Egy sorozatunkban mutatjuk be mindazokat, akiknek az idei Múzeumpedagógiai évnyitón elismerésben lehetett részük. Az Országos Közgyűjtemények Szövetségének különdíját pedig a Gödöllői Királyi Kastély Egy kastély titkos élete című projektje nyerte el. Most erről olvashatnak.
A közelmúlt is történelem. Felkutatása, megőrzése és bemutatása hagyományos és modern eszközökkel egy izgalmas lehetőség a generációk együttműködésére, a személyes sorsokból rajzolódó helytörténet közös értékké formálására. Ezzel a céllal kezdtünk bele abba az ifjúsági projektünkbe, ami több szempontból is rendhagyó volt intézményünk történetében.
Egyrészt: most először készült időszaki kiállításunk a gödöllői kastély azon időszakáról (1950-1990), amikor az épületben egymás mellett kapott helyet szovjet laktanya, idősek otthona és honvédségi lakássor. Másrészt: először végeztük a kiállítás-rendezés és „hasznosítás” minden munkafázisát egy csapat diák bevonásával, úgy, hogy a korosztályuk számára is befogadható élmény legyen a végeredmény.
Előzmények
Gödöllő város 2018-as tematikus évére (Ifjúság Éve) készülve döntöttünk úgy, hogy a fiataloknak nagyobb teret engedünk a múzeumi munkában. A mintaprojekt a londoni Wallace Collection 2009/10-es Shhh…it’s a Secret! című projektje volt, de attól több ponton lényegesen eltértünk. (Kevesebb időnk volt, nem meglévő gyűjteményre alapoztunk és nem homogén csapattal dolgoztunk.)
2018 tavaszán meghirdettük a lehetőséget a tankerület iskoláiban, majd az érdeklődő gyerekeknek és szüleiknek két alkalommal tartottunk projektismertetőt, hogy pontosan tisztában legyenek az elfoglaltság időigényével. A projekt – újdonsága és összetettsége miatt – az intézményen belül a megszokottnál nagyobb előkészítést, és a munkaterületek (muzeológia, múzeumpedagógia, rendezvényszervezés, marketing) között még szorosabb, folyamatos együttműködést igényelt.
Az első foglalkozáson 22 diák (12-18 évesek) kezdte meg velünk a munkát: 3 csoportba adták le a jelentkezésüket: a kutató, a tervező és a kommunikációs csoportba. Volt, aki egy, volt, aki több csoportban dolgozott, de a konkrét feladatok ismeretében szabad átjárást engedtünk a csoportok között. A belső kommunikációra zárt, titkos Facebook csoportot hoztunk létre, de mivel a résztvevők többsége nem ismerte egymást, ezért inkább Messengeren, kisebb csoportokban, vagy leginkább négyszemközt tudtunk kapcsolatot tartani velük – kora reggeltől, késő estig… Hetenként egyszer találkoztunk velük személyesen, és a 2-3 órás foglalkozásokon csapatépítő játékokkal is igyekeztünk feloldani az egymással és velünk szembeni tartózkodásukat.
A diákok a nyár folyamán megismerkedtek a kastély épületével, jártak restaurátor-műhelyben, részt vettek videós képzésen, néztek kastélyban forgatott filmeket. Ellátogattak kiállításokra és magángyűjteményekbe, dolgoztak a romtúrák lebonyolításában, ami szintén a szemtanúk motiválását célozta. Ezt a célt szolgálták a Romkommandó című kisfilmjeik a kastély Youtube-csatornáján.
A tervezett kiállítás hiánypótló alkalom volt arra, hogy az utolsó pillanatban megkeressük a szemtanúkat és rögzítsük az emlékeiket, videón vagy diktafonnal. Kigyűjtöttük a korabeli országos és helyi sajtó kapcsolódó írásait, valamint az itt forgatott filmeket. Kutattunk a Gödöllői Városi Múzeum és a Gödöllői Városi Könyvtár fotótárában, adattárában. Néhány diákkal felkerestük a Hadtörténelmi Levéltárat is a magyar honvédségi iratanyag átnézése céljából. A diákokkal való közös munkát kezdettől fogva kommunikáltuk a helyi és a közösségi médiában. Ez volt az első alkalom, hogy a Facebook-jelenlétünket információ-szerzésre is használtuk: szemtanúkat, tárgyakat, történeteket, riportalanyokat találtunk ezen az úton, például a Gödöllő anno FB-csoport segítségével. A kiállítás emiatt igén széleskörű helyi támogatottságot élvezett, több korosztály, több szempontból is magáénak tudta érezni.
