A Pulszky Társaság Kismúzeumi Tagozata ebben az évben Ráckevén tartotta hagyományos őszi szakmai napját. Október 30-án (szerdán) több mint félszáz múzeumi szakember érkezett a hangulatos Duna-parti kisvárosba, ahol az Árpád Múzeum munkatársai fogadták a kollégákat.
A program 10 órakor a régi Városháza dísztermében vette kezdetét. A népes vendégsereget Hortiné dr. Bathó Edit, a Kismúzeumi Tagozat elnöke, Jáki Réka, az Árpád Múzeum igazgatója, Deák Tibor polgármester és dr. Bereczki Ibolya, a Pulszky Társaság elnöke köszöntötte.
Ezután a szakmai nap legszebb pillanatai következtek, amikor átadásra kerültek a tagozat díjai.
Az elnökség tagjai (Hortiné dr. Bathó Edit, Gócsáné dr. Móró Csilla, dr. Füköh Levente, Romsics Imre, dr. Vicze Magdolna, Vidák Tünde) és dr. Pálóczi Horváth András régész, a család képviseletében elsőként a Poroszlai Ildikó-emlékplakett nyertesét köszöntötték.
A Kismúzeumi Tagozat ebben az évben immáron a 19. alkalommal adta át a 2005-ben fiatalon elhunyt elnök asszonyuk, dr. Poroszlai Ildikó régész emlékére alapított emlékplakettet egy olyan múzeumi közösségnek, amely évtizedek óta kiemelkedő tudományos, muzeológiai és múzeumpedagógiai tevékenységet végez. A beérkezett javaslatok alapján ebben az évben ezt a rangos szakmai elismerést a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum érdemelte ki. A múzeum munkatársai Mészáros Márta igazgató asszony vezetésével érkeztek az ünnepségre, és vették át a nekik ítélt szakmai kitüntetést (ld. a borítóképen).
A Kiskun Múzeumot Szalay Gyula, a helyi gimnázium tanára javaslatára Kiskunfélegyháza városa alapította 1902-ben, amely 1907-ben az állami közgyűjtemények sorába is felvétetett 1912-ben a gimnáziumból külön épületbe, a Kisvárosháza emeleti termeibe költözött a városi múzeum, ahol már látogathatóvá vált a gyűjteményt.
1939-ben végleges döntés született a múzeum elhelyezéséről. Az új otthona az egykori Kiskun Kapitányság székháza lett. E hatalmas barokk épületegyüttes méltó helye és bemutatóhelye ma is a város és a Kiskunság múltjának. A főépület és a tömlöc, amely egykor helyet adott a Kiskunság közigazgatási ügyintézésének, és a kerület rabjait is itt tartották fogva, 1794-ben nyerte el mai formáját. Országosan védett műemléképület.
Az első várostörténeti kiállítást 1942-ben ebben az épületben nyitották meg. A múzeum 1949-ben az Országos Börtönügyi Múzeum gyűjteményi anyagának átadásával gyarapodott, majd 1961‒62-ben az udvaron felépítették a város határából áttelepített szélmalmot. A népi műemlék egyedülálló, az egyetlen megőrzött alulhajtós szélmalom Magyarországon.
A Kiskun Múzeum 1962-től a Bács-Kiskun Megyei Múzeumi Szervezet tájmúzeumaként működött tovább, egészen 2012-ig, amikor Kiskunfélegyháza Város Önkormányzatának fenntartásába került, mint területi múzeum.
Az újraalapított múzeum tagintézménye lett ekkor a városban működő két közérdekű muzeális kiállítóhely, az 1972-ben megnyitott Móra Ferenc Emlékház és az 1993-ben átadott Petőfi Sándor Emlékház. Az idő igazolta, hogy az egy intézményként működő három muzeális helyszín különleges egységet képvisel a város és a járás kulturális életében, helyi értékeinek megőrzésében és közzétételében.
A Kiskun Múzeum épületkomplexumának homlokzata, külső és belső terei az elmúlt évek során elnyert pályázatoknak (EFOP, IPA, Kubinyi Ágoston program, Népi építészeti program, Petőfi 200 pályázat, Magyar Géniusz stb.) köszönhetően egymás után felújításra kerültek, és új állandó kiállítások készültek. Az intézmény legújabb nagysikerű állandó kiállítása, a 2023-ban a Magyar Géniusz program támogatásával megvalósult Bűn és bűnhődés Magyarhonban című büntetéstörténeti kiállítás.
