2025. november 10-11-én harmadszorra került megrendezésre az Óbudai Múzeum által életre hívott ITT helytörténeti konferencia.
A rendezvény fókuszában a 2000-es évek új helytörténeti és múzeumi jelenségei voltak: többek között a civil és piaci szereplőkkel való együttműködés, az intézmények közötti kapcsolódások lehetőségei, a közösségi média használata, a nehéz örökség bemutatása, és a mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségek.
A konferencia résztvevőit Gálfi Ágnes, az Óbudai Múzeum igazgatója köszöntötte, az eseményt pedig ezúttal is dr. Szende László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium Közgyűjteményi Főosztályának vezetője nyitotta meg. Mindketten kiemelték, milyen fontos a párbeszéd és a szakmai eszmecsere a kismúzeumok és a civil támogatói szféra között, és ebben az idei ITT helytörténeti konferencia harmadik alkalommal vállalt szerepet.
dr. Szende László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium Közgyűjteményi Főosztályának vezetője megnyitja a 3. ITT konferenciát
A konferencia első szekciója az óbudai kapcsolódásokról szólt, mely a nyitottságot mutatta a vállalati, civil és oktatási szféra irányába. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői egy-egy 15 perces előadásban mutatkoztak be. A Zachor Alapítványt és a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumot Komoly Gabriella, nemzetközi és kutatási programok vezetője és Mészáros Mónika képviselte, míg az óbudai kezdeményezést, a Civil Impact Nonprofit Kft.-t Kiss Gyöngyvér ügyvezető mutatta be. Oláh Viktória, a Canon Hungária Kft. vállalati és marketingkommunikációért felelős vezetője ismertette a vállalat tevékenységét. Ezt követően Joó Emese, intézményvezető, főmuzeológus és múzeumpedagógus az országos gyermekmúzeumi program indulásáról mesélt.
A résztvevőket az Óbudai Múzeum kapcsolta össze olyan partneri együttműködések mentén, amelyek különböző szakmai területeken és szinteken valósultak meg. A beszélgetéssel azt szerették volna megmutatni, hogy egy múzeum milyen sokféle területhez és külső partnerhez kapcsolódhat, legyen szó múzeumpedagógiáról, kutatószolgálat működtetéséről, közös kiállításról vagy civil szervezetekkel való együttműködésről. Az Óbudai Múzeum a társadalmi és üzleti kapcsolatok területén elérhető minél szélesebb együttműködési lehetőségekre szerette volna felhívni a figyelmet. A kapcsolódások alapja, hogy win–win szituációkat hozzanak létre.
A kerekasztal résztvevői: Kiss Gyöngyvér (Civil Impact Nonprofit Kft.), Komoly Gabriella (Zachor Alapítvány), Söptei Eszter (Óbudai Múzeum) mint moderátor, Mészáros Mónika (Zachor Alapítvány), Oláh Viktória (Canon Hungária Kft.) és Joó Emese (Magyar Cirkuszművészeti Múzeum)
A szekcióval arra kívánták inspirálni a múzeumokat, hogy minél több területhez kapcsolódjanak, ami szakmai, kommunikációs és társadalmi haszonnal jár. A múzeumok működése akkor tud igazán hatékony és társadalmilag releváns lenni, ha sokrétű, intézményközi és szektorokon átívelő együttműködési hálót építenek ki. A szekció vezetője Söptei Eszter az Óbudai Múzeum szakmai igazgatóhelyettese volt.
Az első nap második blokkja a dark heritage, azaz nehéz örökség témáját járta körbe. Elsőként Végső István tartott előadást arról a súlyos örökségről, amelyet a Magyar Nemzeti Levéltár Bécsi kapu téri épületének udvarán 1945-ben sebtiben elhantolt, majd elfelejtett 16 német katona hagyott az utókorra. Egy levéltári felfedezés következtében újra napvilágra került Budapest ostromának néhány emberi története, és rávilágított arra is, hogy a múlt a legváratlanabb módon tud betörni a jelenbe. Ezután Fehérváriné Tóth Helga beszélt a váci Domonkos templomban 1994-ben felfedezett múmiák örökségéről és arról, milyen komplex feladatot jelentett ez a felfedezés a muzeológus szakma, a helyi közösség és a szélesebb nagyközönség számára.
