HATLÉPÉS / 6 kiállítás / 6 festőművész / 6 téma / 6 helyszín – egy város: Szentendre.
„Az ő szemével láttam, az ő fülével hallottam. Ő tanított meg szeretni és becsülni sok mindent, amihez őnélküle sohase jutottam volna el” (Vajda Júlia levele Svédországban élő testvérének, 1941. okt. 26.)
A hat lépés távolság elmélete Karinthy Frigyes Láncszemek című novellájában kerül elő - eszerint hat lépésben bárki kapcsolatba hozható a Földön bárkivel.
Ezt a gondolatiságot követve a HATLÉPÉS című sorozatban Juhász Anna irodalmár és vendégei a szentendrei tárlatokat több oldalról igyekeznek majd bemutatni társ-művészeti ágak bekapcsolásával, levelek, naplók, kéziratok bemutatásával és a zene segítségével.
A Hatlépés sorozat harmadik estjén, február 17-én vasárnap délután Vajda Lajos Világok között című tárlatán, a Ferenczy Múzeumban Vajda Lajos és Vajda Júlia (1913-1981) kapcsolata, művészeti útja, élete kerül középpontba.
A programon Juhász Anna Szabó Noémivel, a kiállítás kurátorával beszélget.
Közreműködik: Kecskés Karina és Kaszás Gergő színművész és Dés László zeneszerző, előadóművész.
„ha te nem volnál a számomra, akkor nem látnám semminek sem az értelmét. Te jelented számomra az életet, a megértést, a szeretet, szerelmet, mindent, amire nékem oly nagyon szükségem van, és ami nélkül élni nem tudok”(Vajda Lajos levele Vajda Júliához)
Vajda Júlia-Lidérc, 1948.
Vajda Júlia (1913–1981) pályáját az 1930-as évek közepén, Vajda Lajos, Korniss Dezső, Bálint Endre közvetlen közelségében kezdte, és évtizedekkel Vajda Lajos korai halála után, a hetvenes évek neo-avantgárd fiataljainak lelkes és megbecsült útitársaként fejezte be. Vajda Júlia pályája olyan volt, mint egy szaggatott film: korszakok, törések, nekilendülések követték egymást, a művész mindvégig megőrzött fiatalságából és az idők változásából következő szinte páratlan sokszínűséggel alkotott. Vajda Júlia önként vállalt áldozatként igyekezett megőrizni első férje művészetének emlékét, miközben dolgozott, gyerekeket nevelt egy szűk Rottenbilleri utcai lakásban, ahol még saját ágya sem volt. Évtizedekig ő tudott itt a legkevesebbet alkotni, minden lopott percet, szögletet és zugot ki kellett használnia, ha festeni akart. Szinte szimbolikus viszont, hogy Vajda Lajos hagyatékát egy ágyneműtartóban mentette át az utókornak.
A szép műteremszobát mindig Vajda Júliára hagytuk, ha elutaztunk. Élt, festett, dolgozott. Még műterem kiállítást is rendeztünk, valamikor a legnehezebb évek vége felé. A műterem kiállítás akkor nagy esemény volt; az első avantgárd. A rendőrség körülvette a házat: szerencsére Gerlóczy professzor is eljött. Ez visszatartotta őket a beavatkozástól. Emlékszem, mennyire bosszantott, mikor Bálint Pisti, Endrének fia, a kiállítás utolsó napján, annak is utolsó órájában esett be, és a kimerült Júlia menten elkezdett főzni neki a konyhában, mert éhes volt szegény. Pisti azóta New Yorkban színházat is csinált. Júliáról - életem egyik nagy barátsága - könyvet kellene írni. Bár ne ajándékoztam volna el annyit a képeiből. De hát mindenki vágyott rá, és úgy tűnt, Júlia gazdagsága kifogyhatatlan. Ruha és pénzközösségben éltünk. Sohase tudtuk, melyikünk tartozik a másiknak és mennyivel.
(Polcz Alaine: A Városmajor utcában, 1993, Magyar Lettre)
Fontos információk:
- Az eseményekre a belépés előzetes regisztrációhoz kötött, amit megtehetnek a regisztracio@muzeumicentrum.hu címen.
- Az eseményekre a belépés 1000 Ft, amely alkalommal a kiállítás is megtekinthető a program előtt vagy után.
- Az eseményekre Budapestről minden alkalommal buszjárat indul, így megkönnyítve a Fővárosból érkező vendégek részvételét. A busz igényét a regisztrációkor vagy február 14 éjfélig kell jelezni, majd a vendégeknek külön levélben megírják, hol és mikor indul oda-vissza a buszjárat.
