Többek között Gyóni Géza, Kuncz Aladár, Rákosi Mátyás, Nagy Imre fogolysorsain keresztül, fotókkal, tárgyakkal, hadifogságban készült műalkotások reprodukciójával mutatja be az első világháborús hadifogság körülményeit, a magyarországi hadifogolytáborokat a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában december 20-án nyílt vándorkiállítás.
A téma kulcsfontosságú, hiszen az első világégés hadifogsága valójában a „táborok évszázadának” nyitánya volt.
Kevés Kárpát-medencei magyar család van, amelyiket ne sújtott volna valamilyen formája. Apák, fiúk, testvérek százezrei tűntek el a lágerek bugyraiban. A számok dermesztőek: csak a cári Oroszország fogolytáboraiban 2 110 000 osztrák–magyar katona raboskodott, mely tömegből becslések szerint 500-600 ezer fő volt magyar. Míg az olasz fronton 440 ezer katonánk jutott az ellenség kezére, ők az előbbinél is nagyobb arányban voltak magyarországi származásúak. Szibéria, Szardínia mellett szinte az összes földrészre került magyar hadifogoly: Perzsiába, Afganisztánba, Turkesztánba, Japánba, Ausztráliába, Brazíliába, Kanadába és Mexikóba.
Ugyanakkor keveset hallunk arról, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb hadifogolytáborai az egykori Magyar Királyság területén voltak. A kiállítás a szembenézést sem mellőzi: a látogató számára világossá válik, hogy a magyarországi hadifogolytáborok is "rossz helyek" voltak: többek között a tömegesség miatt Esztergom-Kenyérmezőn, Ostffyasszonyfán is ugyanúgy járványok dúltak, mint másutt.
Ezzel együtt a Magyarország demográfiai viszonyait átrajzoló fogság mostoha területe a tudományos elemzésnek és emlékezeti kultúránknak. A kiállítás, a mögötte álló kutatások ezt az adósságot kívánják törleszteni. Elsősorban korabeli fotóanyagokat - többségében családi gyűjteményekből származó - eredeti tárgyakat, dokumentumokat állítanak ki, de ezen felül multimédiás anyagok is lesznek, melyekben a hadifogságot túlélők leszármazottaival készített interjúkat, valamint az ostffyasszonyfai hadifogolytáborról készített riportot láthatnak az érdeklődők. Mindemellett képzőművészet sem hiányozhat a kiállításról: kerékbetört művészi karriereket ismerhetünk meg. Ezen művészek tiszteletére az ő hadifogságban készült műalkotásaik reprodukcióit is kiállítják.
A kiállítás megközelítése ember- és sorsközpontú: 18 fogolytörténeten keresztül mutatja be, mit jelentett lágerlakónak lenni, táborokban élni és halni a nagy háborúban. Az idén száz éve odaveszett háborús költőtől egyszerű közlegényekig, festőművészektől az 1956-os forradalom miniszterelnökéig.
