Zalaegerszegen februárban indult egy új előadássorozat, aminek szomorú aktualitását az adta, hogy ezentúl művészettörténetet a gimnáziumokban nem lehet tanulni, és ebből adódóan érettségizni sem lehet, a tantárgyat kivezették a Nemzeti Alaptantervből.
A tiltás általában ellenállást szül, és összefogott néhány helyi képzőművész, akik be akarták bizonyítani, hogy erre a gyönyörű tudományágra igenis van kereslet és érdeklődés. Tóth Norbert képzőművész ötletéből „Utóvéd” címmel „képzőművészeti terepasztal-beszélgetéseket” szerveznek, s kéthetente más művész vagy művészettörténész ad előadásokat fiataloknak és érdeklődőknek, legyenek bármelyik generáció tagjai.
Sok középiskolás és főiskolás ül a rendezvényeken, és láthatóan érdeklődve kísérik figyelemmel a különleges témájú prezentációkat. A szervezők külön figyelmet fordítottak arra is, hogy ne intézményi keretek között valósuljon meg a programsorozat, sokkal inkább egy kötetlen helyen, ezért esett a választás egy belvárosi klubhelyiségre.
A nyári szünet után Lepsényi Imre zalaegerszegi születésű designer, képzőművész, a győri Széchenyi István Egyetem Formatervező Tanszékének vezetője volt a rendezvény második vendége. „Design: ellenség vagy barát” című előadásában csak úgy kavarogtunk a gyorsan cikázó gondolatok és vizuális példák között. Gondolat és propaganda, forma és design, alkotómunka és elismerések hálójába kerültünk csaknem két órán keresztül.
Az eredetileg villamosmérnök végzettségű designert a kétezres évek elején nagyon foglalkoztatta az 1930-as évek németországi nemzetszocialista kommunikációja, illetve az, hogy a tudatosságuk mennyire tekinthető designnak. Ugyanis az idő távlatából úgy tűnik, mintha kiforrott arculati tervezésről lenne szó, amire korábban nem volt példa. A témába annyira belemerült sok németnyelvű forrást találva, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetemen a doktori disszertációját is ebből a témából írta, később pedig ugyanitt oktatta.
A márka, a brand, az arculat és a design annyira magával ragadta a képzőművészt, olyan kreatív munkái születtek, aminek az eredménye is meglett. A világ legrangosabb szakmai versenyén (reddot design award) két tervezésével is fődíjat nyert. Az egyik az Izraeli Kulturális Intézet, a másik a Kassák Múzeum designja. Mindkét munkafolyamatról részletesen beszélt a hallgatóságnak, így megtudtuk, mi volt az alapötlet, amit aztán sikerült tovább fejleszteni az ismert motívumvilág irányába. A nyitottságáról híres kulturális intézet esetében az izraeli zászló egy apró darabkájából indult ki, mégpedig a háromszögből. Egy háromszög-mátrix képes ugyanis számtalan verzióban tovább alakulni. Jól tud működni a logóban, a feliratokban, különböző ábrákban, a plakátokon, meghívóban és kiadványokban.
A Kassák Múzeum tekintetében az író, költő, műfordító, tipográfus, képzőművész sokszínűsége ilyenvonatkozásban nagy nehézséget jelentett, hiszen azt a kiinduló formát kellett megtalálni az intézmény többi munkatársával közösen, ami Kassák szellemiségét jól tükrözi, és mindegyik személyiségjegyét tovább tudja őrizni. Végül a vizuálisan sokszor megjelenő felkiáltójel maradt az a jegy, amire fel lehetett építeni az arculatot, ehhez pedig még a K kezdőbetű is társult. Ezek együttesen hordozzák mindazt, amit a múzeum a kassáki életmű közvetítésével képviselni akar. A magyar avantgárd legjelentősebb alakjának, Kassák Lajosnak a művészetében jelen van a kritikai szemléletmód (erre utal a felkiáltójel), az együttműködés és a szellemi alkotómunka pedig a művész üzenetire utal (K kezdőbetű).
A rendezvényen szó esett még a reklámok a fogyasztókra gyakorolt hatásáról, az élmény központi szerepéről, az érzékelés fontosságáról, a tudatalattink különös működéséről. Mit és hogyan érdemes a fiataloknak a designról oktatni? Sokszor bizony ők azok, akik új elemekhez nyúlnak, olyanokhoz, amikhez a tanáraiknak eszükbe sem jut. A diákok körében oly népszerű közösségi szemléletet igénylő open design (a fiatal a találmányát kiteszi az internetre és bárhol a világon más tovább fejlesztheti) pontosan egy ilyen irány, és mivé, valamint hová fejlődik, az még a jövő titka.
Fotók forrása: lepsenyi.com
