A debreceni kötődésű Szabó Lőrinc és Térey János műveit illusztráló alkotók képei közt rengeteg időt el tud tölteni a látogató, mert sokféle asszociációt ébresztenek, főleg akkor, ha egyes kompozíciók mögött húzódó szöveg ismeretével érkezünk.
Ugyanakkor érdekes a vizuális élmény után rákeresni egy-egy olyan lírai alkotásra melyet régen olvastunk vagy egyáltalán nem találkoztunk még vele. Persze prózát is vehetünk a kezünkbe. Sokféle lehetőség közül választhatunk, hiszen akár a telefonunkon is behozhatunk egy-egy közismertebb verset már a helyszínen. A 2025. július 17-étől szeptember 18-ig látogatható tárlat különlegessége, hogy egy témára kaphatunk különféle variánsokat.
Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz című költeménye már az általános iskolások számára is értelmezhető és befogadható. Változatos műfajban és technikában látjuk viszont a jól ismert történetet. Csordás Dániel ehhez készült képregényében az idézetek is helyet kapnak, és az ő újragondolásában feltűnő glóriás alak – Krisztust idézve – biblikussá teszi. Mindezt harsány színekkel, különösen dominál a lila.
Welisch Borbála három pillanatot rögzít az apa-fiú konfliktusából, sőt az anyagból készült látványban öltések nyomát is felfedezhetjük. A gyerek bőrének rikító rózsaszín mivolta remekül visszaadja az életteliséget. Sétáló Dominika fekete fehér színekkel egy hagyományosabb ábrázolással, sűrítve ragadja meg a vertikális viszonyokat, azaz a felnőtt csak lábszárig látszik, és a két cipő V alakjában a saját térdét kulcsoló fiú maga a robbanásra kész bomba, hiszen jobb oldalán már lassan végigég a meggyújtott kanóc. Nagy Melinda feldolgozásában Lóci felfelé néző arca mellett ikonikus jelként jelenik meg az olló, mozsár, kaktusz, lemezjátszó, és az asztal egy darabja, melyek piros árnyalatú háttérben vannak.
Térey János Problémának probléma, komolynak nem komoly című alkotásához Bende Attila készített képregényt, melyben csak egy párbeszédben jelenik meg szöveg, ami kijózanítóan nyers felismerés: a női kérdésre a férfi válasza, és ezzel kategorizálja a köztük lévő kapcsolat minőségét, melynek a világához a fekete-fehér a drámaisága jól illeszkedik.
Szabó Lőrinc ihletettségében
A magyar irodalom szerelmes versei között Szabó Lőrinc Semmiért Egészen című költeménye a sajátos szerelemfelfogása miatt megkerülhetetlen. Képi megjelenítésben szembesülni ezzel a költeménnyel különleges lehetőség volt magyartanárként, és a jövő tanévtől kezdve ezeket az illusztrációkat felhasználva fogom az óráim tartani, mert hiszem, hogy a diákokból ezekkel még mélyebb hatást lehet kiváltani, holott ez a költemény általában át tudja törni az érdektelenség falát. Szinte berobban, érzelmeket és véleményeket generál.
Miben van a látvány ereje? „Mint a lámpa, ha lecsavarom / ne élj, mikor nem akarom;” jól ismert sorok, akár szállóigének is mondható. Sétáló Dominika illusztrációja ezt adja vissza a fekete-fehér ellentéttel játszva, valamint a költemény egészében rejlő drámaiságot hibátlanul megteremti. A fotel kényelme teljesen szertefoszlik, hiszen a lefelé csúszó szoknyás női láb bokáján a rablánc és annak végén a gömbsúly a fogolylétét szimbolizálja, felidézve a szöveg folytatását „...e bonthatatlan/ börtönt ne lásd;” és a díszletezés a továbbiakban is ezt támasztja alá, mert az ablak sűrű rácsai jelképezik: innen nincs menekvés. Egy kéz éppen kicsavarja a nyakból a fejet, azaz a villanykörtét, és ezzel a test ernyedni kezd, mert a lírai énnek éppen terhére van másik létezése, üzemen kívül helyezi egy időre, holott intim viszony van köztük. A vers egész szövegét ismerve borzongató vizuálisan látni azt, amiről már sokszor beszéltem diákok tucatjaival. S a lírai énből csak a keze jelenik meg, ahogy a fal felett benyúlva rendezkedik a „tárgyon”, hiszen megvallotta halott és akarattalan számára az ideális társ, és egy mozdulattal ezt el is éri.
Az alkotónak másik három képe is Szabó Lőrinc lírájához kapcsolódik. A Különbéke azért érdemes kiemelésre, mert a kiállításban más nem dolgozta fel ezt a témát, holott a költő egyik kötetének címadó költeménye, tehát közismert alkotás. A szöveget itt csak atmoszférájábanlehet kötni. Az életet a lírai én harctérhez is hasonlítja a versben, itt elvonatkoztatva, (más toposzt beemelve) egy sakkjátszma tárul elénk ehhez hasonlatosan (többszörös asszociációt enged, mert a halálhoz is lehet ezt a játszmát kötni). A tábláról levett fehér bábuk között harmadik az emberalak (talán a lírai én) akinek testtartása a nonverbális jelekben az üzeni, hogy minél kisebb teret akar foglalni, s arányaiban a játékeszköz elemeihez képest jóval nagyobb, de alapszínében fekete kabátos játszó alak szivart tartó keze és mandzsettájának a mérete szinte ugyanannyi, mint a magzatpózban lévő lény.
