A New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum (a továbbiakban: Met) két másik nagyágyú, a Microsoft és a MIT (Massachusetts Institute of Technology) csapatával állt össze, hogy olyan prototípusokat hozzanak létre, amelyek feltérképezik, a mesterséges intelligencia hogyan segítheti a múzeumi közönség bevonódását [engage].
A kollaboráció által az Open Access programban – melynek keretében a Met több mint négyszázezer nagy felbontású képet tett elérhetővé és szabadon felhasználhatóvá az intézmény gyűjteményéből – rejlő növekvő lehetőségek szemléltetése és a Met-kollekció globális elérésének növelése volt a cél. A három intézmény csapata két napon keresztül dolgozott kis csoportokban a Microsoft New England Research & Development (NERD) centrumában, hogy koncepciót és kiinduló prototípusokat alkossanak. Mindegyik csapat egy új perspektívát hozott arra vonatkozólag, hogyan használható a mesterséges intelligencia arra, hogy az embereket és a művészeteket összekapcsolják.
Résztvevők a Met, a Microsoft és a MIT közös ötletelésen 2018 decemberében © Natasha Moustache/Listen/metmuseum.org
„Ami egyedülálló módon emberré tesz minket, az az a képességünk, hogy művészeten keresztül kifejezzük a tapasztalatainkat és a kultúránkat. Izgatottak vagyunk a mesterséges intelligencia által adott lehetőségekkel kapcsolatban, amely segítségével mindenki új módon fedezheti fel és tapasztalhatja meg ezt a nagy mennyiségű művészeti kincset” – mondta Mitra Azizirad, a Microsoft AI Marketing részlegének alelnöke. A három intézmény közötti együttműködés szerinte „jó példa rá, hogy a mesterséges intelligencia képessé teszi a kurátorokat és technológusokat arra, hogy a művészetet és az emberi történelmet mindenki számára elérhetővé tegye”.
Az Open Access program második évfordulóján, február 4-én tették közzé az eddigi eredményeket azzal kapcsolatban, hogyan alakíthatja a mesterséges intelligencia a befogadó és az alkotás közötti interakciót. Az együttműködés eredményeképpen öt, a mesterséges intelligencia lehetőségeit kiaknázó prototípust fejlesztettek ki.
A nap műalkotása
A nap műalkotása prototípus bemutatása © Metropolitan Museum of Art
A nap műalkotása a mesterséges intelligencia segítségével találja meg az aznap hozzád illő műalkotást a Met gyűjteményéből. Az alkalmazás mindennap a világ eseményeinek kontextusában és az adott egyén jelenlegi állapotának függvényében választ műalkotást. Ezt olyan, nyílt adatok felhasználásával éri el, mint például a helyszín, az időjárás, a napi hírek és történelmi dátumok. Az analízis személyre szabott – két ember nem kapja meg ugyanazt a műalkotást ugyanazon a napon.
Gen Studio
A Gen Studio kreatív módon navigálja a látogatót a Met Open Access gyűjteményében. Az egyetlen, már működő prototípus térképszerűen reprezentálja a Met kollekciójában meglévő alkotásokat. Ha például kiválasztunk egy teáskannát, a térképen e mellett másik hat másfajta, de ugyanilyen funkciójú tárgyat láthatunk – majd létrehozhatunk egy, a hét teáskanna jellemzőit különböző mértékben megjelenítő fiktív tárgyat, amelyben összeolvad az egyes objektumok anyaga, formája és stílusa. Ezek után rákereshetünk az általunk megalkotott teáskannához hasonló tárgyakra, ahol a gyűjteményből már nem csak teáskannákat találunk, hanem az alak és a mintázat alapján a legkülönbözőbb alkotásokat (például tálakat, karkötőket, szőnyegeket). A fejlesztők remélik, hogy a Gen Studio új perspektívát nyit a kultúrák egyes alkotásai közötti vizuális hasonlóság felfedezéseit illetően, miközben bemutatja a Met-gyűjtemény hatalmas méretét és történeti mélységét.
© gen.studio
My Life, My Met
A My Life, My Met a felhasználó Instagram-posztjait analizálja és az adott képet kicseréli a hozzá legközelebb álló Open Access alkotással. Így az ebédről készített fotó helyett például Ryūryūkyo Shinsai képe fog megjelenni.
Példa egy ajánlott műalkotásra a My Met, My Life prototípusban © Metropolitan Museum of Art.
Az alkalmazás lehetővé teszi, hogy a művészet nagyobb szerephez jusson a mindennapi interakció során. Az Instagrammon naponta közel százmillió képet és videót osztanak meg, a Met Open Access felületén elérhető négyszázezer alkotás pedig lehetőséget ad a több ezer éves emberi történelem és a mai élet közötti vizuális kapcsolatok feltárására.