A kerekasztal részvevői: Fehérváriné Tóth Helga (Tragor Ignác Múzeum), dr. Szabó Viktor (Kulturális Igazgatóság, Nemzeti Örökség Intézete), dr. Bobory Dóra (Óbudai Múzeum) mint moderátor, Végső István (MNL OL Gazdasági Levéltári Osztály) és Merker Dávid (Hosszúlépés. Járunk?)
Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetéshez az előadókon kívül csatlakozott még Merker Dávid (Hosszúlépés. Járunk? társalapító) és dr. Szabó Viktor (idegenforgalmi osztályvezető, Kulturális Igazgatóság, Nemzeti Örökség Intézete) is. A dr. Bobory Dóra (Óbudai Múzeum) vezette beszélgetés során a résztvevők és a közönség soraiban felszólalók arra keresték a választ, hogy hogyan lehet érzékenyen nyúlni a nehéz örökség témájához, kik és miért látogatják az emberi tragédiák, szenvedés helyszíneit, hogyan lehet felelősen élni a dark tourism adta lehetőségekkel és milyen élménnyel távozik a látogató, ha a kulturális programot kínáló intézmény vagy vállalkozás értő módon végzi a dolgát.
Tamás István a Józsefvárosi Múzeum indulásáról, Prikler Szilvia (Magyarországi Tájházak Központi Igazgatósága) a tájházak hálozatosodásáról, Dr.Fábián Laura (Ferenczy Múzeum Centrum) Stéger Ferenc hagyatékának feldolgozásáról és Kocsis Zsuzsanna a Thorma János Múzeum működéséről
A következő szekció, melyet Varga-Kalló Regina muzeológus (Óbudai Múzeum) moderált, minden tekintetben a megőrzésről szólt. A múzeumok alapfeladatának számító műtárgymegőrzési szerepen túl a közösségek megőrzését is górcső alá vették. Tamás István, a Józsefvárosi Múzeum igazgatójaként a budapesti VIII. kerületben végzett sokoldalú és közösségépítő gyűjteményezési módszereikről számolt be a hallgatóságnak. Prikler Szilvia mint a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Magyarországi Tájházak Központi Igazgatóságának igazgatója a magyarországi és külhoni magyar tájházak hálózatáról tartott előadást. Ebben kiemelt szerepet kapott az Igazgatóság intézmények közötti kapcsolatteremtő szerepe. A Ferenczy Múzeumi Centrum képviseletében Dr. Fábián Laura történész Stéger Ferenc, egy atipikusnak mondható szentendrei művész életéhez kapcsolódó kutatásokat és a kutatási irányok, intézmények közötti hálózatát mutatta be, kitérve az operaénekes hagyatékának lokális közösségformáló erejére. A szekciót Kocsis Zsuzsanna, a kiskunhalasi Thorma János Múzeum igazgatója zárta, aki előadásában ismertette és mutatta be sokszínű vidéki múzeum közösségmegőrző és kultúraközvetítő feladatait és irányait.
A konferencia második napján került megrendezésre a Szabadtéri példatár című szekció, amelyet Horváth Péter, az Óbudai Múzeum történész-muzeológusa moderált. A szekcióban két előadást, majd egy kerekasztal beszélgetést hallgathattak meg az érdeklődők. Először Horváth Eszter Mária előadása hangzott el a közösségi kertek közösségformáló szerepéről a történelmi városrészekben, majd Urbán Anett mutatta be a közösségszerveződésnek módjait a tájházakban.
A kerekasztal részvevői: Horváth Eszter Mária (Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola), Urbán Anett (Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetsége és PhD hallgató, Debreceni Egyetem), Kling Ferenc (KÉK) és Horváth Péter (Óbudai Múzeum) mint moderátor
Az előadások után kerekasztal beszélgetés következett, ahol a két előadó mellett Kling Ferenc, a KÉK munkatársa és koordinátora is részt vett. A Kertész leszek? címet viselő beszélgetés elsősorban azokra a kérdésekre kereste a választ, hogy a 21. század első harmadában milyen szerepet töltenek be a közösségi kertek a városokban és a hazai tájházakban? Az izgalmas beszélgetésben többek között olyan problémák és jelenségek kerültek szóba, mint a fenntarthatóság, a generációk közötti együttműködés, a közösségi kertek és tájházak edukációs szerepe, a közösségi platformok kihasználása és bevonása, a társadalmi szerepvállalás jelentősége, a klímaváltozás hatásai. A beszélgetés konklúziójaként egy biztató, pozitív jövőkép rajzolódott ki, mindemelett hangsúlyozva a progresszív együttműködés fontosságát.
