Bizony, 100 évvel ezelőtt is várták a karácsonyt Zalaegerszegen. A hétvégén a Tourinform iroda által szervezett belvárosi sétán a résztvevők korabeli újsághirdetések mentén térképezték fel, mivel csábították a zalaegerszegi kereskedők vásárlóikat a 20. század első éveiben. Hiszen a karácsonyfa alá azokban az időkben is kerültek ajándékok, igaz, akkoriban nem volt olyan bőséges áruválaszték, mint manapság. Üzletek és áruházak is csupán néhány utcában várták a kuncsaftokat, de az adventi időszakban minden kereskedő igyekezett kitenni magáért akár az áruválaszték, akár a korabeli hirdetések tekintetében.
1900 és 1917 között jelent meg Zalaegerszegen a Magyar Paizs című városi hetilap. Korabeli lapszámaiból kiderül, hogy az egykori Kummer Kávéház karácsonyra mindenféle finomsággal próbálta elkápráztatni a városlakókat. Hiába, a marketing már akkor is kellett: „Legfinomabb thea és csokoládé jutányos áron!” szólt a reklámhirdetés. De kapható volt itt kitűnő pozsonyi diós patkó, linzer, kugler, teasütemények, piskóta és finom bonbonok. Nagy választékban árult az üzletében Kummer Gyula cukrász francia likőröket, magyar konyakot, valódi jamaikai rumot, borokat, francia és magyar pezsgőt. Micsoda választék!
Az ünnepek előtt néhány nappal a kereskedő bevallotta, hogy óriási árukészletet halmozott fel. Ma már szinte mosolygunk a városi hetilapban 1902. december 18-án megjelentetett mondatán, de titkon vágyakozhatunk erre a naiv őszinteségre: „Az általános pangás és a nagy árufelhalmozás folytán azon helyzetbe jutottam, hogy az alább megnevezett borokat, pezsgőket, likőröket és a többi italokat csaknem beszerzési áron ajánlhatom a nagyérdemű közönségnek.” Innen a jövőből már csak bízni tudunk, hogy Kummer Gyula cukrász el tudta adni a portékáit és sok zalaegerszegi polgár karácsonyi asztalára felkerültek a finomságok.
De nézzük, mit kínáltak még a zalaegerszegi kereskedők karácsonyi ajándékként. A jelenlegi Göcseji Múzeum épületét eredetileg takarékpénztárnak építették. A csoport a következő hirdetést jelentette meg a Magyar Paizsban: "Legnemesebb karácsonyi ajándék: családunk javára szóló életbiztosítás, minőt a legkülönfélébb módozatok szerint ajánl a Zalaegerszegi Takarékpénztár, mint a Trieszti általános biztosító társaság helybeli képviselője." Nem tudjuk, mennyire volt kelendő ez az ajánlat, mai szemmel meglepőnek és furcsának tűnik az ötlet, de az is lehet, hogy csak előrelátó volt.
A sajtóban nyomon követhetjük, miféle kuriózumokat hirdettek még a kereskedők advent idején: fényképészeti készüléket, gramofont, pipereholmikat, Betlehem-képet, imakönyveket, papírmasét, írók műveit díszes kivitelben, játékokat, hintalovat, kesztyűt és kendőt, ékszerdobozt, mandulaőrlőt, korcsolyát, szénvasalót, fényképalbumot és foto-emailt. Ez utóbbi nem más, mint porcelánfotó, de nevezik ezt a tárgyat fotókerámiának vagy porcelán-fényképnek is. A vállalkozó a fővárosból érkezett, hogy a rendeléseket felvegye. A fényképről mintázott porcelánképet lehetett melltűre, brossra, medálra, nyaktűre vagy kézelőgombra kérni.
Az idő és az árukészlet nagyban megváltozott, óriási árudömping alatt roskadozunk. Mégis vannak olyan adventi szokások, amelyek őrzik a békebeli idők nosztalgikus hangulatát. A nagymama vagy a dédi karácsonyfadísze féltve őrzött családi ereklye lett, amely a fenyőfa fő helyére kerül minden esztendőben. A csodás gesztenyetorta családi receptje is előkerül ilyenkor, s a Csendes éj dallama is felcsendül szinte minden családban Szenteste. A kis Jézus és az angyalkák érkezését pedig az a kicsi ezüstcsengő jelzi, amit ugyanúgy elővettek karácsony idején 100 évvel ezelőtt is.
