A Magyar Nemzeti Galéria – Szépművészeti Múzeum és a pécsi Janus Pannonius Múzeum együttműködve mutatják be az elmúlt hatvan év legnagyobb szabású Csontváry kiállítását, ami augusztusig Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban látogatható, majd átköltözik Pécsre. A százhuszonnégy alkotást számláló Csontváry-életműből negyvenötöt bemutató kiállítás megtekinthető önállóan, de akár tárlatvezetéssel is. A múzeum honlapján online, kényelmesen, előre megválthatjuk belépőjegyünket és a tárlatvezetésre jogosító jegyet is, hogy a múzeumba érkezve gördülékenyen, a ruhatár után egyből a kiállítótérbe mehessünk. Naponta több tárlatvezetés is indul, de érdemes előre tervezni, mert a jegyek hamar elfogynak.
Éltem a lehetőséggel, hogy tárlatvezetéssel tekintsem meg a kiállítást, ami nagyon sokat segített abban, hogy kialakuljon bennem egy összkép az alkotóról, pályájáról és művészetéről. A vezetés során több kérdésemre választ kaphattam, és számos gondolatot is ébresztett bennem. Ebben a cikkben összefoglalom, hogy milyen élmény volt számomra a Csontváry 170 kiállítás, miért érdemes akár tárlatvezetéssel is megtekinteni a tárlatot.
Csontváry Kosztka Tivadar: A panaszfel bejáratánál Jeruzsálemben
Forrás: Szépművészeti Múzeum
Gergely Mariann művészettörténész, a kiállítás kurátora egy szellemes nyitóképpek vezette fel a gondolatait: egy fekete-fehér fényképpel idézte meg a korábbi, 1963-as Csontváry-életműkiállítást. Ezáltal emlékeztette a látogatókat arra, hogy nem mindennapi kiállításra jöttünk. Bár a Csontváry képek nagy része látható egyesével, de így összegyűjtve egy kiállítótérben már több mint fél évszázada nem láthattuk. Felkészült tárlatvezetőnk mesélt a kiállítás koncepciójáról, a múzeumok közötti együttműködésről és a megvalósítás érdekes mozzanatairól is egy keveset, majd elkezdtük végigjárni a kiállítás tereit.
A rendezőelv – egy életműkiállításnak megfelelően – Csontváry Kosztka Tivadar művészi pályafutásának kronologikus sorrendje. Elsőként megtekinthettük a művész korai grafikáit, melyek Hollósy Simon tanodájában készültek, bár Csontváry itt nem sok időt töltött: helyette úgy döntött, belevág inkább a nagybetűs (és nagy vásznú) festészetbe. Néhány hónapot töltött külföldi művészeti iskolákban, majd utazni kezdett, hogy inspirálódjon.
Csontváry Kosztka Tivadar: Schaffausheni vízesés
Forrás: Szépművészeti Múzeum
A tárlatvezetés három perspektívából mutatta be Csontváry életművét. Egyrészt a képek megértéséhez fontos életrajzi háttér, másrészt a művészettörténeti – művészetelméleti ismeretek, harmadrészt pedig a művész megítélésének, társadalmi szerepének fejlődése került fókuszba.
Megtudhattam többek között, hogy Csontváry életútja kifejezetten kalandos volt. A gyógyszerészként dolgozó férfi negyvenévesen kezdett el a művészet felé fordulni. Az életútjában megmaradt egy mesei mozzanat is: a patika lépcsőjén ülve egy recept hátuljára egy skiccet rajzolt egy ott álló szekérről, ezt meglátva a gyógyszertár tulajdonosa azt mondta neki: “Neked festőnek kellett volna menned!” Ám ő úgy gondolta, még nem késő elkezdeni, így hát pályát váltott. A festőiskolákba szinte csak “beköszönő” Csontváry egyből komolyan kezdett el a festészettel foglalkozni, és ehhez (a korban természetes módon) hozzájárult az utazás. Tárlatvezetőnkkel végigvettük, hogy merre járt a művész, melyik képe honnan ihletődött, az pedig kifejezetten tetszett, hogy mindig megvizsgáltuk, vajon mennyire realisztikus egy-egy hely (Például Jajca, Taormina vagy a Siratófal) ábrázolása, és melyek azok az elemek, amiket Csontváry maga képzelt a képbe. Ez külön érdekes Taormina ábrázolása esetén, hiszen a művész ezt kétszer is megfestette. Ma a művészettörténet legtöbbször ’Kis Taormina’ és ’Nagy Taormina’ néven említi a festményeket, a kiállításban megtekinthettük mindkettőt, a tárlatvezetőnk pedig remekül felhívta az apró különbségekre a figyelmet.
