Szolid emlékmű hirdeti a gyulai Erkel Ferenc Múzeum épülete előtt, hogy az intézményt Mogyoróssy János helytörténész alapította. Sajnos az már nem fért fel a térplasztikára, hogy a névadó Wenckheim Ferenc grófnak volt a levéltárosa, a titkára és a gazdatisztje.
Az Erkel Ferenc Múzeum az ország egyik legrégebbi közgyűjteménye. A hazai vidéki múzeumok közül harmadikként jött létre 1868-ban, miután Mogyoróssy János (1805–1893) könyv-, térkép-, érem-, régiség- és fegyvergyűjteményét Gyula városának ajándékozta. Az intézmény ma szinte észrevétlen az Almásy-kastély és a vár szomszédságában, ahová 1962 után került az akkori Park Szállóból. Ide a második világháború után költöztették át a polgári fiúiskolából, megtépázott gyűjteménnyel. Eredetileg a vármegyeháza udvarán működött, majd a Népkertben, önálló épületben.
De nézzük meg, ki volt Mogyoróssy János, az alapító, akit a helyiek felettébb tisztelnek, emlékműve mellett mégis úgy sétál el a fürdővárosi turista, hogy észre sem veszi. A szocializmus éveit idéző térplasztika a múzeum adminisztrációs épülete előtt áll, a vár egykori vizesárkában, így aki nem helyi, valószínűleg meg sem látja. A kompozíció talapzatára se büszt, se egész alakos szobor nem került fel. Csupán egy műkő kosár, amelybe virágokat ültetnek, immár több mint fél évszázada.
Mogyoróssy János Gyulán született 1805. szeptember 8-án. Felmenői, akik a 17. században szereztek nemességet, Vas megyéből kerültek Békésbe. Édesapja, Mogyoróssy János (1771–1844) sok éven át volt városi tanácsos, majd 1815-ben főbíró lett. A szülői ház Gyula központjában, a római katolikus plébániatemplommal szemben állt. Ma már tér van a helyén.
Az ifjú Mogyoróssy tanulmányait Gyulán kezdte, majd Aradon, Temesváron és Egerben folytatta. Temesváron szívesen járt el Schütz János rajztanodájába, ahol legfőképpen várerődítési és hadászati térképeket kellett elkészítenie. A fiatal legény ekkor kezdett érdeklődni a magyar történelem iránt. A későbbiekben gyakran tett látogatást a Nemzeti Múzeumban, eljárt Eggenberger József könyvárus boltjába, és kapcsolatot ápolt az 1820–1830-as évek neves íróival, tudósaival, akik szintén hatottak gondolkodására.
Bölcsészeti tanokat az egri érseki líceumban és a nagyváradi királyi akadémián folytatott 1826–1827 között, jogi tanulmányait viszont be kellett fejeznie, mivel a taníttatására szánt pénz, amit idős szülei takarítottak meg, elfogyott.
A körülményeknek tulajdoníthatóan 1827 végétől Mogyoróssy János Békés vármegye hivatalában írnokoskodott, emellett Wenckheim Ferenc gróf gyulai uradalmának törvénykezési iratait kezelte. Szabadidejében jogi tanulmányaival is foglalkozott, majd magánúton levizsgázott. Ennek tulajdoníthatóan 1828 októberétől a gyulai uradalom szolgálatába lépett „mint német nyelven beszéllő, író és fogalmazni tudó” úriszéki jegyző. Egy ideig Wenckheim gróf titkára is ő volt. 1832 végén uradalmi gazdatisztté nevezték ki. Egzisztenciája megszilárdult, vagyona gyarapodott, keresményéből csaknem 56 hold földbirtokot vásárolt. Ez teremtette meg számára azt a lehetőséget, hogy belemerüljön a régészeti munkákba, s elkezdjen régiségeket gyűjteni.
Első könyvadományozására 1836-ban került sor. 1846-ban számtartóvá nevezték ki, és megbízták a grófi család gyulai levéltárának gondozásával. Mivel munkája során sok irat került a kezébe, anyagot kezdett gyűjteni történeti tárgyú köteteihez. Miután hitvestársa 1866-ban meghalt, teljesen belemerült a kutatásokba. 1868-ban újabb könyv- és régiséggyűjteményt adományozott szeretett városának, és ezzel megvetette a helyi múzeum és könyvtár alapjait.
1874-ben, a megye több neves személyisége mellett részt vett a Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Egylet megalakításában. Ez a társaság tartotta fenn a Békésmegyei Múzeumot, amelynek igazgatásával a gróf irattárosát bízták meg.
Mogyoróssy János 1893. május 10-én hunyt el. Gyula város könyvtára 1968-ban vette fel a nevét. A beton alapon álló, műkőből készült emlékművet halálának 65. évfordulóján, 1958-ban avatták fel tiszteletére.
