Erdélyi Attila (Budapest, 1934 – Párizs, 1971) szobrász és festő keveseknek ismert név a hazai művészeti életben. Ennek oka, hogy 1956-ban, másodéves szobrászhallgató korában elhagyni kényszerült az országot. Ám mivel már középiskolába a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba, azaz a Kisképzőbe jár és főiskolás korában is aktív életet élt, ezért bőven létesített kapcsolatokat és számos barátja volt.
Az egyik legfontosabb a Kondor Bélával való nexus. Pályatársai visszaemlékezései alapján tudjuk, hogy kettejük tehetsége tartotta izgalomban a főiskolás társaikat[1].
Párizsba kerülve felvételt nyert egy művészeti képzésre, amit aztán nem kezdett el és ezután több évbe tellett, mire visszakanyarodott az alkotói léthez. 1961-től foglalkozott újra képzőművészettel, de akkor már az őt mindig is jobban foglalkoztató festészet felé fordult. Alapvetően az emberi alak érdekelte és az emberi alak ábrázolt formája, stílusa révén közvetített gondolatok.
Erdélyi Attila: Fejtanulmány
tus, papír, 25x21 cm
1961
1963-ban Parancs János költő Félálom című verseskötetét illusztrálta, melynek belső oldalán maga a költő néz vissza egy közeli és esetleges kivágású ábrázoláson, illetve Erdélyi a kissé amorfba hajló emberi alakjaival kíséri a kötetet. Időben párhuzamosan ezeket a figurákat festette meg vásznain is.
Ritkán használt címeket a képei elnevezéséhez, ezért fontos egy 1963-as festményen a Liberté (Szabadság) cím felbukkanása. Ebben az időszakban még nem állította ki képeit, még kereste egyéni kifejezési formáját. Játszott a colorittal is, fauve színkezeléssel élve, „éneklő színű” csendéleteket alkotott, de valószínűleg csak gyakorlás volt ez a részéről, mert 1967-ben (sajnos datálás is elvétve jelenik meg) torzított emberalakjait, akiket rendszerint tömegekben ábrázolt leginkább, sokkal színesebb módon festette meg, mint a 60-es évek eleji vásznain.
1971-ben szerepelt egy párizsi csoportos tárlaton, ahol – bár kivételesen nincs tömeg a festményen – egy erőteljes, gazdag faktúrával megalkotott torzított alakot ábrázoló képét állította ki. A mű stílusa az art brut irányzat jegyeit viseli magán. Azt mondhatjuk, hogy ez lett volna a megtalált stílus, ha Erdélyi Attila korán jött betegsége miatt sajnos ebben az évben nem halálozott volna el. A kritika ekkor figyelt fel rá. Halála után barátai Párizsban kiállítást rendeztek számára, ahol számos festménye elkelt.
Az életműve ezután került haza, édesanyja szülővárosába, Szarvasra. Németh Lajos művészettörténész közreműködésével 1978-ban Erdélyi Attila művészetét értékelő tárlatot hoztak létre. Sajnos sok évig aztán nem történt semmi érdemleges a hagyatékot illetően, míg 2010-ben családi mozgósításra a szarvasi múzeum elő nem vette a gyűjteményt egy-egy válogatás erejéig.
Idén, a művész születésének 90. évfordulóját ünnepeljük, így fókuszba került az életmű és a múzeum egyik telephelyének kiállítóterében üdvözölhetjük ezt a mély tartalmú, összetett gondolkodású alkotónak a nyugati műveltséget képviselő művészetét.
[1] Emlékezés Erdélyi Attilára. (lejegyezte V. Kis Margit) Új Auróra. 1979.(7. évf.), 2. sz., 79.p
Ván Hajnalka,
művészettörténész
Tessedik Sámuel Múzeum
Borítókép:
Erdélyi Attila: Liberté (részlet)
olaj, vászon, 60x80 cm
1963
