Antal József természettudomány-kommunikációs szakember, matematikus, a Magyar Múzeumok Online folyóirat szerkesztője kapta idén a Pulszky Társaság Pulszky Károly-díját, amelyet minden évben az a negyven évnél fiatalabb szakember nyeri el, aki jelentős eredményt ér el a múzeumi szakmában. Vele készített interjúnkban arról kérdeztük, hogyan tekint a díjra, milyen sikerekre büszke, honnan merít új ötletet és hogyan látja a magyar múzeumi szakmát.
Mit jelent számodra ez az elismerés?
Elsősorban visszaigazolás. Nagyon boldog vagyok, hogy megkaptam ezt az kitüntetést, amely így megerősít abban, hogy jó és fontos amit csinálok. Motivációt is jelent számomra, jelzi hogy helyes irányba haladok és ezen az úton bátran mehetek tovább. Különös örömmel tölt el továbbá az, hogy „nem múzeumban dolgozóként” érdemeltem ki ezt a rangos elismerést. Bizonyítékául szolgál ez annak, hogy nem feltétlen kell múzeumban dolgozni ahhoz, hogy a múzeumokért, a múzeumügy előmozdításáért munkálkodjon az ember. Úgy érzem, egy kicsit úttörő lettem e téren, ez hihetetlenül felemelő érzés és megtiszteltetés is egyben.
Hogyan gondolsz az eddig megtett időszakra?
„Múzeumi pályám” 2017 második felében indult, azóta egyre fokozódott elköteleződésem a múzeumi világ felé. Abban az évben júniusban szereztem diplomát múzeumi ismeretterjesztés szakirányon a tudománykommunikáció mesterképzésben. Tanulmányaim alatt matematikusként az egyetemen szerveződött Matematikai Gyűjteménnyel foglalkoztam. Ez volt az egyik első hasznos tapasztalat számomra ezen a területen.
Múzeumi konferenciákon kezdtem részt venni, magával ragadott a téma. Amit mindenképp megemlítenék még fontos mozzanatként, hogy szervezőként bekapcsolódhattam az I. Művészetpedagógiai Konferenciába, majd hogy csatlakoztam a Pulszky Társasághoz, elkezdtem segíteni a társaság, később a Múzeumandragógiai Tagozat munkáját. Fontos szerepe volt annak is, hogy 2018-tól másfél évig az ELTE Múzeumpedagógiai szaktanácsadó képzésen tanultam, mely szintén hozzájárult szemléletem kialakításához.
Amit fontosnak tartok kiemelni, hogy több, mint két éve a Magyar Múzeumok Online (MMO) oldalát is szerkeszthetem, erre vagyok talán a legbüszkébb. Ez a médium az egész szakmának fontos viszonyítási pont. Országos olvasottságú, sőt még a határon túli magyar vonatkozású gyűjteményeket, múzeumokat is képviseli.
Melyik az teljesítmény, vagy munka amiről örömmel teszel említést?
Az MMO. Az elmúlt két évben még nagyobb népszerűségre tett szert, olvasottabbá váltak a cikkek. Másrészről ez az, amit szívesen csinálok, motivál és fontosnak tartom a múzeumi hírek közvetítését, megosztását.
Emellett még kiemelném a 2019-es nyíregyházi Múzeumandragógiai Konferenciát, melyen szekcióvezetőként is kipróbálhattam magam, illetve a 2021 tavaszán futott Múzeumi Távlatok című webinárium-sorozatot, melynek megvalósulását a tíz alkalmon keresztül folyamatosan segítettem és a hozzátartozó kommunikációs kampánnyal együtt sikeresen növelte a Társaság társadalmi begyázottságát, ismertségét.
A 2019-es nyíregyházi konferencián; fotó: Kriston Vízi József
Milyen jó minták motiválnak munkád során, milyen inspirációs forrásokból táplálkozik teljesítőképességed?
Az egyetemen - gondolok itt többek között tanáraimra, témavezetőimre -, és később a Pulszky Társaságban is rengeteg olyan emberrel megismerkedtem, akik inspirálnak, motiválnak, utat mutatnak, akár a muzeológia, a múzeumi kommunikáció, akár az újságírás területén.
Mit gondolsz, mi az, ami nélkül nem érdemes múzeumi szakembernek állni? Hogyan érdemes készülni erre a pályára?
Érdeklődés és őszinte lelkesedés. Ha valaki igazán érdeklődik a világ dolgai és a tárgyak története iránt, az szerintem jól fogja érezni magát a múzeumi pályán! Emellett fontos szerintem a kommunikáció és az együttműködés, ezekkel mindenképpen érdemes számolni.
Szerinted miben rejlik a magyar múzeumok ereje?
Úgy gondolom, a kulcsszó az együttműködés. Együttműködés az egyetemekkel, más múzeumokkal, egyéb kulturális szereplőkkel, civilszervezetekkel, szakemberekkel. A lehetőség adott rá. A magyar múzeumoknak elképesztően gazdag gyűjteményeik vannak. Véleményem szerint megfelelő kommunikációval olyan erős, összetartó hálózatot képesek kiépíteni az intézmények, amely méltán felvirágoztathatja a kultúránkat!