Mivel a gyűjteményfejlesztésünk fókuszában sem ez a négy évtized állt eddig, ezért a kiállítás tervezésénél saját műtárgyállományunkra kevéssé támaszkodhattunk, főként fotóanyaggal és néhány tárggyal rendelkeztünk mindössze. Most célzottan kerestünk a diákok segítségével olyan tárgyakat, amelyek nem csak a korszakot illusztrálják, hanem valóban innen származnak. Mintegy 40 tulajdonostól kaptunk különféle relikviákat, jellemzően kölcsönbe, de ajándékként is: pl. a szociális otthon igazgatójának irodai karosszékét. A diákok a saját tárgyaikat is behozták, ismerőseiket is mozgósították, sőt, akadt köztük egy műgyűjtő is, akitől számos, különleges darabot kaptunk!
Megvalósítás
Augusztusban, a háromnapos táborban még intenzívebb munka folyt. Tanultak kiállítás-rendezést Kemény Gyulától és Mihalkov Györgytől és kreatív írást Istók Annától. Saját forgatókönyv alapján forgattak reklámfilmet, ebből az időszakból való porcelán-töredékeket ástak ki és tisztítottak meg, interjúkat készítettek az erre vállalkozó szemtanúkkal.
Az így összegyűlt ismeretek, illetve tárgyi anyag alapján a tábor utolsó napján közösen meghatároztuk a kiállítás célját, célcsoportjait és tematikáját. A kastély egyik szolgálati lakásában „élő” kisfiú, Misi szemével terveztük láttatni ezeket az izgalmas, zárt, párhuzamos világokat, amelyek a mai napig hatással vannak azokra, akik kapcsolatba kerültek vele.
2019 szeptemberétől, az iskolaidőszak miatt kéthetente, szombatonként találkoztunk, de a hosszú hétvégék többségét is bent töltöttük. A tárgyak tisztításában, szállításában, elrendezésében a diákok egyre nagyobb lelkesedéssel vettek részt. A november 7-én megnyitott kiállításban a látogató Misivel „együtt” járhatta be a legfontosabb helyszíneket: a szociális otthon társalgóját, igazgatói irodáját, orvosi rendelőjét, majd a zsákvászon függönyön keresztül eljutott a szovjet laktanya kisboltjába, az ún. magazinba, majd azon túl a laktanyába és egy szovjet tiszti lakásba is. A tájékozódást Misi fakockákból megépített kastélya segítette. Az egyes terekben enteriőr-jellegű látvány fogadta a látogatót, de az eddigieknél jóval több helyen használtunk monitorokat, rádiót a szemtanúkkal készített interjúk bemutatására, és a teremszövegeknél is törekedtünk arra, hogy ne általános érvényű értékelést fogalmazzunk meg, hanem az izgalmasabb történeteket, mint mozaik-darabkákat illesszük egymás mellé.
Olyan kiállítást készítettünk, amelyet nem tekintettünk befejezett egésznek. A tárlat hangsúlyozottan azt a célt is szolgálta, hogy a közöttünk élő szemtanúk kiegészíthessék, gazdagíthassák a saját emlékeikkel. Misi postaládájában üzenetet hagyhattak azok, akik szerettek volna még mesélni erről az időszakról. A kiállítás melletti folyosón pedig képregény-szerűen magát a projektet mutattuk be a látogatóknak. A kastély főbejárata elé egy általuk kifestett reklám-Trabantot helyeztünk el.
Ismeretátadás, rendezvények
A diákok közül néhányan a megnyitót követően is aktívak maradtak: tárlatvezetőként, rendezvényszervezőként dolgoztak velünk tovább. Tartottak sajtótájékoztatót, fogadták a helyi intézmények, civil szervezetek csoportjait, sokan a saját osztályukat is.