De megújult a néprajzi raktár, a szélmalom, a Móra Ferenc és a Petőfi Sándor Emlékház, és egy EFOP pályázat révén tanulmányi látványtárat is létesítettek.
A Kiskun Múzeum komoly partneri kapcsolatot ápol az országos szakmai szervezetekkel, a helyi kulturális és közoktatási intézményekkel, közgyűjteményekkel, civil szervezetekkel, egyházakkal, a Kiskunsági Nemzeti Parkkal, a Tourinform Irodával, amely kapcsolatnak köszönhetően az intézmény 2021-ben Tourinform pont lett.
A helyi értékek őrzésében is fontos szerepet tölt be a múzeum, részt vesznek a Helyi Értéktár Bizottság munkájában, de a Megyei Értéktár rendezvényein is képviselik az intézményüket és a városukat.
Kiskunfélegyháza 1995-től aktív résztvevője a kun és jász hagyományok őrzésének. A Kiskun Múzeum képviseli a várost e nagy múltú összefogásban, melybe kiskunsági, nagykunsági és jászsági önkormányzatok, civil szervezetek és természetesen múzeumok is jelen vannak. Így szoros a kapcsolatot ápol a Györffy István Nagykun Múzeummal, a Jász Múzeummal, a Thorma János Múzeummal, a kiskunmajsai Konecsni György Helytörténeti Gyűjteménnyel és a szanki Kiskun Emlékhellyel.
A múzeum mindig kiemelt figyelmet szentelt a tudományos kutatásra és a hozzá kapcsolódó tudásmegosztásra. Tudományos tevékenységük elsősorban helytörténeti témakörökhöz kapcsolódik, és kiemelt szerepet játszik benne a Jászkunság kutatása, Petőfi Sándor és Móra Ferenc munkássága.
A Kiskun Múzeum múzeumpedagógiai programja 2001-ben indult, óvodás kortól kezdve iskolai tananyaghoz kapcsolódó valamint szabadidős foglalkozások gazdag kínálatával. A múzeum kiállításaira és gyűjteményi anyagára építve, felmenő rendszerben, minden korosztálynak.
A Petőfi200 emlékévhez kapcsolódó pályázatban mintaprojektet állítottak össze, szintén a digitális tartalmak felhasználásával az online térben. A megújított kiállításokhoz a vezetők mellett múzeumpedagógiai foglalkoztató-füzetek is készültek, valamint online feladatlapok.
A múzeum munkáját nagyban segítik az önkéntesek is. A Kiskun Múzeum regisztrált önkéntes fogadóhely.
Elsősorban a helyi múzeumbaráti kör, valamint a nyugdíjas egyesület tagjai vesznek részt a múzeum rendezvényein önkéntesként, vagy nyitva tartási időben teremőrzésben és látogatófogadásban. Diákok is szívesen végzik 50 órás közösségi munkájukat a múzeumban.
A Kiskun Múzeum több évtizedes kiemelkedő tudományos, muzeológiai és múzeumpedagógiai munkásságáért 2024-ben az Év Múzeuma pályázat különdíját nyerte el.
A Mészáros Márta igazgató asszony által vezetett közgyűjtemény megérdemli, hogy a Poroszlai Ildikó nevével fémjelzett ügy jeles szolgálói között ismerjék el tevékenységét.
A Kismúzeumi Tagozat elnöksége 2022-ben még két díjat alapított a múzeumi kollégák kiemelkedő munkájának elismerésére. Gönczi Ferenc néprajzkutató nevét viseli az az életmű díj, amelyet minden esztendőben egy olyan múzeumi szakember kaphatja meg, aki valamelyik kismúzeumban több évtizede kiemelkedő szakmai munkát végez. 2024-ben a Gönczi Ferenc-díjat Horváth Péter, az Óbudai Múzeum történész muzeológusa vehette át.
