Valami gyermeki, kíváncsisággal vegyes izgalom. Amikor megszólal a csengő a zárt ajtó túloldalán karácsonykor. Vagy nekiáll az ember (gyermeke) kibontani a szépen becsomagolt ajándékot. Amikor kiderül a csattanó a film végén. Valami hasonló élmény az amszterdami Haditengerészeti Múzeum látogatása. Pedig nem tökéletes.
Akit érdekel a 21. század és a múzeumok találkozása, az komoly elvárásokkal érkezhet a magyar szemnek elsőre kiolvashatatlan nevű Het Scheepvaartmuseum-ba (Haditengerészeti Múzeum). Dare to discover (nagyjából: Merj felfedezni!) néven különleges élményt, virtuális valóságot (VR) is kínálnak a nemrég felújított múzeumban, de ez csak egy ötlet a sok közül.
Az alapvetően egyszerű, vízre épült kockatest katonai raktárnak épült. Itt tárolták az ágyúkat, vitorlákat, tengeri felszerelést a holland aranykorban, a XVII. században, ha éppen nem használta őket a holland katonai flotta. A hajóról darukon húzták fel az árut a megfelelő emeletre – ez a magyarázata annak, hogy egészen magasan is vannak a semmibe nyíló, tágas ajtók az épületen, amit a szárazföld felől is vizesárok vesz körül. A gazdasági funkció mára a múlté, de maga a kiállítás igen friss: pár hónapja még javában zajlott a felújítás. Úgy tűnik, az átalakítás átgondolt volt, kreatív és kompromisszummentes.
Az első élmény a hatalmas, szinte jellegtelen kocka belső udvarába való megérkezés. A látványos üvegkupolával fedett, nagy nyílt térben az ember hamar megtalálja a múzeumok állandó tartozékait: a pénztárat, a boltot, az éttermet vagy a mosdókat, ha pedig mégis kérdés merülne fel, a bejárat mellett információs pultban szívesen adnak tájékoztatást.
Miután a katakombaszerű pincében sikeresen elrejtettük a kabátunkat a szekrények egyikébe, felfedeztük a terepet. (A szekrényeket amúgy a jegyként kapott vonalkódos karszalaggal nyitottuk – olyan megoldás ez, mint amit a magyar közönség a fürdőkből ismerhet.) A jegyvásárláskor kapott térképen könnyen eligazodhatunk: a kiállításokat kicsit jobban eldugták, mint a boltot, de ott vannak, a három épületszárnynak megfelelően három csoportra bontva. Választhattunk, hogy az élmények, a történetek, vagy a tárgyak szárnyát látogatjuk-e meg először.
Élmények
Az élmények irányába egy hatalmas vitorlás és két kisebb hajó várja a látogatót, de ebben az irányban található a virtuális valóság is. A Dare to discover-re regisztrálni kellett: negyed óránként voltak időpontok, és csak online működött a rendszer. Hasznos, ha a látogató visz magával valakit, akinek működik az adatroaming, sőt, talán a múzeum wi-fi-jére is fel tud csatlakozni – bár valószínűleg e nélkül sem maradnánk hoppon, hiszen segítőkész a múzeumi személyzet.
Trailer 'Dare to Discover | A VR Journey' from Het Scheepvaartmuseum on Vimeo.
A szoba, ahol a virtuális valóságba repítenek egy vitorlás hajón található: tükörrel körbevett helység, forgós székekkel, és az elég alacsony plafonról lógó szemüvegekkel. A szemüveg felvétele után megelevenedik körülöttünk a világ: bármerre néztünk, a kikötő vesz körbe, mintegy négy és fél évszázaddal korábban. Egy rövid, de intenzív élmény hatására megszűnik létezni a hajóbelső, helyette Amszterdam aranykori kikötőjét repüljük körbe. Lebegünk egy hajó árboca fölött, átsiklunk a felvonóhíd alatt, és látjuk a múzeum épülését. Igazi élmény-utazás, amit a múzeumot értékelő kommentekben is rendszeresen visszaköszön.
Ezzel nem merül ki az élmények sora. A hajórekonstrukciót be lehet járni a kapitányi illemhelytől a ládákkal megpakolt raktéren át a legénységi szállóig. A hajó nem akart más lenni, mint ami: egy másolat. De érzékelhetővé teszi a terek méretét, a legénységi és kapitányi koszt és körülmények közötti különbségeket és a közös élettér meglehetős szűkösségét, amin mindannyian osztoztak a hosszú utak alatt. A hajó pazar díszletül szolgálhat az élő történelem műfajának, vártam de Ruyter admirális feltűnését, de erre utaló jelet sajnos a honlapon sem találtam.
Az élményeknek ezzel nincs vége. A holland királyi bárkát is az élmények közé sorolták a múzeum megálmodói, és valóban helye volt itt. Bár nem lehetett kipróbálni, mint a vitorlást (ez királyi kiváltság maradt), de a hajó mögött megelevenedő, annak királyi történetét bemutató kisfilm és a részletek kivitelezése miatt joggal került ebbe a szárnyba.
