Egyetlen polgári életmódtörténeti múzeum működik az országban: a Ladics-ház Gyulán. A jogi önállósággal nem rendelkező intézmény, amely saját gyűjteménnyel is rendelkezik, három évtizede működik kiállítóhelyként. Egyedisége miatt a dél-alföldi régió egyik leglátogatottabb örökségturisztikai attrakciója.
A kollekció helyszíne Gyula belvárosában, a Jókai utcában, a Százéves Cukrászda szomszédságában található, így semmiképp nem kerülheti el a turisták figyelmét. A földszintes polgárház, amelyben működik, a 19. század elején épült barokk stílusban, jegyzői lakásnak, Cziegler Antal tervei alapján. Azóta többször átépítették, korszerűsítették, csinosítgatták. És bár ennek nyomai itt-ott fellelhetők a főhomlokzaton is, a régiség unikumnak számít az épített történelmi örökségben bővelkedő viharsarki fürdővárosban. Többek között arról is híres, hogy Petőfi Sándor is megszállt benne. És ez nem legenda! Hisz 1849-ben itt lakott albérletben költőtársa és barátja, Szakál Lajos vármegyei főjegyző.
Ami még ennél is érdekesebbé teszi a Ladics-házat, az a hajdani tulajok magángyűjteménye, ami legfőképpen használati és dísztárgyakból, bútorokból áll. Ezek között számos képző- és iparművészeti alkotás is található, annak köszönhetően, hogy a hagyaték öt generáció alatt halmozódott fel. Tudniillik a família szívesen gyűjtögetett, mindenből sokat halmozott fel, mindig mindenből volt nekik egy-két pót. Érdemes megjegyezni, hogy a múzeum kialakításakor az anyagot vásárlások által még ki is egészítették. Ez Bugár-Mészáros Károly műemlékes építészmérnök fennmaradt kiállítási forgatókönyvéből derül ki.
Sajnos a műremekek tudományos feldolgozása a mai napig nem történt meg, különböző okok miatt. Ezek közé tartozik, hogy az 1970-es évek végén köztulajdonba került, és három részre szakadt. A dokumentumok javarésze a megyei levéltárba került, másik része a Jókai utcai ingatlanban maradt, nem éppen optimális feltételek között, de a városi (ma már területi) múzeum kezelésében. Ugyanez az intézmény gondoskodik a tárgyi hagyaték zöméről is, az állandó kiállítótérben és a raktárakban. Utóbbi alatt a ház felújítatlan szobáit kell érteni. Bár vannak arra vonatkozó elképzelések, és a szándék is megvan hozzá, hogy a vár, az Almásy-kastély és az Erkel-emlékház mellett a Ladicsok rezidenciáját is korszerű múzeummá alakítsák, eddig még nem sikerült megfelelő pályázatot találni a megvalósításhoz.
A városra testált örökség osztásánál természetesen a helyi múzeum is kapott a temérdek dokumentumból, amelyben évről évre, és szinte napról napra vezetett háztartási naplók is vannak. Ezek nyilvántartásba vétele azonban máig hiányos, ami a szakmai körökben ismert nehézségeket eredményez, például azt, hogy nehezíti, sőt ellehetetleníti a kutatást. Harmadikként a helyi könyvtár járt jól, hisz a téka állományába is kerültek kiadványok.
Bár ezt 1989-ben, amikor a kiállítóhelyet megnyitották, nem írták ki a portára, harminc évvel ezelőtt ez volt az ország első polgári életmódtörténeti múzeuma (hozzá hasonló egy van, a soproni Fabricius-ház). Az elnevezés a már említett Bugár-Mészáros Károly, az akkori Országos Műemléki Felügyelőség Békés megyei instruktorának ötlete volt, akit a koncepció kivitelezésben számos neves szakember segített. Többek között Bencsik János múzeumigazgató, Witzl Antal és Somorjai Selysette restaurátor, Mentényi Klára és Supka Magdolna művészettörténészek, Nánási János kőműves, Haász István asztalos, Kádár József díszműlakatos és Balogh István szobafestő.
Mivel a tárlatrendezőknek egy igen kiterjedt időintervallumot, közel két és fél évszázadot kellett volna bemutatniuk, úgy döntöttek, csupán a család fénykorára, vagyis az 1875 körüli állapotok tükrözésére fogják helyezni a hangsúlyt. Tartották is magukat ehhez. A hely forgalmát és keresettségét fellendítő marketingfogások, mint például Borbála asszony legendája, amely azt tartja, hogy az asszony kísértetként él tovább saját egykori otthonában, ahol időnként hallani lehet a jelenlétét, utólag egészítették ki a Ladics-ház kínálatát.
