November 5-én a Kassák Múzeun Új nő című alkalmára várták az egyetemi hallgatókat, a felsőoktatás szakértőit és a múzeumi munkatársakat, hogy a lépcsőház átjárójában közösen gondolkodjanak változó társadalmi szerepekről, a női identitás huszadik századi alakulásáról, a fotóban rejlő lázadás lehetőségéről.
A beszélgetésen részt vett Gács Anna, egyetemi oktató, Csatlós Judit, muzeológus, a kiállítás egyik kurátora, Barna Orsolya, múzeumpedagógus és Rálik Alexandra, az IrodalomSzemlélet egyik életrehívója.
A beszélgetés meghallgatható a Magyar Múzeumok OnLine SoundCloude oldalán:
Kattints a képre!
A Lépcsőszeminárium beszélgetése Besnyő Éva egy fotójából indult ki.
Szerkesztett önarcképe kapcsán közösen gondolhattuk végig, milyen módon közvetíti a fénykép a nők változó szereplehetőségeit, vágyait, és a feléjük irányuló társadalmi elvárásokat a Horthy-korszak Budapestjén, és a Weimari Köztársaság utolsó éveinek Berlinjében.
A kiállítás és a hozzá kapcsolódó online események
A Kassák Múzeum időszaki kiállítása a fotográfus pályáján és művein keresztül mutatja be, hogy a fotográfusi pálya miként biztosíthatta a nők számára az anyagi és művészi szabadságot, egy választott életforma megélését a 20. században. A 19. század végétől jelent meg a társadalmi pozícióját önmaga meghatározni kívánó "új nő", majd az 1920-30-as években a "modern lány", aki életmódjában és megjelenésében is eltért környezetétől. Ennek a változásnak lenyomatát őrzi Besnyő Éva életműve is.
Jelenleg a kiállítás ugyan nem látogatható, de minden héten izgalmas online beszélgetéssel kapcsolódnak a tartalomhoz és a témához, így érdemes megnézni a kiállításhoz készült korábbi előadásokat és beszélgetéseket is:
A Lépcsőszemináriumon felmerülő gondolatok
Rálik Alexandra moderálta a beszélgetést, aki a fotóhoz kapcsolódó viszonyról, a szelfik időben változó jelentéséről, a fotográfus pálya nyújtotta lehetőségekről, a női szerepek alakulásáról és a jelennel való párhuzamokról kérdezte a beszélgetés résztvevőit.
Bana Orsolya múzeumpedagógusként elárulta, hogy a kiemelt fotó kapcsán az önarckép készítéséről kezdett el a foglalkozások tervezése során reflektáltan gondolkodni, s igyekezett azt a kérdést megfejteni, hogy az ő motivációit mi határozza meg egy-egy ilyen kép elkészítésekor, mit jelent egy szelfi elkészítése egy kiállítótérben a fiatalabb generáció számára, hogyan lehet az önarcképet úgy értelmezni, hogy ezen keresztül közösen lehessen társadalmi kérdéseket is megvitatni? Ennek megfelelően egy olyan gyakorlatot hozott a Lépcsőszemináriumra, amiben arra buzdította a résztvevőket, hogy készítsenek a kiállításban tükrök segítségével szelfiket, majd küldjék el ezeket címére.
Egy szelfi a beérkezettek közül
Gács Anna, irodalom és kortárs művészettel, önéletrajzi szövegekkel és vizuális tartalmakkal foglalkozó oktatóként viszonyult Besnyő Éva fotójához és a szelfi műfajához. A fotográfusnő portréjáról megállapította, hogy egy olyan korba repít vissza, ahol egy önarckép sokkal inkább a személyiséget mutatta meg a mai szelfikkel ellentétben, amelyek inkább a típusokat, a minták ismételgetését jelentik. Javasolta, hogy ismerjük meg a Selfiecity projektjét, amelynek a kutatása épp erre a tipizálásra épít.
Csatlós Judit kurátorként elmondta, hogy a Juhász Annával közösen megalkotott kiállításban sok munka kapcsolódik a női emancipációhoz, a nők átalakuló társadalmi szerepéhez. A kiállítás rendezése során a bemutatott önarckép negatívja is előkerült, ami sok kérdéssel kapcsolódik a női szereplehetőségekhez, az önreprezentációhoz. Így elmondható, hogy ez a felvétel az életmű kulcsképe is egyben. Hiszen, ahogy láthatjuk, a kép megszerkesztésekor Besnyő Éva tudatosan lehagyta a képen szintén megjelenő férfi szereplőt. Ez a fajta tudatos szerkesztés pedig rámutat az ő önazonosságára, reflexivitására.
Az este során felmerült a kérdés, hogy mennyire változik idővel az önarckép, hogyan jelennek meg rajta aktuális jelenségek, a jelennel kialakított viszony? A szelfi mint jelenség pedig ma egy teljesen más üzenetet hordoz, hiszen ma akár azok a tudatosan készült képek, amelyen valakinek a háta látszik, betöltheti ugyanazt a funkciót, mint az önarckép, ami egy hangulatot, érzelmi azonosulást mutat. Vagy adott esetben egy önarcképen a maszk a választásunk kifejeződése is. Ehhez kapcsolódóan jegyezte meg Gács Anna, hogy a maszk valóban egy statement, ami megmutatja az aktuális helyzetre történő reakciónkat.
Besnyő Éva önarcképe kapcsán szó esett a tradiconális és a hagyományostól eltérő nőábrázolásokról. Ahogyan a fotósként dolgozó, munkásnő önarcképe szembe megy a normával, az elvárásokkal, úgy mutatja meg a női szerepben rejlő új lehetőségeket. A fotográfusként dolgozó nők pozíciója, foglalkozása pedig a köztérhez való újfajta viszonyról is beszél számunkra.
Így gondolkodhattunk közösen egy fotó segítségévela képi ábrázolás aktuális jelentéseiről, a múlthoz való viszonyulásról, az új szerepekben rejlő lehetőségekről, arról, hogyan mutatja meg mindezt egy kiállítás, egy kiállítás interpretációja, vagy a benne végrehajtott cselekvés és hogyan fogalmazzák meg ezt a különböző elméletek.
Szakmai nap
Az öt alkalmas Lépcsőszemináriumot egy szakmai beszélgetéssel zárjuk december első felében. Erre a webináriumra érdemes mindazoknak jelentkeznie, akik elmentek valamelyik eseményre, s szívesen megosztanák tapasztalataikat, esetleg szeretnének ők is Lépcsőszemináriumot tartani, vagy érdekli őket a múzeumok és felsőoktatás közötti kapcsolódás. Részletek hamarosan!