Csontváry Kosztka Tivadar: Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban
Forrás: Szépművészeti Múzeum
A szépművészetekben abszolút laikus látogatóként nagy örömmel vettem, mikor egy-egy Csontváry kép elemzését hallhattam. Hogyan választott nézőpontot az alkotó? Miért egyedülálló a művész égboltfestészete? Hogyan választott színeket? Mit dolgozott ki igazán nagy részletességgel a képein? Ezekre és számos hasonló kérdésre kaphattam választ (a vezetés alatt természetesen végig lehetőség volt kérdezni). A tárlatvezetés külön hangsúlyt fektetett arra, hogy – életműkiállítás lévén – bemutassa a művész technikáinak változásait is. Tárlatvezetőnk megmutatta, hogy miben és hogyan fejlődött Csontváry festészeti technikája, mit vitt végig életművén, és mik azok a festészeti területek, amikbe bele-belekóstolt, de nem találta meg benne önmagát. Számomra ebből a legérdekesebb az emberábrázolás kérdése volt. A művész első fennmaradt festménye, az Almát hámozó öregasszony nagyon érdekes technikával készült. Később inkább a tájképekben teljesedett ki, de azokon is érdemes megfigyelni a háttérben mozgó emberalakokat. A tárlat része a híres Önarckép is, amin szintén érdekes emberábrázolási módszert figyelhettünk meg. Tárlatvezetőnk sokszor használta az ’élő kép’ fogalmát, ami valóban illik a Csontváry művekre. Érdekes volt hallani, hogy miért, hogyan és mitől lesz egy tájkép valóban ’élő’. Elképzelhettük Csontváryt alkotás közben, így a festménye előtt állva szinte hallani véltem a víz csobogását, éreztem az őt megihlető naplemente sugarait, hallottam a Siratófal c. festményén látható tömeg hangjait.
Csontváry Kosztka Tivadar: Sétakocsizás újholdnál Athénban
Forrás: Szépművészeti Múzeum
A vezetés során folyamatosan hallhattam arról is, hogy a művész hol foglalt helyet a köztudatban a saját korában és manapság: a kontraszt hatalmas. Erre Gergely Mariann kurátor is szerette volna felhívni a figyelmet, a kiállítás legutolsó állomása a művész életművének feldolgozását, magyar művészettörténetben való elhelyezését mutatja be. Láthatunk, ahogy a Magányos Cédrus egy fővárosi polgári lakás nappalijában lóg, alatta egy fotelben kényelmesen üldögél egy jól öltözött hölgy. A nő nem más, mint Gerlóczy Gedeon fiatal építész felesége. Csontváry halála után Gerlóczy mentette meg a Csontváry-életművet a teljes feledésbe merüléstől (és a belga kereskedőktől, akik kocsivászonnak szerették volna használni a képeket), azzal, hogy személyesen felvásárolta szinte az egész életművet. Gerlóczyról és a képek további, szocializmus-korabeli utóéletéről is sokat megtudhattunk a vezetésen.
Gerlóczy Gedeon
Az egyórás tárlatvezetés alatt azt éreztem, hogy ideális időtartam alatt nagyon sok izgalmas információhoz juthattam hozzá. A vezetés utána természetesen még bent lehet maradni, visszamenni a kedvencekhez, vagy akár újra átnézni az életmű legfontosabb állomásait. Csontváry nagy álma mindig is az volt, hogy egy önálló kiállításban láthassa műveit, ezzel bekerüljön az európai festészet legnagyobbjai közé. A kiállításon sétálva azt éreztem, hogy ez megvalósult – csak sajnos a művész nem érhette meg. A Csontváry 170 kiállítás remek összefoglalója a művész életművének, és a hozzá kínált tárlatvezetést csak ajánlani tudom mindenkinek.