Dsuang Dszi álma egy nagy filozófiai kérdést boncolgat:egy szakállas, hatalmas férfiarcon kezeivel takarja a szemét, miközben hiányzik a homloka, azaz a feje tetejét lemetszették, tátong, bele lehet nézni a fejébe, ha fentről látnánk. A lepke fölötte balra, és a jobb felső sarokban a hold karéjában csücsül egy alak, amit gyerekkorunkban az álomvilágot idézték a meséskönyvek rajzai. (Horváth Győző nem marad meg az álomnál, hanem képein láthatjuk DsuangDszi csontjait, sőt a halálát. A pillangó a központi motívum, és az emberi szem hol egyik oldalt, hol másik oldalt tűnik fel vizslatva azt.)
Gaál Martin a Semmiért Egészen című vershez egy nyolcágú csillagmotívumot használ, mely a négy égtáj felé hosszabb, még a köztük lévő sugarak hossza rövidebbek. Ezen tűnik fel déli irányban és az észak-nyugati irányban egy kézpár, mely kapaszkodik a népdalok világából ismert metaforát felidézve. (Gaál Martin hat alkotásából négyen ez a csillagmotívum visszatér A jó hatalom kompozícióban az egyén maroinett bábu, térdepel de a törzsét hátra döntve az egyik kezével szintén a földön támaszkodik, és egy keze a csillag déli pólusán függ. Az alak szenvedése egyértelmű, teste természetellenes feszülésben van. A Föld alatt, ég alatt című rajzon ez a csillag lenn ragyog, és a térdét átkaroló, gondolkodó emberi alak lábaiból a gyökerek végén oltalmazó kezek védelmezik a fényt. Baljós módon viszont egy fekete halálmadár nyomasztó jelenléte írja felül. Vörös Botond fekete-fehér képén a Semmiért Egészen szerelemfilozófiája úgy került ábrázolásra, hogy a szívnek a felső két domborodásában két-két szempár látható egy ördögalak kezében, így elég hangsúlyos ennek a démoni mivolta.
A huszonhatodik év szonettciklus agyászévben feltörő emlékek atmoszféráját – melyet a lírai én élt át a szeretőjének öngyilkossága után – több alkotó eltérő színvilággal jeleníti meg. Ha a kiállítótérből a belépés után balról indulunk, akkor Gaál Martin fekete-szürke képén a már ismert nyolcágú csillagmotívum alatt egy tenyéren pihenő repedezett női arc van a fókuszban. Becsukott szemű (hiszen halott), és a csillag alatt a nő homlokán háttal áll hosszú kabátban egy picike alatt. Kicsit későinek tűnik a tenyerén hordozás gesztusa… Rostás Vivien ehhez a lírai rekviemhez készült sorozatában a csábító vörös hosszú hajú nőalak a központi figura három képen, melyen a sárga és zöld dominál körülötte, majd a negyedik kompozícióban a férfival együtt látjuk ízléses intim helyzetben – mindkettőnek a bal fedetlen melle látszik – zöld ágyneműs ágyban fekszenek, ami maga az édenkert.
Kövi Krisztina öt szonettet kiragadva készített vizuális megjelenítést – piros-fekete-mustársárga színek hármasát használva – , és ebből Az emlék a szívednek darab belőlem mély érzelmi megrázkóztatást váltott ki, mert a szenvedésre irányítva a figyelmet alapszövegtől merészen eltérve. A piros anatómiai szív az erdőben elhelyezett vadcsapda felé közelít, és a rajz keretének díszítőelemei pókokra emlékeztet, és három fekete pók a húsdarab – ami a csalogató a leendő sebesültnek – felé szaladnak, Ezek a pókok egyszer beszőnek mindent, kicsit a feledést vetítik előre.
A képek egy része ennek a döbbenetes hatásnak pont az ellenkezője, mert a meséskönyvek illusztrációinak szívmelengető (nosztalgikus) érzéseit kezdi zsongásba hozni. Gálfalvy Erika A vándor elindul kinagyított pillanata – talán az első lépésre irányítás szándékával – a bajuszos, vándorbotos, kalapos ember óriásivá növő cipőtalpának látványa, és társa az irreálisan hatalmas kutya bizalmat sugároz, és a folytatásban már az őszi színvilágú erdőben látjuk őket egymás után haladva. Alács Anna Hörpentő és az Esik a hó szintén a gyerekeknek szóló illusztrációk világához tartoznak, és utánozza is a gyerekrajzok jellegzetes vonalvezetését.