Horváth Péter, az Óbudai Múzeum történész-muzeológusa, történész, történelem szakos tanár. Születésétől kezdve Óbudán él.Helytörténeti kutatásait 2004-ben kezdte meg óbudai lakosokkal készített oralhistory interjúkkal. 2008 óta dolgozik muzeológuskéntaz Óbudai Múzeumban. Különösen fontos szerepet játszik Óbuda-Békásmegyer örökségének megőrzésében, a kerületi értékek, lokális ismeretek helyi lakosok számára történő közvetítésében.
Az Óbudai Múzeumban folytatott majd két évtizedes tevékenysége során Horváth Péter elkötelezetten dolgozott azért, hogy a múzeum a közönséget is bevonva közvetítse a múltat és a kulturális örökséget a jelen és a jövő generációi felé. Példamutató munkájával hozzájárult a magyar kultúrtörténet és múzeumi gyűjtemények gazdagításához. Az általa kurátorként és társkurátorként rendezett kiállítások, megtartott programok mindig magas szakmai színvonalon valósultak meg, és hozzájárultak ahhoz, hogy a múzeum a kerület és a múzeumi szakma egyik kiemelkedő kulturális intézménye legyen.
Az Óbudai Múzeumban eddig csaknem 20 kiállításnak volt kurátora, társkurátora, melyek során fontos cél volt, hogy az Óbudai Múzeum a városrész múltját valósághűen és élménydúsan mutassa be a látogatóknak.
Társkurátora volt az Óbudai Múzeum „Év kiállítása 2023” díjat elnyert „Ki gombolta volna? – Barangolás a gombok világában” című időszaki kiállításának is.
Horváth Péter évtizedek óta végzi a régió történelmi kutatását, gyűjti és dokumentálja az óbudai múlt értékeit. Kutatásai elsődlegesen a 19‒20. század település- és társadalomtörténethez kapcsolódnak. Ezen belül Óbuda nemzetiségeinek és iparának története, illetve a pártállami időszak városvezetésének működése képezi kutatási témái fő területét. Kutatási eredményei az Óbudai Múzeum által gondozott önálló és tanulmány kötetekben jelentek meg. (Óbuda ostroma 1944-1945.; 105 éves az óbudai mozi, Vendéglátás Óbudán, Óbuda története, A horvátok szerepe Óbudán és a városegyesítésben) Folyamatosan jelennek meg írásai a következő folyóiratokban is:Századok, URBS Várostörténeti Évkönyv, Városunk, Óbudai Anziksz.
Horváth Péter rendszeres résztvevője a tudományos konferenciáknak, és az ismeretterjesztő előadásoknak. Közreműködésével a múzeum számos rendezvényt, tárlatvezetést, városi sétát szervezett az óbudai történelem és kultúra témaköréből. Különösen nagysikerűek voltak az óbudai ipartörténetről, vendéglátásról, az itt élő vallási felekezetekről vagy épp a városrész közlekedéséről, épített örökségéről szóló városi sétái. 2016 és 2024 között közel 100 városi sétát vezetett.
Horváth Péter jelenleg is aktívan építi és ápolja a kapcsolatokat a helyi közösségekkel, nemzetiségi önkormányzatokkal, más kulturális intézményekkel. Ezáltal jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a múzeum még szélesebb körben tudja a helyi örökség megőrzését összekapcsolni a város élő kultúrájával. Horváth Péter élő példája annak, hogy a személyes elhivatottság, a példaértékű szakmai tudás és a lelkiismeretes hozzáállás milyen pozitív hatást gyakorolhat a helyi közösség kulturális életére és örökségének megőrzésére.
Ugyancsak friss alapítású a tagozat Pro Servitio Museorum Parvorum – A Kismúzeumok szolgálatáért díj, amelyből minden évben hármat ítélnek oda. Ez alkalommal Joó Zoltánné Diós Etelka, a makói József Attila Múzeum titkára, Kovács Tibor, a Mátra Múzeum rovarász muzeológusa és Árvai Imre a túrkevei Finta Múzeum informatikusa érdemelte ki példaértékű szakmai munkájával a becses elismerést.
Joó Zoltánné Diós Etelka, titkár.Több mint 40 éve áll a makói József Attila Múzeum szolgálatában. 1982. július elseje óta dolgozik az intézmény titkáraként. Még a múzeum egykori igazgatója, dr. Tóth Ferenc vette fel, mint pályakezdőt, de hamarosan beletanult a múzeumi világ elvárásaiba, segítette vezetője és munkatársai munkáját, és lassan nélkülözhetetlen kollégává vált.