Elindítottuk az Egy kastély titkos élete című blogunkat, amely a kiállítás ismertségének növelését célozta. Itt a legérdekesebb történeteket és a diákjainkat is igyekeztünk bemutatni, remélve, hogy a személyükön keresztül a tizenévesek számára is vonzóvá tehetjük a múzeumot – és a további karrierjükben is segíthetjük őket.
Pályaorientációs beszélgetésre fogadtuk a Török Ignác Gimnázium két osztályát, akik múzeumpedagógiai foglalkozáson is részt vettek. A foglalkozás során a diákok csoportosan, egy játéklap segítségével dolgozták fel az adott terem témáját. A termeket aztán egymásnak mutatták be, a csoport által kiválasztott műfaj keretében (például interjú, jelenet, rádiós/tévés hír), melyhez korabeli tárgyakat, ruhákat is használhattak. (Ezt a foglakozást összesen 17 diákcsoport igényelte.)
Pest megyei szakmai napra fogadtuk a múzeumi koordinátorokat, amelynek keretében a közösségi szolgálat múzeumi lehetőségiről volt szó.
Az Idegenvezetők Világnapja alkalmából tartottunk tárlatvezetéseket a regisztrált csoportoknak és a Szamovár Alapítvány tagjainak. Az alapítvány a környékbeli orosz anyanyelvűek részére szervez programokat. Meghívtuk a laktanya egykori tolmácsát is, hogy személyes élményeiről meséljen nekik.
A Fővárosi Szociális Otthon megkeresésére múzeumpedagógiai foglalkozást készítettünk az otthon idős lakói részére, akik kis csoportokban látogatták meg a kiállítást.
Június 1-jén „ZÁRUL MISI MÓKATÁRA” címmel családi napot rendeztünk, kosztümös tárlatvezetéssel, Trabantozási lehetőséggel és bolhapiaccal, a kiállításban pedig a szemtanúkkal személyesen is lehetett találkozni, beszélgetni.
Összegzés
A diákok közül a megnyitóig 17-en tartottak ki és összesen 1275 óra munkát fordítottak a projektre, sokan a közösségi szolgálat keretein belül! Munkájukkal nagy szimpátiát és erős támogatást váltottak ki a helyi lakosokból és a közvetlen környezetükből, iskolájukból. A kérdőíveink tanúsága szerint a diákok 71 %-ának véleménye megváltozott a múzeumi munkáról: izgalmasabbnak, érdekesebbnek találták. Az iskolai munkával szemben itt: „Sokkal több szabadságot kaptunk, sokkalta kreatívabbak lehettünk, nem a lexikális tudásra volt szükség” – írta egyikük. A végeredménnyel 100%-ban elégedettek voltak. Többségük úgy értékelte, hogy kommunikációs készségeiben, csapatmunkában és kitartásban fejlődött nálunk. A projekt fontos hozadéka még, hogy volt olyan diák, akinek a pályaválasztását határozta meg ez az élmény, s volt, aki itt szerzett új barátokat. Néhányan közülük tárlatvezetői vizsgát is készülnek tenni, hárman pedig videós tartalmakat készítenek ezentúl a kastélynak. A diákokkal közösen létrehozott tárlattal elnyertük az Év Kiállítása 2019 pályázat Különdíját.
A projekt tagjai
Abai Ábris, Csikós Hanna, Fazakas Csenge, Fazakas Vince, Füstös Fruzsina, Gentischer Gáspár, Kőrösi Kinga, Mácsár Máté, Magyarossy Anna, Mihóky Anna, Nagymáthé Marcell, Patruna Sophie, Podusil Dóra, Radimszky Balázs, Sára Soma, Takács Vilmos, Zámbori Levente (diákok)
Faludi Ildikó, Kaján Marianna, Kovács Éva, Dr. Papházi János (muzeológusok)
Demeter-Guba Erzsébet, Kassa Melinda, (múzeumpedagógusok)
Bartha Veronika (múzeumi asszisztens)
Kókainé Tüske Boglárka (kommunikáció)
Füstös Fruzsina, Tóth László (grafika)
Sämling Kft. (kivitelezés)
