Népessy Noémi Eszter lesz a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója

VEZETŐ

2019-03-29 07:15

Népessy Noémi, az Óbudai Múzeum igazgatója lesz a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója április 1-jével a Fővárosi Közgyűlés szerdai, zárt ülésen meghozott döntése alapján. Az intézmény új vezetője Farbaky Péter művészettörténészt váltja a poszton, megbízása öt évre szól. A Budapesti Történeti Múzeumhoz tartozik a Vármúzeum, a Kiscelli Múzeum és az Aquincumi Múzeum, valamint a Budapest Galéria.

  

 

Népessy Noémi 1969-ben született Budapesten. 1998-ban végzett a Miskolci Egyetem történelem szakán, elvégezve a muzeológia specializációt is. Friss diplomásként rövid ideig egy fővárosi műkereskedelmi galériában dolgozott, majd 1999 végén került az akkor még csak helytörténeti gyűjteményként működő Óbudai Múzeumba. Hat és fél évet töltött akkor itt, közben 2001-ben kulturális menedzseri képesítést szerzett az ELTE-n, 2006-ban pedig az Általános Vállalkozási Főiskola közgazdász szakán is lediplomázott. 2007-től másfél éven át Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatában kulturális referensként dolgozott, ahol részt vett a kerület kulturális koncepciójának kidolgozásában. 2008-ban, amikor az önkormányzat az Óbudai Múzeum és a Platán Könyvtár összevonásával új intézményt hozott létre, megpályázta és elnyerte annak múzeumi szakmai igazgatói posztját. Munkatársaival az ezt követő években teljesen megújította az intézményt, amelynek 2012-ben lett az igazgatója. 2013-ban pedig ugyancsak ő lett a múzeum új filiáléjának, „ikerintézményének”, az új állandó kiállításával szeptemberben megnyílt Goldberger Textilipari Gyűjteménynek is az igazgatója; annak az intézménynek, amelynek létrehozásáért, példaértékű megvalósításáért a kuratórium neki ítélte a 2013-as MúzeumCafé Díjat. 2014-ben a magyar ipartörténet kiemelkedő emlékeinek sokoldalú bemutatásával, a példamutató múzeumfejlesztéssel, a közösségépítés terén elért eredményei miatt az Óbudai Múzeum Az év múzeuma kitüntető címet is elnyerte. 

A MúzeumCafé Díj átvételekor a múzeumi magazinnak így nyilatkozott

 

Miután végeztem az egyetemen "tudtam, hogy nem szeretnék tanári pályára menni, egy fővárosi múzeumi állás pedig onnan, Miskolcról meglehetősen reménytelennek látszott. Visszajöttem Budapestre, itt egy kis belvárosi műkereskedésben dolgoztam fél évet, majd egy ottani munkatársam beajánlott az Óbudai Múzeumba. 1999 végétől vagyok itt, 2000-től rendes státussal. Az Óbudai Múzeum persze akkor még nem így nézett ki. Egy kicsi helytörténeti gyűjtemény volt, ami igen keveset változott az idők során. Előttem mindössze két igazgató tevékenykedett itt. Az első az óbudai szanálások idején bekerült tárgyakból hozott létre gyűjteményt, és folyamatosan gyarapította azt, a második pedig – mondjuk így – egy speciálisan értelmezett menedzserszemléletet vitt, ami leginkább a költségvetés feltupírozásáról szólt. A szakmai munka alacsony színvonalon működött, és nemcsak nekem okozott megoldhatatlan problémát beleszokni a semmittevésbe, az alibi tevékenységekbe, de a kollégáim közül is többen éreztek így. Végül hat és fél év után nem bírtam tovább, elmentem, hiszen fiatal muzeológusként, szinte az egyetemről kikerülve, tele lelkesedéssel, felvértezve sokféle tudással, szerettem volna kutatni, publikálni, kiállításokban részt venni, egyáltalán művelni a szakmámat, de nem lehetett.  

 

 

Tisztában vagyok vele, mekkora különbség van egy országos múzeum és egy helyi múzeum lehetőségei között. Azt is tudom, mennyire lassú még ma is a régi keretek átalakulása, de itt elsősorban a vezetői szándék hiányzott a megújuláshoz, és ennek következtében a szakmai lehetőségeim is beszűkültek. Ezt a kényszerűen passzív időszakot tanulásra fordítottam. Ezután lehetőséget kaptam, hogy a III. kerületi önkormányzat kulturális osztályán dolgozzak, részt vehessek a kerület kulturális koncepciójának kidolgozásában. Közben elvégeztem a muzeológia szak után az ELTE-n a kulturális menedzserképzést, majd, mivel érdekelt a menedzsmentszemlélet mélyebb megismerése, beiratkoztam az Általános Vállalkozási Főiskola közgazdászképzésére, ahol 2006-ban végeztem. 2008-ban elment a régi igazgató, én pedig megpályáztam a múzeum szakmai vezetői posztját.

 

Az Óbudai Múzeum és a Platán Könyvtár összevonásával létrejött egy új intézmény, amelynek én lettem a szakmai igazgatója. Szerencsémre teljesen szabad kezet kaptam. Biztos voltam benne, hogy ami eddig itt zajlott, az tovább nem folytatható, éles határvonalat kell húzni. Ez egy múzeum, ennek megfelelően kell átalakítani, átépíteni, a funkciójának megfeleltetni. Gyakorlatilag mindent elölről kellett kezdeni. Vissza kellett bontanunk az intézményt szó szerint és képletesen is a nulláig, majd onnan újat építeni. Itt volt egy jószerivel működésképtelen múzeum, a leltár, a raktár állapota katasztrofális, a kiállítások tragikusak, a munkatársak perspektíva nélküli vegetálásban. Hiszen az emészt fel mindenkit a leginkább, ha nincsenek célok, nem tudjuk, hová megyünk. Első lépésként írtam egy stratégiát, hogy világos legyen, hogy 2008 és 2013 között hová kell eljutnunk, és ahhoz mit kell tennünk. Még egy lényeges kérdést fontosnak tartottam tisztázni: nagyon örvendetes, hogy bővültek a pályázati lehetőségek, de gyökeresen nem változtat meg semmit egy új kiállítás, ha elmaradott, ósdi struktúrába kerül" - olvashatjuk Népessy Noémi MúzeumCafénak adott interjújában. 

 

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
fénykép, helytörténet, restaurátor, állományvédelem
2019-01-10 16:00