A kezdetektől már a hatodik vezető munkáját segíti lelkiismeretesen és elhivatottsággal. A negyven év alatt különböző tanfolyamokon folyamatosan képezte magát, hiszen ahogy fejlődött a technika, azt neki is követnie kellett. Ma már nem írógéppel tisztázza a gyűjtemény kartonjait, hanem számítógépes táblázat könnyíti meg ezt a munkát.
Emellett részt vesz a múzeumi programok előkészítésében, új kiállítások szervezésében, deaktív szerepet vállalt abban is, hogy az 1980-as évek közepén folyamatosan bővüljön a skanzen, újabb elemekkel gazdagodjon a szabadtéri kiállítás. Számos esetben szövegek, tanulmányok, kiadványok anyanyelvi gondozója is.
A múzeum önkénteseivel is rendszeresen ő tartja a kapcsolatot. Embersége és közvetlensége miatt mindig sok, lelkes önkéntest tud maga mellé toborozni, aktivizálni. Három leánygyermek édesanyja, és három unoka boldog nagymamája. 2023 októberében nyugállományba vonult, de ennek ellenére ma is nagy aktivitással folytatja múzeumi feladatait.
Munkáját precízen, lelkiismeretesen, odaadóan végzi. Minden szegletét, gyűjteményét ismeri a múzeumnak, s ma is egyik legfőbb támasza, oszlopa az intézménynek és a jelenlegi vezetőnek.
Kovács Tibor, rovarász muzeológus. 1989-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett szakbiológusi végzettséget, majd 1997-ben ugyanott természetvédelmi ökológus képesítést.
Pályáját 1989-ben a mosonmagyaróvári Hansági Múzeumban kezdte, ahol először muzeológusként, majd pedig igazgatóként működött. 1993-ban került Gyöngyösre a Márta Múzeumba, ahol immáron 30 éve dolgozik főmuzeológusként. Tudományos munkássága sokrétű.
Fő kutatási területe a faunisztika, ökológia, taxonómia, természetvédelem: kérészek, szitakötők, álkérészek, cincérek, tegzesek, valamint xilofág és szaproxilofág bogarak vizsgálata Magyarországon, a Balkán-félszigeten és Indonéziában. Eddigi tudományos munkássága során 35 új fajt fedezett fel.
Az említett témákban két könyve jelent meg társszerzőkkel, 255 tanulmánya, és számos természetvédelmi, illetve erdészeti témájú könyvnek fejezet szerzője.
Szakértőként részt vett a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer kiépítésében, és a témából elkészült 10 kötetes könyvsorozatnak ugyancsak társszerzője.
Az Európai Közösséghez való csatlakozás kapcsán közreműködött, és közreműködik ma is a Habitat Határozat és Natura 2000 listáinak magyarországi fajokkal és területekkel történő bővítési programjában, valamint az EU Víz Keretirányelv hazai bevezetésével kapcsolatban felmerülő munkákban is.
2010-től szerkesztője a Folia historico-naturalia Musei Matraensis című tudományos lapnak. Blogbejegyzéseivel pedig tudományos ismeretterjesztő munkát végez, és a természet védelmének fontosságára hívja fel a figyelmet.
Tudományos munkásságát 1998-ban Pro Natura Plakettel, 2005-ben Miniszteri Elismerő Oklevéllel, 2009-ben pedig Múzeumi Nívódíjjal ismerték el.
Kovács Tibor a muzeológia, a múzeum és hivatása iránt rendkívül elkötelezett kutató, aki egész életét az ökológia és a természet védelme szolgálatába állította.
Árvai Imre, informatikus. 2005-től dolgozik a túrkevei székhelyű Finta Múzeumban. Munkaköri leírásában a múzeum informatikai feladatainak ellátása szerepel ugyan, de a múzeum jellegéből adódóan számtalan más feladatot is ellát.
Közel 20 év köti az intézményhez, s azóta minden időszaki kiállítás megvalósításában közreműködött. A kiállítás építés mellett, a tablók nyomdai előkészítését, grafikai munkáit is Árvai Imre végezte, illetve végzi az intézményben. Emellett látványterveket is készített. A Magyar Géniusz programban megvalósult "Mesterhármas" című kiállításnak látványterve szintén az Ő munkája.
