Pénteken 17 órától ismét Lépcsőszeminárium, ahol ezúttal a Kassák Múzeum fogadja hallgatóit! Az egyetemistáknak, fiatal pályakezdőknek szóló múzeumi beszélgetéssorozat idei témája a fenntarthatóság, melynek olyan fogalmai, mint a folytonosság, megőrzés, újrafelhasználás, tudatos szelektálás jól kapcsolható a múzeum gyűjteményéhez és gyakorlatához. A múzeum hamarosan nyíló új időszaki kiállításának (Hangszínek - Új zene a történeti avantgárdban) apropóján A HANGOK GYŰJTÉSE, az AKUSZTIKAI GYŰJTEMÉNYEZÉS kihívásai kerülnek a fókuszba.
A résztvevők a meghívott vendégekkel arról beszélgethetnek, hogy elképzelhető-e olyan múzeumi gyűjtemény, amely a környezeti akusztikát gyűjti; konzerválhatunk-e bizonyos hangkörnyezeteket egy műemlékhez hasonlóan az eredeti helyszínen, illetve hogy milyen formában (hangfelvétel, művészeti feldolgozás) rögzíthető és őrizhető meg legjobban egy hely(zet) atmoszférája, környezetünk rejtett dimenziói.
Beszélgetőtársak:
FARKAS-KOVÁCH RÉKA dizájnkultúra kutató és alkotó (MOME), MIZSEI ZOLTÁN, hangművész, a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének kutatója, a Kreatív zenei kutatási program koordinátora, KUKUCSKA GERGELY építész (Valyo, D1618 Műhely, a Csendautomata egyik alkotója) és a HANGKERT kollektíva tagjai (Kiss Bálint, Hartmann Miklós, Sinkó Bori)
A Lépcsőszeminárium látogatása ingyenes, de regisztrációhoz kötött: Regisztráció.
Helyszín: Kassák Múzeum, 1033 Budapest, Fő tér 1.
A szervezők azt kérik, hogy mindenki hozzon magával egy HANGTÖREDÉKET, amit menet közben (mobiltelefonnal) rögzített!
Interjú a Kassák Múzeum kollégáival
Miért vesz részt az intézményetek a Lépcsőszemináriumban, mi az elsődleges célotok a részvétellel?
A Kassák Múzeum speciális gyűjteménye okán nemcsak tárlatvezetéseken fogadjuk rendszeresen egyetemista és főiskolai hallgatókat, hanem gyakornoki programjaiban is. Az avantgárd művészetet, vagy a kortárs képzőművészetet és zenét sokan nehezen megközelíthetőnek gondolják, éppen ezért nagy hangsúlyt fektetünk a tudásátadásra. Mi az avantgárd nyitott múzeumaként határozzuk meg magunkat, így törekszünk arra, hogy teret adjunk a különböző tudományágak közötti párbeszédnek, egy-egy téma komplex, sokoldalú feldolgozásának.
Mi a kiválasztott tárgyatok?
Farkas-Kovách Réka és Tóth Zsombor közös műve inspirálta a témaválasztásunkat, mely Rejtett dimenziók címmel fog szerepelni a november végén nyíló új időszaki kiállításunkon, mely a történeti avantgárd zenei törekvéseit mutatja be kortárs műalkotásokkal párhuzamba állítva. Számunkra ez a hanginstalláció kapcsolódik az új zenei hangzásvilág kitágításával kísérletező korai kezdeményezésekhez is, amelyek a városi környezet és az új technikai eszközök – a távírótól a szirénákon át a kocsikerekek csattogásáig – zajaival tágította ki a zene fogalmát és a színpadi előadások terét. Ugyanakkor fontos elmondani, hogy a Lépcsőszemináriumnak vállalt célja az egyetemi és múzeumi tudás összekapcsolása, éppen ezért választottunk egy olyan művet, amely a MOME dizájnelmélet szak képzése keretében készült. Az alkotófolyamat során Hajnóczy Csaba zenekutató volt Farkas-Kovách Réka konzulense, aki hangökológiai kutatásai mellett a Kontroll Csoport zenekar tagjaként lehet ismerős az idősebb generációnak.
Miért?
Egy várost a térszerkezet és az építészeti látvány mellett a különböző hangok, illatok, textúrák alkotta jellegzetes szövedék tesz egyedivé. Ezen belül az egyes helyszínek mikroklímája rejtett dimenzióként befolyásolja a mindennapjainkat, hangulatainkat és érzéseinket. Farkas-Kovách Réka az akusztikai és a vizuális tér összefüggéseit kutatta az egységesnek észlelt hangkörnyezet töredékeit rögzítve. A létrejött gyűjteményből egy olyan élményszerű installációt alkotott, amely ráirányítja a figyelmet ezekre az észrevétlenül ható vagy éppen zavaró hangokra, beszédtöredékekre, áthallásokra, és az így véletlenül létrejött zenére.
Kiknek ajánljátok leginkább az általatok szervezett alkalmat?
Az esemény egy igazi tudományközi kalandozás lesz, hiszen építészekkel, hangművészekkel, kutatókkal közösen gondolkodunk majd olyan spekulatív kérdésekről, hogyan érhető tetten a környezetünk változásával együtt átalakuló akusztikai tapasztalat, hogyan tudjuk megőrizni a számunkra kedves vagy éppen zavaró városi zajokat az utánunk következő generációknak, illetve léteznek-e még elérhető távolságra olyan szigetek, “hangrezervátumok”, ahol megtapasztalhatjuk a zavartalan természet hangját. Közösen elképzelünk egy olyan múzeumi gyűjteményt vagy műemléki együttest, amely az akusztikát őrzi, gyűjti esetleg rekonstruálja. Tehát elsősorban olyan, a környezetünk iránt érdeklődő fiatalokat várunk, akik nem kizárólag fülhallgatóval közlekednek az utcán és akár a jövőben meg is valósítják majd ezeket az elképzeléseket.