Térey János ihletettségében
Imreh Sándor Boldogh-ház. Kétmalom utca – Egy cívis vallomásai cím alatt három beállítást látunk. mely három különböző aspektus. Az egyikben az elbeszélő (az író) áll háttal nekünk a bontásban lévő ház belsejében, a csonkaság, ferdeség a visszahozhatatlan múltra ébreszt rá. A ház külső ábrázolása kétféle: a fentin már hiányzik a teteje, a bontás elkezdődött, de még a falak érintetlenül állnak, míg ez alatti képen a falak alá lábak kerültek, mintha ládává vált volna, azaz őrzi magába zárva az emlékeket, és horizontálisan rétegezett, ahogy ehhez az épülethez az elbeszélő kötődik, de a tetejét már visszavette a természet: fekete csenevész fák merdeznek kísértetként.
Személyes érintettséggel is néztem ezt az alkotást, ugyanis Térey János, amikor a Szabó Magda Emlékszobában járt 2012 őszén, akkor a kiállított tárgyak között Szabó Magda szüleinek a Füvészkert utcai házának a kapukulcsát meglátva megosztotta velem, hogy neki is megvan az egykori szülői ház kulcsa. (Ő is Debrecen szülötte, mint az íróelőd, sőt vele kapcsolatban mindig hangsúlyozta, hogy a lírájáról sem szabad elfelejtkezni.)
Aztán rácsodálkozhatunk a fővároshoz kötődő emlékek látványára az Átkelés Budapesten szövegekhez kapcsolódva Szép Katalin, Németh Krisztina, Török Jutta képes kalauzolásában. Mindhárman érzékeltetik, hogy a verses novellákból többet akarnak egyszerre mutatni. Török Jutta konkretizálja a választásait, a helyszíneket szövegesen is látjuk kiírva mint a tömegközlekedés során a megállókat, és a minden nagy képen több kisebb is található a nagy egész részeként. Ez a négy számozott egység (III., XVII., XVI., XII.) olyan mintha egy-egy készülő könyv borítója lenne…
Kovács-Sárközi Helga Termann hagyatéka képe mögött az életművet ismerők tudják, hogy Debrecen és Budapest a főszereplő életének két kiemelt helyszíne kötődik a novelláskötethez.
Antal Anita-Vivien Málnaföldek mindörökké alkotásában a logószerűség egyszerűsített, de sűrített képi világa vonzza a szemet a piros-fehér-zöld színkombinációval, míg Mester Csaba Málnaföldek képén a plakátokra jellemző stíluselemek köszönnek vissza.
Megragadó megoldások
Lente István Varázsló illatok 1. című alkotásának központi alakja egy lila hajú hastáncosnő, míg a Varázsló illatok 2.-ben Szabó Lőrinc arca néz ránk, és a két keze köré kerülnek az üvegcsék, ahogy az előzőn is ugyanezek feltűnnek. A fekete háttérre minden további elem ragasztott. A burjánzó világ mágikus erejének vonzásának tapasztalatisága mutatkozik meg, holott az elemek fizikálisan különállóak.
Südi Mirtill Ébredés című alkotásának játékossága megpróbálja a spontaneitás látszatát kelteni, mintha egy kockás füzetre készült volna a gyerekrajzokra emlékeztető minimalista ábrázolás: nap, ház, fa, föld, de ez csak első pillantásra a felszín, mert ennek komoly célzata van. A természet reggeli ébredése megvilágosodhat valami lényeges az egyén gondolatában. A szöveget kézbe véve az idilli kép megtörik, hiszen a háború lélekpusztító erejével szembesül a hadi érettségin túlra látó fiatal férfi.
Doedens Aletta Egy pohár víz kompozícióban a fehér ruhás lányalak a Nap fénynyalábjain felfelé tart, és a koncentrikus körök adják a szürkéskék színével a víz jellegzetességét.
Tolnay Lili Sötétség, holdfény című négy tételes alkotása, valódi szimfónia, mert a szürrealista költemény elemeit a megnevezett két uralkodó színével: a feketével és a kékkel ragadta meg, kellőképpen borzongást keltve a sötétség mindenhová elérő kezével, a holdfényben sétáló bivalyokkal és a kötélen lengedező, száradó ruhák. Ugyanez a téma Klemán Ágnesnél a méltóságteljes szarvasmarha feje uralja a kompozíciót, szigorú feketeségében.
Bende Attila Öt rokon emlékét című képen a nagy szürkeségből mindegyik alakon valamelyik (pl.: kalap, kesztyű, sál) ruhadarab bordós, és a személyek előtt szikladarabok meredeznek.
Khor Fruzsina Varázskert című alkotása nyomán olvastam el Szabó Lőrinc versét, és a „Szemeim fáradtak, de tiszták” sorát kiragadva mondhatom, hogy az illusztrációs kiállítást másodjára megtekintve ugyanezt éreztem. Az alkotások közt is lehet úgy járni-kelni, mintha egy varázskertben fedeznénk fel magunknak Szabó Lőrinc és Térey János világát – egy magyartanárnak a legcsodálatosabb kulturális csemege – az illusztrátoroknak köszönhetően.
A kiállítás 2025. szeptember 18-ig látogatható a debreceni Bényi Galériában.