A Finta Múzeum állandó kiállításainak többszöri felújításában is részt vett, több új elem is az ötletei alapján valósult meg, akárcsak az időszaki kiállítások esetén.
Informatikusként szakmailag irányította az intézmény minden gyűjteményi egységére kiterjedő digitalizálási programot. Ehhez szükség szerint számítógépeket és 8mm-es filmhez digitalizáló berendezést is épített.
Árvai Imre készítette az intézmény honlapját, és végzi a látogató közönséggel való kapcsolattartást a közösségi médiában. Rendszeresen készít mozgó és állóképes dokumentációt a múzeum programjainak adminisztrálásaként. A közönséggel nemcsak a honlapon vagy facebook oldalon keresztül tart kapcsolatot, hanem közvetlen találkozása is van a múzeumbarátokkal, ismeretterjesztő előadások tartására is vállalkozik, elsősorban a digitalizálás témakörében.
A múzeum kiadványainak nyomdai előkészítését és grafikai szerkesztését rendszeresen végzi. A túrkevei munkája mellett más múzeumok, így a Tiszazugi Földrajzi Múzeum tevékenységét is segíti tanácsadással vagy szakmáját érintő feladatok elvégzésével.
Az ünnepélyes pillanatok után a szakmai nap fő témája – A régészet helyzete a kismúzeumokban – került a figyelem központjába. A téma sok kismúzeumot érintett, mivel az egyes múzeumokban más és más a régészeti gyűjtemény helyzete, és sorsa. Nagyon sok kismúzeumban van régészeti gyűjtemény, de régész szakember hiányában zárolt, és nem gyarapodó. 2013-ban a vidéki múzeumok önkormányzati fenntartásba kerülésével több intézmény is engedélyt kapott régész muzeológus alkalmazására, s mindez új szakmai lehetőségeket teremtett az adott intézményben. Ugyancsak rendkívül érdekes a helyzete a helytörténeti gyűjtemények régészeti tárgyegyüttesének is.
A kijelölt témát két előadás vezette be. dr. Tóth János Attila, az Árpád Múzeum búvár régésze a víz alatti régészet rejtelmeibe vezette be a kollégákat. Szólt a víz alatti régészet lehetőségeiről, munkamódszereiről, hiányosságairól és problémáiról.
A másik előadó Gulyás András Zoltán régész, a Jász Múzeum igazgatója a múzeumban szervezetten és eredményesen dolgozó Jász kakasok nevet viselő közösségi régész csoport munkája kapcsán egy új, most kifejlesztés alatt álló terepi applikációról, és annak szerverhátteréről számolt be. Az új, adatfelvevő és –tároló rendszer forradalmasíthatja a régészeti leletek, adatok dokumentálásának rendkívül sziszifuszi és hosszadalmas procedúráját.
Ezt követően három felkért hozzászóló a témát illetően jó példákról, gyakorlatokról számolt be.
Dr. Vicze Magdolna régész egy kis település régészeti gyűjteményének jól alakult sorsát tárta a hallgatóság elé. Vidák Tünde, a Marcali Múzeum igazgatója saját intézménye régészeti gyűjteményének körülményeit ismertette, míg Romsics Imre, a kalocsai Viski Károly Múzeum igazgatója a kismúzeumi régészeti munka nehézségeit, problémáit fejtegette.
Az előadásokat élénk vita és közös gondolkodás követte.
A szakmai nap hivatalos programja közös ebéddel zárult, majd ezt követően sor került a Pulszky Társaság rendkívüli közgyűlésére. Utána a jelenlévők a helyi kollégák vezetésével megtekintették az Árpád Múzeum állandó és időszaki kiállításait, valamint a Szerb templomot.
Elmondhatjuk, hogy nagy szép és tartalmas napot töltöttünk el Ráckevén. Köszönet Jáki Réka igazgató asszonynak és munkatársainak a nagyszerű szervezését és a szívélyes vendéglátásért.
2025-ben Kiskunfélegyházára vezet majd a Kismúzeumi Tagozat útja, ahol a Kiskun Múzeum munkatársai látják vendégül az ország minden részéről odasereglő kollégákat.
dr. Bathó Edit, a Kismúzeumi Tagozat elnöke
