2022. január 28-án nyílt meg a Kassák Múzeum időszaki tárlata Csodálatos történet? Egy avantgárd művészpár: Újvári Erzsi és Barta Sándor címmel. A házaspár hagyatékát a közelmúltban sikerült megvásárolni, kiegészítve azokat a dokumentumokat, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Kassák Múzeum őriz, támpontot nyújtva mind a korszak, mind pedig a művészpár sorsának megértéséhez.
A magyar avantgárd kapcsán Kassák Lajos neve szinte senki számára nem ismeretlen, azonban húga Újvári Erzsébet (1899 - 1940) költő és sógora, Barta Sándor (1897–1938) író életművének bemutatása igazi felfedezés, unikális kaland.
A költőnő bátyja folyóiratainak hasábjain már kamaszkorától publikált verseket és írásokat Újvári Erzsi néven. Leendő férjével, Barta Sándorral az 1910-es évek elején ismerkedtek meg, de csak 1919-ben kötöttek házasságot. Barta részt vett Galilei kör munkájában, így került kapcsolatba a Ma szerkesztőségével. A Tanácsköztársaság alatt újságíróként dolgozott és eleinte heves vitákba bonyolódott a „maistákkal”. A Tanácsköztársaság bukása után a fiatal pár Bécsbe emigrált, Barta ekkor lett szerkesztője a folyóiratnak. A férfi legjelentősebbnek számító versei, a Primitív szentháromság; az Idő kristálya: Moszkva vagy Az őrültek első összejövetele a szemetesládában a magyar expresszionizmus és dada figyelemreméltó darabjai.
Újvári Erzsi szintén expresszionista stílusban alkotott, a háború alatt a hátországban küzdő nőknek hangot adó Prózái miatt került újra az irodalomtörténészek látókörébe.
Az emigráció alatt a húszas években a Ma folyóirat szellemisége és koncepciója teljesen megváltozott, a folyóirat csapata Bécsben széthullott. Elképzeléseik a művészet szerepéről eltávolodtak egymástól, ami szakításhoz vezetett.
A kiválást követően Barta és Újvári saját lapokat alapítottak, majd 1925-ben Moszkvába költöztek, és ez nemcsak további művészi pályájukat, de személyes sorsukat is megpecsételte. Barta Sándor számos írói szövetségben és azok megalakításában működött közre valamint különböző hivatali pozíciókat is vállalt. A Szovjetunióban 1938-ban még új folyóiratot indított, de nem sokkal később koholt vádak alapján letartóztatták és halálra ítélték. 1938. június 3-án hajtották végre az ítéletet. Újvári aktív irodalmi pályafutása is félbeszakadt, nem sokkal Moszkvába költözésük után. Az egészsége hamar megromlott, és alig két évvel férje halála után 1940-ben elhunyt.
A tragikus sorsú házaspár életére reflektáló kiállítás a Kassák Múzeum két teremben, letisztult formavilággal valósult meg Rudas Klára tervezésében. A fehér falakon éppen csak jelzésértékkel jelennek meg színek, amelyek jól reflektálnak az avantgárdra jellemző kísérletező, konceptuális formákra. A fehér tárlók egyfajta látványraktári funkciót töltenek be, mintha csak a művészpár engedélyét kaptuk volna, hogy kihúzogatva a végtelen fiókokat egy-egy kéziratrészletbe beleolvassunk. Megjelent verseik és prózáik állnak sorban, hogy beleláthassunk az alkotófolyamatba, és egy kicsit mi magunk is más szemszögből kezdjük el nézni azt a korszakot, amelyben éltek és alkottak. Attól, hogy plexi mögé kerültek a folyóiratok, a fotók és a kéziratmásolatok, egyfajta rendezett átláthatóságba kerülnek a kurátorok azon szándékai is, hogy a két életművet párhuzamosan lehessen vizsgálni és egyfajta kritikai olvasatot is kapjon a történeti és művészettörténeti kontextusában.
A tárlat címe Barta jellegzetes, utópisztikus riportregényére utal, a kérdőjel pedig arra a mára nehezen kibogozható viszonyrendszerre vonatkozik, amelyben szövegeik megszülettek. A kiállítás azt vizsgálja, hogy a művészpár életét hogyan befolyásolták és alakították a korabeli művészeti és politikai gyakorlatok; a szépirodalom és utópia; a művészeti és a társadalmi szerepfelfogások; a költői hang és az intézményrendszerben betölthető szereplehetőségek problematikája.
Újvári Erzsi példáján keresztül a tárlat kurátorai arra is keresik a választ, hogy milyen volt a munkásosztálybeliek társadalmi mobilitása? Miként hat az, ha a hagyományos értelemben vett férfias, forradalmi tematikájú versekben megjelennek más szemszögök és látásmódok. A kérdések között jogosan merült fel, hogy milyen fórumokon és szerepekben juthattak szóhoz a nők az avantgárdban. A művészet és a társadalom kapcsolatának vizsgálata az első világháború kitörésétől a harmincas évek végéig tartó időszakot öleli fel és mutatja be Újvári és Barta szemszögéből. Pályájuk elején meghatározó volt, hogy be tudjanak illeszkedni a magyar avantgárd szereplőinek sorába és éppen ilyen fontos pont az is, amikor a közösnek vélt szellemi és művészi közeg felbomlik a bécsi emigrációban és más irányba, közegbe tereli őket.
Általában a múzeumok állandó tárlatai egy kicsit kikerülnek a fókuszból, ha időszaki kiállítás is található az intézményben. A családi kapcsolódás miatt, mégis érdemes úgymond „kiegészíteni” a látogatást a közeli kiállítótérben található Kassák! kiállítással. Lehet, hogy csak számomra került egyfajta szimbiózisba a két tárlat, de jó még egy kicsit maradni és belefeledkezni Kassák Lajos jól ismert műveibe.
Az alábbi videóban Bagdi Sára és Dobó Gábor mesél a kiállítás létrejöttéről:
A kiállítás kurátorai: BAGDI Sára, DOBÓ Gábor, SZEREDI Merse Pál
Szakértő: BALÁZS Eszter
Dizájn: RUDAS Klára
Kölcsönző intézmények és gyűjtemények
Braun-Barta család gyűjteménye
Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum – Patkó Imre Gyűjtemény
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria
Másolatok
Illyés Gyula-hagyaték
Kovács Nimród gyűjteménye
Országos Széchényi Könyvtár
Österreichische Nationalbibliothek
Petőfi Irodalmi Múzeum
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria
Külön köszönet: B. BARTA Katalin, BARTA–BRAUN Zsófia, KÁCSOR Adrienn, KÁLMÁN C. György, RÉTHELYI Orsolya, SAHIN–TÓTH Sára, SCHILLER Erzsébet, TELLER Katalin
A kiállítás 2022. május 22-ig lesz látogatható.
