Decemberben mi, a zalaegerszegi Göcseji Múzeum munkatársai különleges adventi kalendáriummal jelentkezünk. Huszonnégy napon keresztül a múzeum közösségi oldalán kinyitunk egy-egy képzeletbeli ablakot, ahol más és más munkatárs egy műtárgyat mutat be a leendő Elődeink élete című állandó kiállítás anyagából. Az adventi programunk nagyon sikeres, rengeteg a Facebook oldalon a tetszésnyilvánítás és a hozzászólás.
Különösen népszerűek azok a tárgyak, amelyek kevésbé ismertek, mint például a fotón látható hírlövő mozsár. Eke István régész, térinformatikus kollégánk mesél erről a negyven kilogramm súlyú, öntöttvasból készült, veszélyre jelző szerkezetről. A török időkben a zalai végvárvonal több kisebb erősségből állt. A végvári katonák a vár védelmén túl maguk művelték a település körül lévő földeket is. Ha azonban ellenség közeledett, egymásnak ágyúszóval adták tudtára a veszélyt. A jelzés után a civilek biztos helyre siettek, a vitézek pedig elfoglalták a parancsnok által kijelölt helyüket, és közös erővel vették fel a harcot a törökkel. Batthyány Ádám főkapitány 1644-es rendtartásában ez olvasható:
„Ha Egerszegre jön elsőben a hír, hogy a török vagy Lentin felül, vagy az Őrségre, vagy a Zalán által menne, akkor Egerszegről kettőt lőnek az öreggel…”
A hírlövő mozsár, vagyis „az öreg” hangja annak idején messze földre, akár a 30 km-re távolabb lévő Körmendre is elhallatszott.
De a múzeum néprajzi gyűjteményében vannak kisebb méretű, 15-20 cm nagyságú mozsarak is, amelyek inkább a károk elhárítására szolgáltak. Puskaporral jól megtömve nagy hangot adtak, ezzel riasztották el a gazdák a szőlőből és a gyümölcsösből a kártevő madarakat. A hírlövő mozsár használata a huszadik század közepéig fennmaradt, a húsvéti határjárás alkalmával is szerepet kapott. Nagyszombat éjjelén, a feltámadási körmenetként induló határkerülés alkalmával is használták a helyiek, igazi mezővárosi népszokásként. Serényi Árpád zalaegerszegi fotográfus felvételén egy ilyen alkalmat látunk, amikor a nagy durranás után a pukaporfelhő ellepi az utat.