dr. Berényi Marianna (Néprajzi Múzeum) a közösségi média valós közösségépítő szerepéről, Balogh Máté András (Art is Business) a vállalati mecenatúráról és Vidák Tünde (Marcali Múzeum) a Pulszky Társaság képviseletében a társaság életéről és rendszeréről
A kapcsolódások 360° blokk, melyet Bodó Lívia, az Óbudai Múzeum kommunikációs és közönségkapcsolati munkatársa moderált, az online múzeumi kommunikációt és a kulturális, vállalati, valamint magánszféra közötti együttműködési lehetőségeket vizsgálta. Elsőként Berényi Marianna, a Néprajzi Múzeum kommunikációs főosztályvezetője beszélt, jó példákat a hallgatóság elé tárva az online múzeumi kommunikáció és a közösségi médiumok közösségépítő szerepéről, majd Vidák Tünde etnográfus, a Marcali Múzeum igazgatója kapcsolódott be online, aki előadásában elnökségi tagként a Pulszky Társaság és annak kismúzeumi tagozatának működését mutatta be. Végül Balogh Máté András, az Art is Business vezetője biztatta bátor lépésekre előadásában a vállalati és magán mecenatúra iránt érdeklődőket.
A konferencia utolsó szekciójában a mesterséges intelligencia múzeumon belüli alkalmazása került a fókuszba. Témaindító előadásában Sándor Zita, a Debreceni Egyetem ügyvivő-szakértője mutatta be Bomba hírek című múzeumpedagógiai foglalkozását, amelyet a Déri Múzeumban tartott. A program során egy helytörténeti esemény kapcsán mesterséges intelligencia által generált vizuális dezinformációkat használt fel. A kerekasztal-beszélgetésben Varga Benedek, az MNMKK–Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Archívum igazgatója mesélt a SHIFT támogatásból megvalósult projektjükről, amelyben a nemzetközi résztvevők többek között VR-alapú koponyalékelési és multiszenzoros élményeket fejlesztettek mesterséges intelligencia segítségével. Nagy Magdolna, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ (MOKK) igazgatója a technológia megismerésének fontosságára hívta fel a figyelmet. A múzeumi oktatási központ új, „MI múzeumi alkalmazási lehetősége” című képzése olyan nagy érdeklődést váltott ki, hogy új turnust is indítani kellett. 2026-ban további turnusok indulnak a MOKK szervezésében.
A kerekasztal részvevői: Sándor Zita (Debreceni Egyetem), Nagy Magdolna (Szabadtéri Néprajzi Múzeum – MOKK), Varga Benedek (MNMKK–Semmelweis Orvostörténeti Múzeum) és Söptei Eszter (Óbudai Múzeum) mint moderátor
A beszélgetést Söptei Eszter, az Óbudai Múzeum szakmai igazgatóhelyettese vezette, amely során a résztvevők az MI-ben rejlő lehetőségeket és veszélyeket, valamint a lehetséges felhasználási módokat járták körül. A szekció zárásaként egyetértettek abban, hogy az MI egy eszköz, amelynek eredményeit nem szabad kételkedés és felülbírálat nélkül elfogadni. A döntéshozatal a felhasználónál van. Az új technológiai eszköz új élmény- és feldolgozási formákat tesz lehetővé a múzeumi területen, de egyben kockázatokat is rejt dezinformáció, torzítások és forrásproblémák formájában. A múzeumi kutatói kritikai szemlélet, a folyamatok iránti kétely és a bizonyítékok keresése fontos alapja az értő használatnak. Emellett hangsúlyozták, hogy az MI használatát érdemes feltüntetni a publikációkban.
A konferencia végén már a következő évi tematika is megfogalmazásra került. A 2026-ban megrendezésre kerülő 4. ITT helytörténeti konferencia, mely az “ITT és OTT” címet viseli, a helytörténeti múzeumok országhatárokat átívelő jelenlétét és szerepvállalását, a lokális vs. globális kérdéskört járja majd körül. Az előadói jelentkezés már elindult, várjuk témáikat, felvetéseiket és jógyakorlataikat az alábbi felületen:
Találkozzunk jövőre is!
Borítóképen:
Köszöntőt mond Gálfi Ágnes, az Óbudai Múzeum igazgatója
