A Göcseji Múzeum régészcsoportjának néhány tagja májusban Zalaszentgrótra költözött. Tették ezt részben azért a török kori leletanyagért és éremkincsért, amit a napokban mutattak be a sajtó képviselőinek és az érdeklődő közönségnek. A próbafeltárást a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ megbízásából kezdték el a kollégák, a végeredményről pedig Eke István régész-térinformatikus, régészeti osztályvezető mesélt, miközben bemutatta a feltárt leletek egy részét.
A bemutatón Baracskai József, Zalaszentgrót polgármestere és munkatársai is részt vettek, akik érdeklődve figyelték a múlt értékeit és alkalmanként ki is egészítették helyi tudnivalókkal a történeteket. A polgármestertől azt is megtudtuk, hogy az érintett területen hamarosan lakóház és áruház épül.
A telken három régészeti árkot alakítottak ki a zalaegerszegi szakemberek. Az ásatás legkorábbi leletei a török korból kerültek elő, az akkori végvárhoz tartozó település házainak tartozékai lehettek a kályhaszemek, a facölöpök és ott a helyszínen megtisztított, a földből félig kiálló színes motívumokkal díszített kerámiatál.
Az azt követő időszakból is kerültek elő értékek, például egy krajcárokból álló éremkincs, pipa- és üvegtárgyak töredékei, mintázott gyűrű. Az éremkincs 57 krajcárja közül 56 db 1800-ból származik, amelyekegyik oldalán II. Ferenc német-római császár portréja látható, a hátoldalon a Habsburgok címere, a kétfejű sas látszik.
Eke István ásatásvezető a feltáráson talált házak, és jelenségek megértését a 17. századból fennmaradt várábrázolások, és a 18-19. századi térképek segítségével mutatta be. Tudni kell, hogy Szentgróton a török időkben egy végvár állt, mellette egy fallal körbekerített katonaváros volt, aminek három kapuja is ismert. Az egykori katonaváros része volt az a terület, ahol most a régészek a múlt lenyomatait kutatják.
Hajdan vályogból készült zsúptetős házak álltak ezen a helyen. Az ilyen típusú épületek azonban roppant tűzveszélyesek voltak! A 17. századi Szentgrót történetéről a közelmúltban készült el Baráth Zsolt doktori dolgozata is, mely segített a város múltjának megértésében. Az általa idézett forrásokban a városban kitört tűzvészekről is szó esik.
1656. április 18-án például egy ittas asszony rovására írható, hogy a tűz több házra átterjedt, ugyanis éjszaka egy lámpással ment ki a pajtába. Habár a tűzeset emberéletet nem követelt, de az épületekben óriási kár keletkezett és mindössze tíz ház maradt épen.
1664-ben egy jelentős török hadjárat zajlott a vidéken, amely a zalai végvárak jelentős részét így Zrínyiújvár, Kiskomárom, Egerszeg, Pölöske, Egervár, Kemend, Bér várait elpusztította. A törökök Szentgrót várát ugyan nem foglalták el, de a környék falvait és a katonaváros területét felégették. A török kor végén, 1689-ben is tűzkár érte a várost, ekkor ugyancsak a vár külső része szenvedte a legnagyobb kárt. Bő másfél évszázaddal később, 1857-ben is tűzvész pusztított Zalaszentgróton, ekkor 42 ház vált hamuvá, köztük a városháza is.
A régészeti ásatáson az egykori tűzvészek nyomai mellett további értékes és érdekes leletek kerültek elő: három méter mély kút, amelyből a megtalálása után azonnal szivárogni kezdett a víz, mintázott gyűrű, aminek az eredetére még kutatómunkát kell végezni és 20. század eleji használati tárgyak, bögrék, üvegek, cserepek, monogramos téglák. A régészeti próbafeltárás Zalaszentgrót belvárosában május 31-ig tartott, a megtalált tárgyak pedig tudományos feldolgozás céljából a Göcseji Múzeum gyűjteményébe kerülnek, ahol restaurálás vár még rájuk.
