A Laczkó Dezső Múzeum 2015 óta működik együtt civil fémkeresős segítőkkel. Az évek során az együttműködők egy részével megállapodást is kötött, és a hatóság engedélye nyomán többen önállóan is kutathatnak régészetileg nem érintett területeken. Nemrégiben egy ilyen kutatás alkalmával több ezüst érem került elő, nagyobb jelentőségű leletet jelezve. A múzeum régészei önkéntesek segítségével mérték fel a lelőhelyet és mérték be kincslelet darabjait.
2022. március 19-én Nemesvámos határában fémkereső műszeres lelet-és lelőhelyfelderítést végzett a veszprémi múzeummal együttműködésben dolgozó Krámli Zoltán. A terület egy igen meredek, bokrokkal és fákkal benőtt részén, közvetlenül a felszínen, az avarban mutatkoztak ezüstérmék. A pénzeket Krámli Zoltán felgyűjtötte, majd értesítette a múzeumot.
A feltételezett éremlelet pontos elrejtési helyének megtalálása, valamint további érmék felkutatása érdekében 2022. március 25-én hitelesítő leletfelderítést végeztek a múzeum munkatársai. A munkát Péterváry-Szanyi Brigitta koordinálta, szakmai munkatársa Gönczi Vivien régésztechnikus volt. A hitelesítésben a múzeum Közösségi Régészeti Programjának több tagja is segítette: Krámli Zoltán, dr. Molnár Miklós és Kaszás Zsolt.
A területen végzett félnapi kutatás után sikerült a leletegyüttes elrejtési helyét beazonosítani. Minden egyes lelet helyét pontosan rögzítettük, és a területet dokumentáltuk. A kincslelet 154 darab ezüstérméből, 1 darab díszes ezüstgyűrűből és 1 darab ezüst medálból áll. A pénzek között nagyrészt 16. századra keltezhető példányok találhatóak, a legkorábbi veret 1501-1506 között, a legkésőbbi (a kincslelet záróverete) pedig 1601-ben készült. A 154 darab érméből 152 darabot a Magyar Királyság területén vertek (II. Ulászló, II. Lajos, I. Ferdinánd, I. Miksa és Rudolf király denárjai), 2 darab pedig lengyel területekről került hazánkba. Az érmék nagy része jó megtartású, néhány példányon figyelhetőek csak meg sérülések és módosítások nyomai (pl. körülvágás).
Az ezüst tárgyakat eredetileg egy kerámiaedényben, esetleg szerves anyagból (pl. bőr) készült erszényben helyezhették a földbe, ennek azonban nyomai nem kerültek elő. A kincslelet ilyen módon történő elrejtését valamilyen erőszakos, harcokkal összefüggésbe hozható eseményhez köthetjük, amelynek hatására a tárgyak tulajdonosa jobbnak érezte értékeit egy biztonságos helyen elásni. Ismerve a 16. század második felének/17. század elejének helyi történéseit, az elrejtés okát a törökök Veszprém megyei pusztításával hozhatjuk kapcsolatba.
A Laczkó Dezső Múzeum 2015 óta nyitott a civil fémkeresőkkel való együttműködésre. A kezdeti időszak után 2018-ban indította el szisztematikus kutatási programját “Utak mentén” címmel. A program célja Veszprém megye múltjának megismerése, a helyi közösségek és civil önkéntesek bevonásával. A bejutott információk közös feldolgozása után, azok élményszerű visszajuttatása a közösségek és a társadalom felé, valamint a veszélyeztetett lelőhelyek legteljesebb dokumentációja pusztulásuk előtt. A program elsősorban a római kori út- és településhálózat, illetve annak bronzkori előzményei és középkori továbbélését vizsgálja. A kutatások a múzeum régészeinek vezetésével zajlanak, önkéntesek és érdeklődők részvételével. Az eddigi eredményeket kiállítások és publikációk révén tettük közre, ezek kiemelkedő darabja például a dr. Molnár Miklós által Veszprém mellett talált limoges-i bronz kancsópár, melyből eddig csak két darab volt ismert az országban.
