A Budapesti Történeti Múzeumot április óta Népessy Noémi vezeti. A Vármúzeumot, a Kiscelli Múzeumot, az Aquincumi Múzeumot, valamint a Budapest Galériát felölelő intézmény vezetője korábban az Óbudai Múzeum igazgatójaként ért el sikereket. Bár pályázat olvasható a BTM honlapján, elképzeléseiről, terveiről, múzeumkoncepciójáról kérdeztük.
Melyek voltak a legfontosabb motivációid, amikor megpályáztad a BTM főigazgatói posztját?
Közel két évtizede, amióta a múzeumi szakmában dolgozom követem a BTM tevékenységét, sorsát. Óbudai ténykedésem alatt sokszor kerültem kapcsolatba az Aquincumi Múzeummal, a Kiscelli Múzeummal, a Fővárosi Képtárral. Sok kollégát ismertem onnan, személyes tapasztatot is szereztem az intézményről az együttműködésekből, vagy épp az együttműködést gátló mechanizmusokból, ismertem a kiállításokat, a múzeum erősségeit és alapproblémáit egyaránt, természetesen olyan mértékben, mint ahogy mindezt kívülről lehet. Úgy láttam – már akkor is – hogy a BTM nem tölti be sem a magyar múzeumi életben, sem Budapest és a budapestiek életében azt a szerepet, amit betölthetne, nem rendelkezik olyan ismertséggel és súllyal, amelyre mind a 120 éves története, mind a gyűjteményei és kiváló kutatógárdája feljogosítja. Ha végeznénk egy kutatást a fővárosiak körében, biztos vagyok benne, hogy sokan az előbb említett tag-intézményeket sem kötnék össze, nem tudják, hogy ezek Budapest egyetlen múzeumának szervezeti egységei. Az egység megteremtése komoly kihívás, ez motivációm egyike. Mindemellett a BTM-et egy kissé régimódi múzeumnak gondoltam, így motivációm az intézményt átalakításában, modernizálásában is gyökerezett.
Milyen feladatai vannak, hogyan kell működni a 21. században egy település - még ha főváros is - történetére reflektáló múzeumnak?
Egy település múzeuma a település közös emlékezete. Őseink, elődeink tárgyai, emlékei, történetei teremtették meg, a mi alapfeladatunk pedig az, hogy ezt gyarapítsuk és átörökítsük. Persze ma már egy múzeum nem csak ennyi. Szerepe és megítélése a társadalomban alapjaiban változott meg az elmúlt fél évszázadban, de különösen az utóbbi egy-két évtizedben. A városi múzeumnak a városi élet kihívásaira, sokszínűségére, a mai ember városi problémáira reflektáló intézménnyé kell válnia, a város lakóival kell együtt élnie, mindamellett, hogy identitásképző, lokálpatriotizmust erősítő szerepe megkérdőjelezhetetlen. A feladat nem más, mint felkészíteni a BTM-et arra, hogy a városlakók minél szélesebb körét tudja megszólítani és bevonni az intézmény életébe. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy a belföldi és külföldi turisták itt ismerkedhetnek meg Budapest történetével és nem mindegy, hogy milyen emléket visznek haza a főváros múzeumáról.
Milyen területeken szeretnél először átütő változást elérni?
Első és legfontosabb feladatom a múzeum megismerése, amely természetesen egy hosszabb folyamat. A fő vonalak feltérképezését megtettem, már 40-50 különböző beosztású és területen dolgozó kollégával folytattam személyes beszélgetést, jártam minden szervezeti egységben, megismertem számos a közelmúltban lezárt, vagy még folyamatban lévő ügyet. Azt tapasztaltam, hogy van számos, az ügyvitel területét érintő kérdés, amelyekben szinte azonnali döntést kell hozni a munkafolyamatok racionalizálása, egyszerűsítése érdekében. A következő, már ősszel realizálódó „átütő” változás a szervezeti struktúra átalakítása lesz. Ez érinti a múzeum vezetését és több, jelenleg nem, vagy más formában létező szervezeti egység felállítását, átalakítását. Ezek a változások elengedhetetlenek egy olyan új működési mechanizmus kialakításához, amely elindítja a múzeumot a modernizáció útján.
A közeljövőben szeretném egy csapattal elkészíteni a múzeum 5 éves stratégiáját, valamint az egyes részterületek (pl. kiállítási, kommunikációs és marketing, közönségkapcsolati és múzeumpedagógiai) stratégiáit is.
És utána?
Azt látom, hogy a múzeumról, annak mai feladatairól, a kollégák abban betöltött szerepéről való gondolkodás terén lesz a legnehezebb a változások véghezvitele. Minden változás levezénylésének legnehezebbike a szervezeti kultúra, a humán erőforrás területén elérni mélyreható változást. Az elmúlt hónapban készíttettem egy szervezetdiagnosztikát, amely sokat segített abban, hogy tisztábban lássam az információáramlási folyamatokat, a tudásmenedzsment területeit, vagy azt, hogy kik a szervezet kulcsemberei. Ez alapja lesz a szervezetfejlesztés területén való tovább lepésnek.
Tartasz-e a régészeti terület kihívásaitól?
Alapvetően nem. A múzeum régészeti tevékenysége több mint egy évszázados múltra tekint vissza, a sokszor változó környezetben azonban mindig sikerült a feltárásokat eredményesen végezni. A kollégáknak az elmúlt években is, évente több száz ásatása volt Budapest területén, jól kialakult protokollal dolgoznak. Dr. Láng Orsolya régészeti főigazgató-helyettes foglalkozik ezzel a területtel, a múzeum régészeti osztályainak vezetőivel biztos kézben tartják működésünknek ezt a legnagyobb területét. Természetesen kihívások, megoldandó feladatok vannak és lesznek is. A beruházókkal folytatott tárgyalásokban mindig az a fő álláspont, hogy korrekt módon előre tájékoztatjuk őket a feltárás várható idő-és költségigényéről és igyekszünk mindkét fél számára optimális feltételekben megállapodni.
