1935-ben járunk Zalaegerszegen. A trianoni békeszerződést követő években újra kellett gondolni az ország idegenforgalmi kínálatát, hiszen az akkoriban legnépszerűbb turistahelyek – Tusnádfürdő, Herkulesfürdő, a Tátra hegyei, Fiume és más nagy múltú történelmi városok – mind az utódállamokba kerültek. Az új idegenforgalmi koncepció hatására figyeltek fel például annak idején a Balatonra. De sok kisebb település csatlakozott ahhoz az elgondoláshoz, hogy a már meglévő néprajzi vagy természetei értékeket és a nyugodt kisvárosi hangulatot lenne érdemes megmutatni a közönségnek.
Így gondolta ezt Zalaegerszeg akkori polgármestere, Czobor Mátyás és Pehm József plébános is. Nekik köszönhető, hogy Göcsej szépségét és a virágos várost a fenti „szlogennel” népszerűsítették. Hozzájuk csatlakozott Fára József főlevéltárnok is, aki komoly gyűjtőmunkát végzett a göcseji tájegység tárgykultúrájáról és népi építészetéről. Ezekre az értékekre alapozva 1935-ben meghirdették a Göcseji Hét programsorozatot. Óriási esemény volt ez akkoriban, tömegek jöttek Zalaegerszegre abban a reményben, hogy egy felfedezetlen „kincses szigetet” ismerhetnek meg. A rendezvény nyitányára olyan sokan érkeztek, hogy annyi messziről jött idegent még sohasem láttak a városban.
2018-ban járunk Zalaegerszegen. A Göcseji Múzeum történész-főlevéltárosa Béres Katalin várostörténeti sétára invitálta a közönséget. Az érdeklődők jelképesen egy időutazáson vettek részt, hiszen eljátszhatták, hogy ők azok a vendégek, akik a város első fesztiváljára érkeztek és elődeik szemével ismerhették meg a városképet. Vajon milyen kép tárult annak az utazónak a szeme elé, aki 1935-ben leszállt a zalaegerszegi vasútállomáson a vonatról? Hogy nézett ki az állomás környéke, és milyen fontosabb épületek álltak már ekkor a városközpont felé haladva?
Ezekre a kérdésekre kapta meg a választ a közönség. Egy szépen rendezett és parkosított tér várta a látogatót, az állomás kapujából pedig egészen a zárda épületéig el lehetett látni. A zárda amúgy is fontos helyszíne volt a Göcseji Hétnek, hiszen – más alkalmas épület híján – itt került sor arra a nagyszabású kiállításra, ami a rendezvény egyik fő attrakciója volt. A zárda tantermei kiállítóhelyekké váltak, melyekben egyrészt a helyi iparosok és kereskedők mutathatták be portékáikat, de felsorakoztak a helyi képzőművészek is. Serényi Árpád fényképész fotóit is megismerhette a közönség, sőt az előbb említett Fára József-féle gyűjtésből néprajzi kiállítás is született.
A „zegzugos” kirándulás amúgy nem egy szokványos várostörténeti séta volt, hiszen a résztvevőket nem egyenesen a belváros felé vezette a történész. A vasútállomásról a zárdához, onnan pedig a kórház hátsó bejáratához vándorolt a közönség. A környéken szó esett Czobor Mátyás polgármester egykori lakóházáról (melynek helyén ma fogászati centrum áll), illetve a Tomori Pál utca végén létesített revíziós-toronyról, amit szintén a Göcseji Hét alkalmából avattak fel. Innen a belváros felé haladva az evangélikus parókiával, a kórház kápolnával, a Baross-ligettel, a mai Kosztolányi úti (akkor Erzsébet királyné utcai) villasorral, és a vele szemben lévő Rózsa (ma Béke) ligettel találkozott az utazó.
Az 1935-ös rendezvénysorozatra számos ötletet és programelemet talált ki az akkori városvezetés, melyeknek jó része anyagi forrás híján nem valósult meg. Az esemény azonban így is sok újítást és a korábbinál nagyobb ismertséget hozott a városnak.
