Híd szerep, élmény, önismeret, énközpontúság - ezek a fogalmak voltak a vezérszavai annak a jó hangulatú interaktív tréningnek, amely a generációk közti különbségeket, elvárásokat és hasonlóságokat járta körül. A Steigervald Krisztián generációkutató vezetésével tartott szakmai napon a zalaegerszegi Göcseji Múzeum szervezői meghívására eljöttek a keszthelyi, a nagykanizsai, a szombathelyi, a kaposvári és a sárvári múzeum munkatársai is.
"Ha a 70 éves szüleidet össze akarod zavarni, akkor karácsonykor elhívod az egész családot egy wellness hétvégére." Hangzott szinte az első mondat a rendezvényen. Kiből derültséget, kiből meghökkenést váltott ki az első szituációleírás. A példa azért tökéletes, mert egy évben kevés olyan alkalom van, amikor a család valamennyi generációja egy helyen van. A karácsony pont ilyen. A háború előtt született Veteránok, a háború utáni Baby Boomerek, az 1965-80 közötti X-generáció, a rendszerváltás idején felcseperedő Y-osok, az internet korába beleszületett Z-sek és a legfeljebb 9 éves Alfák mind hordoznak olyan generációs jegyeket, amelyek nagyon jellemzőek arra a korosztályra. A különbözőségekből pedig gyakran pattan ki sértődés, veszekedés, holott ezek elkerülhetőek lennének, ha jobban megismernénk egymás mozgatórugóit.
De térjünk vissza az eredeti példához. Az idősek feladatorientáltak és legfőbb szeretetnyelvük családtagjaik kiszolgálása és táplálása. Gondoljunk csak a roskadásig teli karácsonyi asztalra, amihez a nagyi még akkor is nehezen ül le, ha a konyhából már valamennyi fogást behordta a nappaliba. Az ő szemükben a szeretet szent ünnepén, Jézus születésének napján hotelbe menni szabályos bűn, nem is tudják mire vélni. Ott nem találnák a helyüket, nem tudnák maximálisan kiszolgálni a gyerekeiket és az unokákat. Az örlődő X-esek, akik egész életükben a bizonytalanságot érzik. Hiszen gyerekkorukból hozzák magukkal a beléjük nevelt értékeket és tradíciókat, de mi tagadás, tetszik nekik a modern világ, hogy például a város menő cukrászdájából a bejglit online meg is lehet rendelni. Vívódnak, hiszen felismerik, a gyerekeik még karácsonykor is szívesen csobbannának a hotel vízében, lényeg az állandó impulzus és élmények átélése, de a szüleiket sem akarják megbántani. Az X-esek élete az állandó útkeresés, a hagyományok és az újdonságok közötti folyamatos vívódás. Imádják az internetet és használják is, de közben tisztában vannak azzal, hogy a saját gyerekeik bármelyik pillanatban lepipálják őket e témában. S mivel
reagáltak a bizonytalanságra? A maximalizmussal. Bizony, az X-esek azok, akik éjt nappalá téve dolgoznak, meg akarnak felelni a főnöknek, akik be akarják bizonyítani, hogy az élet bármilyen kihívásaival megbirkóznak. Ha nem tetszik a karácsonyi ajándék a gyereknek? Kiborulnak. Ha nem sikerül a karácsonyi triffle, amire Jamie Oliver azt mondta a főzőműsorában, hogy az elronthatatlan? Sírva fakadnak. Aztán ha megkérdeznénk az Y-osokat, mi legyen az ünnepi menü, az válaszolnák, hogy nekik a kedvenc olasz tésztájuk is megfelel, egy a lényeg: jól mutasson a képen, amit az asztal mellől fel is tesz a Face-re. Persze a családi fotó és szelfi a karácsonyfa előtt sem maradhat el, de jobb, ha nem szól rájuk senki, hiszen nekik nem a szülő az igazodási pont, hanem a kapott lájk-szám. A Z-sek egy másik világ szülöttei. Ők azok, akik az élménytársadalomba születtek bele. Számukra a hagyomány a kötöttséget jelenti. Ők valóban elmennének wellness szállóba vagy a vacsora után egy koncertre, lényeg, hogy karácsonykor is jól érezzék magukat.
Bizony, társadalmunk két csoportra bomlott: a 20. századi attitűdökkel rendelkezőkre és a 21. századi fiatalokra. Persze ez nem azt jelenti, hogy nincsen átjárás a kettő között. Sőt, ha szeretnénk, hogy zökkenőmentesebb legyen a kommunikáció, meg kell ismernünk egymás generációs jegyeit és használnunk kell azt a korosztályt, akik a hidat képezhetik a két csoport között. Legyen az család vagy munkahely, lakóközösség vagy még nagyobb társadalmi csoport, vétek lenne kihagyni az Y-generációt. Ők ugyanis az első individuális közösség. Olyan tudás birtokában vannak (ugyanis internetfüggők, még ha ezt tagadják is), amivel sokkal gördülékenyebb lehet az élet. Tanácsaikkal gyorsabb lehet a feladatmegoldás, könnyebb az ügyintézés, olyan reklámfelületekről tudnak, aminek a nevét az idősebbek még kiejteni is alig tudják. Influenszerekről vesznek példát, élményszerűen tanulták már a természettudományokat, mert tudták, hol kell keresni azokat a
személetes néhány perceseket a világhálón.
A múzeum? Az többeknek a lelassulásról szól. Az idősebbek élvezik, eljárnak a kiállításmegnyitókra és a tudományos előadásokra, hiszen ők gyerekkorukban megtanulták: a tudás érték. A fiatalabbaknak élmény kell. Nekik a statikus kiállítás unalmas. Legyen az a zalaegerszegi
Göcseji Múzeum vagy a párizsi Louvre tárlata: lényegében mindegy. De ha kesztyűben megfoghatják a bronzkori régészeti leletet, az igen, az az ő élményük. Ha a múzeum bezárása előtt festhet a kiállítótér falára és üzenetet hagyhat az osztálytársának, az igen, az érdekes. Ha elmehet egy igazi régészeti ásatásra, és segíthet a múzeumi szakembereknek és uram bocsá' az elsők között van, aki megpillanthatja az eredeti helyszínen a korabeli pénzérmét, az igen, az élmény. Ha a
bécsi Természettudományi Múzeumban megnyomhat egy gombot és a kiállított dinoszaurusz-figura füstöt okád és szaglássza a jelenlévő közönséget, az igen, hiszen ő az irányító, miatta nézi a teremben álló többi száz látogató a produkciót. Ha az egyik németországi múzeumban a
csata kellős közepén találja magát és hologramos katonák varázsolják oda a helyszínre a több száz évvel ezelőtti eseményeket, az igen, ő virtuálisan része lehet a történelemnek.
Ezennel el is érkeztünk a kérdéshez: az adott múzeum tényleg valamennyi generációt meg akarja szólítani vagy csak közülük néhányat? Az irányt ki-ki maga dönti el. Egy biztos: tömény volt a szakmai nap, de elgondolkodtató. Késő délutánra a résztvevők megfogalmazták, hogy rengeteg ötletre és kreativitásra van szükség ahhoz, ha a jövőben valamennyi generációt meg akarják szólítani.