Milyen irányba szeretnéd fejleszteni a különböző BTM intézmények még különbözőbb féle gyűjteményeit?
Ahogy a pályázatomban is írtam a kutatómunka és a gyűjtemenyézés terén is az újkori és jelenkori osztály fejlesztését tartom elsődleges prioritásnak. Alacsony a korszakot kutató és a gyűjteményekben dolgozó tudományos kollégák száma, az egyes kiállítások sokszor egyszemélyes produkciókként jönnek létre. Egy jól összerakott kutatási és gyűjteménygyarapítási koncepció és a hozzárendelt erőforrások átlendíthetik ezt a területet a jelenlegi alulértékeltségén. Tudjuk, hogy az embereket általában jobban érdekli a közelmúlt, hiszen megfogható jeleit látják maguk körül, ismerik szereplőit. A közelmúlt, vagy a kortárs történetek feldolgozása egyrészt egy folyamatosan változó, lüktető városban megkerülhetetlen feladata a ma városi múzeumának, másrészt számos, a nyitott múzeum szellemiségébe illeszthető projekt forrása is lehet.
Várható-e szervezeti átalakítás?
Ahogy az előbb is utaltam rá, igen. Elég hamar világossá vált, hogy a jelenlegi szervezeti keretek nagymértékben akadályozzák a változást. A mai struktúra az 1970-es években született, gyökerei még korábbiak, és tisztán látszik, hogy ez nem képes egy 21. században működő múzeumot modernizálni. Tehát a szervezet átalakítása a célok elérésének érdekében elengedhetetlen. Az őszre tervezett szervezeti átalakítás során egy új főosztálystruktúra indul el, amelynek lényege, hogy lesznek szervezeti egységek, főosztályok, amelyek a múzeum egészére vonatkozóan látják el feladataikat, azaz a jelenleg elszigetelten Kiscellben, Aquincumban vagy a Galériában működő közönségkapcsolat, múzeumpedagógia, a kiállítás-szervezés egy-egy önálló szervezeti egységbe tömörül. Így a feladatok intézményi szinten tervezhetők, szervezhetők, koordinálhatók. Új főosztályként jelenik meg a marketing-kommunikáció, de ugyanezen elvek mentés zajlik majd az üzemeltetés is. Ami szintén jelentős változás lesz a kiállítási stratégia elfogadása után a kiállítások projek-alapú szervezése, a jelenlegi „one man show” lehetetlen állapota helyett.
Milyen kiállítási projekteket szeretnél megvalósítani?
A BTM-ben az egyik kulcsfontosságú feladata a középtávú kiállítási stratégia megalkotása, amellyel sajnos nem rendelkezett az intézmény. A szervezeti egységek következő 5 évre szóló kiállítási terveit már bekértem, szeptemberben felállítunk egy csapatot, amely ebből az anyagból kiindulva véglegesíti a tervet, egységben gondolkodva az egyes tagintézmények kiállításairól.
Mi lesz az Óbudai Múzeummal?
Az Óbudai Múzeumban jelenleg egy megaprojekt zajlik, mégpedig az új Óbuda monográfia készül, amely heteken belül a tördelőhöz kerül. Ezt még javában igazgatóságom alatt kezdtük el, több, a kerületben működő múzeum kollégái, pl. A BTM munkatársai is adják a szerzői gárdát. Ezt a projektet még vezénylem, és pár hónapig még kísérem a múzeum útját. A múzeum az elmúlt egy évtizedben a szakmában és a közönség körében is egy ismert és elismert intézmény lett, biztos vagyok benne, hogy utódom az elért sikerekre alapozva új lendülettel tovább fejleszti azt, amelyhez biztos partnerként számíthat a Budapesti Történeti Múzeumra.
Népessy Noémi 1969-ben született Budapesten. 1998-ban végzett a Miskolci Egyetem történelem szakán, elvégezve a muzeológia specializációt is. Friss diplomásként rövid ideig egy fővárosi műkereskedelmi galériában dolgozott, majd 1999 végén került az akkor még csak helytörténeti gyűjteményként működő Óbudai Múzeumba. Hat és fél évet töltött akkor itt, közben 2001-ben kulturális menedzseri képesítést szerzett az ELTE-n, 2006-ban pedig az Általános Vállalkozási Főiskola közgazdász szakán is lediplomázott. 2007-től másfél éven át Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatában kulturális referensként dolgozott, ahol részt vett a kerület kulturális koncepciójának kidolgozásában. 2008-ban, amikor az önkormányzat az Óbudai Múzeum és a Platán Könyvtár összevonásával új intézményt hozott létre, megpályázta és elnyerte annak múzeumi szakmai igazgatói posztját. Munkatársaival az ezt követő években teljesen megújította az intézményt, amelynek 2012-ben lett az igazgatója. 2013-ban pedig ugyancsak ő lett a múzeum új filiáléjának, „ikerintézményének”, az új állandó kiállításával szeptemberben megnyílt Goldberger Textilipari Gyűjteménynek is az igazgatója; annak az intézménynek, amelynek létrehozásáért, példaértékű megvalósításáért a kuratórium neki ítélte a 2013-as MúzeumCafé Díjat. 2014-ben a magyar ipartörténet kiemelkedő emlékeinek sokoldalú bemutatásával, a példamutató múzeumfejlesztéssel, a közösségépítés terén elért eredményei miatt az Óbudai Múzeum Az év múzeuma kitüntető címet is elnyerte.