Történetek
Az épület melletti hajók megtekintése után hagyományosabbnak mondható vizekre eveztünk. A történetek között helyet kapott egy gyerekmúzeum, ami a matrózélet fortélyaiba vezet be, a bálna megítélésének változását bemutató tárlat (nagyon röviden: szörny – zsírforrás – cuki plüssfigura utat járt be a tengeri emlős a tengerészek szemében fél évezred alatt), valamint az aranykort bemutató kiállítás.
Mind a három téma feldolgozása kreatív és kompromisszummentesnek tűnő megoldás volt – ez a többi kiállításra is igaz. Külön kiemelendő a gyerekmúzeum társasjáték-szerűsége: a látogató (vagy nevezzük inkább játékosnak) egy vödröt cipel magával, amiben egy képernyő segít eligazodni. Ez alapján a korosztálynak megfelelően kapnak a játékosok tippeket, hogy miket érdemes megnézni és a kiállításhoz kapcsolódó feladatokat. A végén pedig kiderül, hogy ki hány pontot gyűjtött.
A másik két, felnőtteknek szóló kiállítás is emlékezetes. Az egyik teremben bemerészkedhetünk egy bálnába, ahol az állat dobogó szíve mellett ismerhetjük meg a testfelépítését. Az aranykor-kiállításban személyes kedvencem a kereskedőjáték-alkalmazás: Nyugat-Európa kikötőit járva 28 hét alatt kell minél nagyobb haszonra szert tenni. Szintén kreatívak voltak a kiállítást végigkísérő karakterek: ember nagyságú kijelzőkön elevenedtek meg a kiállítás tárgyai közé helyezett karakterek, többek közt egy brit követ, egy amszerdami kisfiú, és két befolyásos kereskedő.
Tárgyak
A múzeumokban vitathatatlanul a műtárgyak képezik a kiállítás alapját. Nincs ez itt se másképp: az élmények között a rekonstrukciók domináltak, de a történetek között az installációk mellett már fontos szerepük volt a gyűjtemény becses darabjainak is. A keleti szárnyban pedig kifejezetten az eredeti objektumok kerülnek középpontba, méghozzá tárgytípusok szerinti bontásban: külön termet kaptak a navigációs eszközök, a hajómodellek, a festmények, de a fotóalbumoknak is jut terem. Az egyes kiállításrészeket látványosan elkülönítették: a navigációs eszközök esetében csillagok között sétálhattunk, a fotóalbumokról pedig a fotelben lévő hangszóró mesélt, amibe kényelmesen belesüppedhettünk.
A rengeteg anyagot azonban a kreatív megoldások ellenére sem lehet egy nap alatt befogadni, egyszerűen túl sok. Ezért is nagyvonalú megoldás a kurátorok részéről, hogy „haza lehet vinni” az audioguide anyagát: az eszközhöz email címet kapcsolunk, és még aznap regisztrálni tudunk egy oldalra, ahonnan otthonról meghallgathattuk azt, amit napközben kihagytunk – ez a kiállítás anyagának a jelentős többsége volt. A látogató ennek a gesztusnak köszönhetően nem hagyja el emlék nélkül a múzeumot, sőt, a kihagyott látványosságok tudata visszatérésre csábítja. A múzeum pedig az audioguideoknak köszönhetően pontosan tudja mérni, hogy milyen útvonalon és melyik tárgyakat közelítik meg a látogatók, és mennyi időt töltenek az kiállításban bóklászva. Mind a két fél jól jár.
A délelőtt végén a múzeum éttermében dolgozhatjuk fel a látottakat egy konzerv tulipán (igen, konzervben is árultak tulipánhagymát) és egy pofa sör társaságában. Miért tetszett a múzeum? Hol illant el ilyen gyorsan ennyi idő?
Miért éreztük ennyire sikeresnek a kiállítást? A sok apróság és a szakmai felkészültség mellett három tényező különösen közre játszott ebben. Az egyik a kreatív megvalósítás: minden terem minden elemében érezhető volt az átgondolt koncepció és az ötletek kidolgozására fordított energia. Az élvezetességhez az is kellett, hogy ne veszítsék szem elől azt, hogy olyan embereknek dolgoznak, akik nem ismerik az adott témát, sőt, lehet, hogy nem is érdeklődnek iránta igazán. A passzív befogadás ellaposodhat, ezért minden terembe kell valami új ötlet, ami szinten tartja az érdeklődést: látványelemek, szemléltető ábrák és magyarázatok, alkalmazások, interakciós lehetőségek, stb.
A harmadik tényező múlik legkevésbé a kurátoron és a múzeum dolgozóin. Egyáltalán nincs rálátásom a Tengerészeti Múzeum felújítására, de a végeredményből látható: a minőségre áldozott a megbízó, nem a spórolás jegyében született az új kiállítás. Mindenkinek csak ajánlani tudom: https://www.hetscheepvaartmuseum.com
Fotók: wiki
