A Néprajzi Múzeum továbbra is fontosnak érzi, hogy kiállítások híján is hírt adjon magáról, ezért legújabb kisfilmjében ismét betekintést enged a zárt ajtók mögé. A múzeum Etnotube nevű YouTube csatornáján debütáló anyag a mindennapi munkálatok részletei mellett egy izgalmas felfedezés történetét, a szakemberek együttműködésével felébresztett tárgy múltját és jelenét is elmeséli.
A Néprajzi Múzeumban a korábbi kiállítások tereiben a Kossuth-téren – mint azt többször hírül adták - nem nyilvános költözéselőkészítési háttértevékenység zajlik. A több százezer műtárgy csomagolásának nyilvántartási- és digitalizálási feladatait közvetlenül nem ismerheti meg az érdeklődő nagyközönség, azonban a múzeum Etnotube csatornáján futó kisfilmek a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé teszik a költözés fázisait, az egyes gyűjteményeket, aktuális kihívásokat, izgalmas felfedezéseket.
A legújabb kisfilmben a gyakran monoton munkát végző „hősök” - a gyűjteménykezelők, a műtárgyvédelmi szakemberek, az állomány digitalizálásában közreműködő munkatársak – rutinjaival találkozunk, és egy különleges történettel is, amely az izgalmas felfedezés mellett képet ad a szakemberek együttműködésével felébresztett tárgy múltjáról és jelenéről.
A Néprajzi Múzeum költözési előkészületei sajátos élethelyzetbe hozták a gyűjteményeket, raktárakat. Az elmúlt időszakban különböző szempontok szerint kellett átnézni mindent: a tárgyakat letisztították, lefotózták, QR kóddal látták el, a restaurátorok raktári csomagolásokat, installálásokat készítettek, több gyűjteményben revíziók, állományellenőrzések is zajlottak. Ennek a nagy volumenű munkának a „mellékterméke”, hogy időnként előkerülnek régen látott, talán elveszettnek hitt dolgok, valamint olyan tárgyak, dokumentumok, amiről korábban esetleg nem is tudtak.
Ilyen módon bukkant fel az egyik gyűjtemény nehezen megközelíthető zugából egy vászonra festett, kirgiz jurtát ábrázoló installációs festmény. Egy szintén a költözés előkészítési munkálatai alatt előkerült, archív fotó segítségével kisebb nyomozás után derült fény arra, hogy ez a festmény a Néprajzi Múzeum egykori, századelős állandó tárlatán kiállított kirgiz jurta háttereként szolgált. Az összehajtva tárolt vászon rossz állapotban volt. A filmen látható munkálatok bemutatják a mechanikus felületi tisztítást ecseteléssel, restaurátor porszívóval. A cél az volt, hogy megtisztított állapotban nagy átmérőjű hengerre ideiglenesen fel lehessen tekerni, addig, amíg a restaurálására sor nem kerül. A feltekerésnél savmentes selyempapírt tekertek a rétegek közé, hogy a műtárgyfelület ne sérüljön, majd porvédelem céljából egy huzatot készítettek a feltekert műtárgyra mosott mángorolt pamutvászonból.
