2020 nyaráról nem írhatnám, hogy oly’ egyértelműen kedvezett volna az intézmények közötti együttműködésnek, a kreatív alkotásnak vagy éppen a múzeumpedagógiának. A karantén okozta első, második és ki tudja hányadik sokkok, újragondolások, elölről tervezések (már akinek volt olyan szerencséje, hogy tervezhetett), a kiszámíthatatlan jövő és még hozzá – pozitívumként – a nyár nem a hatékony együttműködés időszakát sejtétték. Ennek ellenére 6 közgyűjtemény szakemberei összefogtak, hogy létrehozzanak egy online tárlatot Kapocs címmel.
40 lelkes közgyűjteményi dolgozó
A Kapocs a Thinglink végtelenül rugalmas platformján megvalósult, ingyenesen bárki számára elérhető kiállítás, ami közel 40 lelkes közgyűjteményi dolgozó, odaadó munkájának (kompromisszumainak, egyeztetéseinek, kutatásainak, vitáinak és örömteli együttgondolkodásának) eredménye. S mint ilyen egyedülálló, hiszen ezek a gyűjtemények még soha nem kapcsolódtak egy ilyen múzeumpedagógiai kooperációban.
Az együttműködést egy közös cél hívta életre: minél több múzeumi, levéltári rejtett kincs, lehetőleg az igazán izgalmasak és azok összefüggésrendszere, kapcsolataik váljanak hozzáférhetővé minden érdeklődőnek, de elsődlegesen pedagógusoknak, hogy már csak egy-egy gyűjteményi anyag bőségével is érzékeltethető legyen, mennyi mindennel tudja egy közgyűjtemény támogatni a tanárok munkáját, hát még ha összefogva az egymás közötti viszonyokat is megmutatva tárják a nyilvánosság elé kiválasztott értékeiket.
Tematikus csomópont
A Kapocs tematikus csomópontja 1848. március 15-e, de az anyag bősége és annak felismerése, hány ponton kapcsolódhatnak egymáshoz a résztvevő közgyűjtemények hamarosan szétfeszítette ezt az egy napot és inkább a nemzeti identitás XIX. századi megképződése felé tágította. S kihagyhatatlan lehetőségként a múzeumok, levéltárak és könyvtárak is megvizsgálták saját, jellemzően XIX. századi eredettörténetüket és beillesztették ebbe a komplex hálózatba, ahol együtt gondolkodhattak arról múzeumi tárgyak segítségével vagy éppen közgyűjteményi épületek kapcsán: mit tudnak mesélni és mutatni a márciusi napról, ami még ne lenne köztudott? Milyen nemzetiségek vettek részt a szabadságharcban, forradalomban? Pesten tudni véljük, mi történt, no de vidéken mi a helyzet? Hogyan kezd el a XIX. század vége történelmet mesélni, ami egy nemzetállamot igazol? Milyen szerepet játszanak ebben az új narrációban a múzeumok?
A Kapocs mindezekre a kérdésekre (is) válaszol és még megannyi másra onnan, hogy Táncsicsot könnyű volt-e kiszabadítani a börtönből, odáig, hogy mi köze van a Román Csarnoknak az MNL Országos Levéltárának Bécsi kapu téri épületéhez. A Kapocs végtelenül gazdag forrásanyag és izgalmas összefüggések felvillantója, a Kapocs egy színes építőkocka-készlet, amihez azért nincs „használati utasítás”, mert csak látogatójától függ, mit és hogyan rak össze belőle.
A létrehozók
A Kapocs létrehozói (a lista olyan hosszú lenne, hogy itt a nyarukat szinte maradéktalanul erre fordító múzeum- levéltár- és könyvtárpedagógus kollégákat emelném ki):
Andrási Erika (Országos Széchenyi Könyvtár)
Czékmány Anna (Petőfi Irodalmi Múzeum)
Csonka Laura (Magyar Nemzeti Levéltár)
Gáva Szabina (Magyar Nemzeti Múzeum)
Kodolányi Judit (Petőfi Irodalmi Múzeum)
Kovács Vera (Szépművészeti Múzeum)
Hecker Henrietta (Magyar Nemzeti Levéltár)
Sepsey Zsófia (SZM – Magyar Nemzeti Galéria)
Sóki Diána (Petőfi Irodalmi Múzeum)
