Illés Barna fotográfus, vizuális művész több mint húsz éve van jelen a magyar művészeti életben. Tanulmányait a Szegedi Tanárképző Főiskola rajz-matematika szakán kezdte és 1990-ben szerzett diplomát. A fotográfia felé 1993-ban fordult. A Szellemkép Szabadiskolában olyan oktatóktól tanulta a médiatudatos alkotói attitűdöt, mint Gulyás Miklós, Zátonyi Tibor, Miltényi Tibor és Szaladják István. Ez a három év döntő fordulatot hozott az életében. 2005-ben a Magyar Iparművészeti Egyetemen szerzett tanári diplomát Vizuális Kommunikáció szakirányban. 2015 óta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem DLA doktori képzésében vesz részt média-művészet szakon. Húsz éve tanít fotográfiai tervezést és gyakorlatot. Tanított a Szellemkép Szabadiskolában, az Óbudai Képzőművészeti Szakképző Iskolában, a Krea Design Iskolában, a Fotografus.hu Alapítványi Iskolában, a Számalkban és a Kisképzőben. 2012 óta oktató a Budapesti Metropolitan Egyetem Fotográfia szakán és 2013-tól a Budai Rajziskola tanára, ahol jelenleg a Művészeti és média fotográfus OKJ-s képzésben vesz részt. Opponensként, kurátorként, rezidencia program (Kortárs Művészeti Rezidencia Program, Szeged 2010-11) és számos workshop (Krapanj Workshop 2005-2013, Gyenis Tiborral) szervezője és vezetőjeként is aktívan részt vett az elmúlt húsz év fotográfiai közéletében.
1996 óta rendszeresen állít ki egyénileg és csoportos tárlatokon. A fotográfiák mellett munkái közt találhatók videók, installációk, animáció, hang installáció és festmény is.
A nagy formátumú, legalább 4×5 inches kamerával történő fotózás nem a megszokott módon láttatja a témát. Az ilyen típusú művész kerüli az eseményekben való részvételt – ő az anti riporter – és a maga „körülményes” felvétel készítési metódusával az akció, az esemény, a döntő pillanat után érkezik a helyszínre. Vagy egyszerűen a múló idő, a történelem indexikus jelei érdeklik és ezek kontextualizálása mentén készíti konceptuális felvételeit. Illés Barna is ezen művészek közé tartozik. Hely specifikus megrendezett munkáit legtöbbször a beavatkozások dokumentációjaként definiálhatjuk. Akárhol akármin is dolgozik, amit lát az csak egy tárgy- és adathalmaz mindahhoz, amire majd használni szeretné. Hozzáad, elvesz, újrarendez, ez a munkamódszere. Míg korábban mindent maga épített tárgyasztalon, most a már megépítettet, megteremtettet használja fel és ki. „Minden egyes helyszínen a kibontandó mű érdekel. Hogy ehhez milyen eszköztár szükséges az ott és akkor derül ki.”
A képfelületet a valóságtól oly módon elválasztott síknak tekinti, amelyen nem az élet mechanikusan kiragadott pillanata, hanem annak megkomponált modellje vagy absztrakciója jelenik meg. Az esemény nélküli lényegtelen és esetleges történéseket megjelenítő helyszíneket képi metaforák segítségével utólag ruházza fel jelentéssel. (Bordács Andrea)
A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ beszélgetéssorozatának keretében a mai középnemzedékhez tartozó magyar fotósok munkásságáról, életviteléről, ars poeticájáról tudhatunk meg tényeket és titkokat. Olyan sikeres alkotókat kérdeznek, akik számos kiállítást, hazai és külföldi elismerést, bizonyos esetekben oktatói gyakorlatot tudhatnak magukénak. A gyerekkortól indulnak, beszélnek a kezdeti motivációkról, nagy témákról, szakmai dilemmákról, kedvencekről, kudarcokról, sikerekről, végül pedig a fókusz a jelenlegi tevékenységre és a jövőbeli tervekre irányul. A szavakat képek kísérik és fordítva.
Bővebben:https://capacenter.hu/esemenyek/fokusz-es-tavolsag-illes-barna/