Storyteller
A Storyteller hangfelismerő mesterséges intelligencia alkalmazásával követi az ember beszélgetését/történetmesélését, majd ehhez választ olyan műalkotásokat a kollekcióból, amelyek illenek az elhangzottakhoz. Ezután a résztvevők megoszthatják az alkotásokat a közösségi médiában vagy a mesterséges intelligencia segítésével tehetnek egy túrát, amely a kiválasztott műveken alapul. A fejlesztők szerint a bárhol alkalmazható technológia bármilyen történetet gazdagabbá tehet – például egy esti mesét, amelyet a Met-gyűjtemény művei illusztrálnak.
Tag, That’s It!
A Tag, That’s It! alkalmazás játékossá teszi a Wikimedia felületén megtalálható képek taggelését, arra kérve a felhasználókat, hogy azonosítsák, milyen felismerhető tárgyakat vagy témákat látnak a képeken – így a Met állományát is jobban kereshetővé teszik. Ez egyúttal a mesterséges intelligencia által generált kulcsszavak finomhangolása is.
Kim Benzel, a Met ősi közel-keleti művészeti osztályának kurátora is ott volt a kétnapos ötletelésen. Szerinte „a múzeumok egyik hátránya, hogy bizonyos tárgyakat megfoszt a kulturális kontextusától az által, hogy kiállítja őket a múzeumi térben”. Az ő osztálya arra bátorítja a látogatókat, hogy lépjenek túl az európai művészet és szerzőiség elképzelésén, és a kultúrát liminális térként értsék meg. „Azonnal megértettem, hogy az, ami, ironikus módon, megrémiszti az embereket a mesterséges intelligencában, pontosan ugyanaz, ami az ősi közel-kelet megértését nehézzé teszi a látogatók számára; mindkettőt hozzáférhetetlennek gondolják.” Benzel érdeklődéssel követte a Gen Studio prototípus fejlődését. Szerinte ez hozzásegítheti a látogatókat ahhoz, hogy egy olyan nézőpont felől közelítsenek a kollekcióhoz, amely jobban kapcsolódik a művészet és a képalkotás ősi és nem nyugati koncepciójához, továbbá a mesterséges intelligencia lehetőséget ad arra, hogy különböző módokon csoportosítsa az egymástól elhatárolt jelenségeket, és többféle aspektust nyújtson.
Tim Schneider, az Artnet News újságírója más véleményen van. Szerinte a Met által bemutatott prototípusok nem különösebben izgalmasak – sőt, ami ennél is rosszabb, hogy mindez valójában annak a folyamatnak a része, amely a mesterséges intelligenciát egyszerű, vidám trükként álcázza, miközben azon huszonegyedik századi eszközök egyike, amelyek szétbomlasztják a mai társadalmat.
A Met öt applikációja közül a Gen Studio – amely Schneider szerint körülbelül tizenöt másodpercnyi ártalmatlan szórakozásra jó – az egyedüli operációs jellegű, a másik négy viszont finoman egyesíti a mesterséges intelligencia veszélyeit. Ezek az alkalmazások csak akkor használhatóak, ha a személyes adatainkat vagy a munkánkat odaadjuk. A nap műalkotása, a My Life, My Met és a Storyteller esetében hozzáférést kell adni a tartózkodási helyhez, az Instagram-fiók képeihez vagy ahhoz, hogy milyen a hangunk és mit mondunk. Az újságíró szerint természetesen azt fogják mondani, hogy bizalmasan kezelik az adatainkat – de mi okunk lenne ebben bízni? Az ötödik, a Tag, That’s It! prototípus esetében önként odaadjuk az időnket – de nem olyan jellegű közös jóért, mint például a Wikipédia (bár a Metnél ahhoz hasonlítják), hanem egy unalmas, repetitív feladatért.
Schneider mindezt tágabb összefüggésben, a mesterséges intelligencia munkaerő-piaci hatásának kontextusában vizsgálja – röviden, a mesterséges intelligencia által létrehozott robotizáció, amely számos szektorban jelen van (és egyre inkább lesz), szerinte társadalmi egyenlőtlenségeket generál, és miközben az eddig is jól fizetett felsőosztályt még gazdagabbá teszi, addig a kevésbé képzett munkaerőt, a szegényebb rétegeket kiszolgáltatottá teszi. És hogy mi köze ennek a Met fejlesztéseihez? Egyfelől nem sok: Schneider véleménye, hogy ha ki is adják, akkor sem fogják túl sokan használni ezeket az alkalmazásokat (tehát nem lesz belőle jelentős haszna az intézményeknek, ami például a személyes adatokat illeti). Másfelől a kollaboráció mégis jól jelképezi a mesterséges intelligencia romboló hatásának finomítását. Arra csábít minket, hogy képzeljük el, a gépek tanulása „összekapcsolja az embereket a művészeteken keresztül”, miközben ezért cserébe semmi mást nem ad, mint néhány gyenge alkalmazást a személyes adatokért és fizetés nélküli munkáért – ez az egyenlőtlen csere pedig veszélyes precedenst teremthet.
