„Megsíratni való, hogy mint a többi veszélyes sorsú zsenit, őt sem tudtuk megtartani.”
(Illyés Gyula)
A Bajor Gizi Színészmúzeum 2021 októberében nyílt időszaki kiállításának hőse a legendás színész, Latinovits Zoltán (1931-1976). A villa földszinti szobáiban tekinthető meg a kiállítás, amely amellett, hogy megidézi a színészóriást, bemutatja a társadalmi környezetet is, amelyben léteznie kellett, s amellyel Adyhoz hasonlatos ambivalens viszonya volt.
A kiállítás kurátora, Gajdó Tamás úgy gondolja, hogy az emberek éppen azért kíváncsiak Latinovitsra, mert ő egy legenda. Ugyanakkor a célja az volt, hogy megmutassa, milyen is volt valójában Latinovits Zoltán, az ember, a színész. Kétségtelen, hogy ma, ha megkérdeznénk az embereket, hogy ki is volt ő, sokan talán még a nevét sem tartanák ismerősnek.
„A színész minden művészek között a legmúlandóbb játékot játssza.”
A tárlat törekszik arra, hogy minél teljesebb képet kapjunk a színészről – röviden bemutatja az életpályát nagyon sok eredeti dokumentummal, hang- és filmfelvételekkel. Családja is legendás, nemcsak ő maga, hiszen anyai nagyapja Gundel Károly, két féltestvére pedig szintén ismert művész (Bujtor István és Frenreisz Károly). Azok is, akik még emlékeznek Latinovitsra, megosztottak a megítélésében. Vannak, akik ma is rajonganak érte, mások túl mesterkéltnek tartják az előadásmódját, elsősorban a versmondását. Mindez persze ízlés kérdése, de az biztos, hogy nagy hatása volt/ van a magyar színjátszásra.
„…az ilyen halál törvényszerű egy ilyen lobogó élet után.”
A kiállítótér maga nem túl tágas, de a teret olyan jól sikerült kialakítani, hogy a padlótól a mennyezetig szinte minden négyzetcentiméter tartalmaz valamilyen érdekességet, információt. A modern eszközök segítik közelebb hozni nemcsak a színészt magát, hanem a kort is. Érdekes interjúk – barátok, színésztársak, családtagok visszaemlékezésein keresztül ismerkedünk az ifjúkorától depresszióban szenvedő emberrel, akivel nem volt egyszerű sem dolgozni, sem együtt élni. Féltestvére, Frenreisz Károly meséli el, hogy apja a színész halála után azt mondta, hogy ilyen lobogó élet után törvényszerű az ilyen halál.
„Legyek az új, az énekes Vazul.”
Ülőpárnákon, fülhallgatók segítségével meghallgathatjuk a magyar irodalom klasszikusainak néhány ismert vagy kevésbé ismert versét Latinovits jellegzetes előadásában. Egy másik teremben mozizhatunk, a legismertebb filmjeiből láthatunk részleteket.
„Köszönöm, hogy látszódhattam Maga mellett.”
Persze nem maradhat ki a szerelem sem, Ruttkai Évával való viharos kapcsolata, képeken, visszaemlékezéseken, leveleken és interjúkon keresztül elevenedik meg.
„Nem biztos, hogy életem végéig színész leszek.”
Habár, saját szavaival szólva, már 18 évesen eldőlt a sorsa, a célig hosszú és kacskaringós volt az út, s nagyon sokszor került konfliktusba kollegákkal, vezetőkkel. Talán ez az oka annak is, hogy csupán kétszer rendezett, azt is „száműzetésben”, Veszprémben, de a kritikák szerint azt is professzionálisan tette. Utolsó napját Balatonszemesen töltötte, s aznap még arról írt utolsó levelében Cserhalmi Györgynek, hogy végre kezd kilábalni depressziójából, s sokkal tevékenyebbnek érzi magát. Ennek ellenére aznap este mégis a vonat elé vetette magát.
A kiállítás, amely az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, illetve magángyűjtemények anyagaiból jött létre, 2023. március 19-ig tekinthető meg. Aki még nem látta, annak már csak márciusban marad bő két hete, hogy megtekintse. A színészóriást bemutató tárlat Az Év Kiállítása 2022 jelöltjeként oklevelet szerzett a megmérettetésen.
Képek: Jenei Marianna
