán tárgyat tartalmazott, ami az eddigi legnagyobb feltárt roncslelet. A kerámia nagy része kínai kék-fehér porcelán tárgy volt, amelyek Fujian tartományban, Dehuában készültek.
Erős Ágost választófejedelem gyűjteménye
A Magda-gyűjteményben fontos helyet foglalnak el az Európába érkező kínai export porcelánok, melyek legnevezetesebb, szinte felbecsülhetetlen értékű példányai Erős Ágost (1670-1733) szász választófejedelem és lengyel király gyűjteményének egykori darabjai. Erős Ágost mint műgyűjtő és mecénás a kínai és a japán porcelánok igazi rajongója volt. A szenvedélyesen gyűjtött távol-keleti porcelánokat mintakollekciónak szánta az 1710-ben, Meissenben alapított első európai porcelánmanufaktúrája számára. Erős Ágost porcelángyűjteménye halálakor 29.000 darabot számlált, amiből mintegy 8.000 darabot őriz ma a drezdai múzeum. A kollekcióból kikerült tárgyak köz- és magángyűjtemények féltett darabjai szerte a világon. A tárgyak egy részét a 19. században, mint duplumokat értékesítették, más darabok a királyi család birtokából kerültek árverésekre a 20. század elején.
A Magda-gyűjtemény kultúrértéke felbecsülhetetlen. Tárgyai között olyan ritkaságok találhatók, melyek párhuzamai a világ legnagyobb múzeumainak, mint például a drezdai Zwingernek, a londoni British Múzeumnak, illetve a Victoria & Albert Múzeumnak is méltó büszkeségei.
Írta: Pápai Emese
