A fényképezés 1839. évi megjelenésétől még jó fél évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy e technikai vívmány a lakosság főként tehetősebb rétegének szórakozásából köznapivá és sokak számára elérhetővé váljon.
Ez dátum szerint 1888-ban kezdődött, amikor az Eastman KODAK Company piacra dobta a KODAK Originalt, az első tekercsfilmes, egyúttal kimondottan amatőr- és hobbyfotósok számára készült fényképezőgépet. A fotós az exponált filmeket kidolgozásra a KODAK frissen nyílt előhívő laborjaihoz küldhette, mely folyamatot a cég jelmondata is tükröz „Ön megnyomja a gombot, a többi a mi dolgunk”.
A fényképészet a műtermi, mesterkélt, beállított környezetből a szabadba rándult át. A pózokat mellőző, a mozgást, a pillanatot is megörökítő felvételekhez fényérzékenyebb filmnyersanyag készült. Az objektív nagyobb fényerőt, a zárszerkezet nagyobb sebességet kapott (a KODAK Original zársebessége már 1/25 sec körüli). A jó felvételek készítéséhez, a helyes beállításhoz új kereső-rendszereket terveztek, mert az addigi mozdulatlan témát megörökítő műtermi és turista-kamerák hátsó fali, mattüveg keresője a szabadban történő, gyorsabb fotózáshoz már kevésnek bizonyult, azt korszerűbb megoldások – ikonométer másnéven keret –, Brillant-, Newton-, albada-, távcső- és a tükörreflex-kereső váltották fel.
A tükörreflexes kamerák a 19. század végén a Folmer Graflex Corporation, a londoni W. Watson & Sons, és Dallmeyer, a frankfurt-bockenheimi Dr. Krügener, a berlini Goerz, a Goltz & Breutmann műhelyeiben készültek. Az 1930-as években megjelent modern Exakta és Praktiflex tükörreflexes kamerák vitathatatlan előnyeik miatt – a felvétel tárgyát, sokkal nagyobb méretben, és felnagyítva lehet látni, ez a képkomponálást is könnyebbé teszi – bár sikeresek voltak, de valami hiányzott: gépbe csak felülről lehetett betekinteni, és a tükör a keresőbe fordított képet vetített.
A probléma megoldását, a témával azonos keresőképet létrehozó rendszert, és azezzel összefüggő, az technikai újításokat a világon először Dulovits Jenőnek és kollégáinak sikerült leküzdenie. Eredményeiket a világhírű DUFLEX fényképezőgépben öntötték formába.
Dulovits Jenő (1903-1972) a Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika - fizika karán szerzett tanári diplomát. 1924 és 1944 között polgári iskolákban tanított. Dolgozott operatőrként (a „Kádár Kata” című 1943-as filmben) és rajztanárként is. A fényképezés iránt már nagyon fiatalon érdeklődött, és az 1920-as évek végétől képei könyvekben, kiállításokon is megjelentek. Az 1930-as bécsi nemzetközi fotókiállításon „Teás csendélet” című képe aranyérmet nyert. Tagja volt a Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetségének, 1931-ben Budapesten az Országos fényképkiállítás aranyérmét nyerte el ellenfényes és lágyrajzú képösszeállítása.
1931-ban jelentette be Tóth Miklós mérnök-hallgatóval közös szabadalmát „Lágyító előtétlencse fényképezőgépekhez” címmel, ez volt a „Soft filter, system Dulovits”. Tóth később az eljárást módosította, és az új lencse DuTo néven vált világhírűvé.
Nem fényképészeti szabadalmai is születtek: a hatótávolságot duplázó vagy akár triplázó áramvonalas sörét (1938) vagy utolsó szabadalma, az 1958. évi körkéses villanyborotva-fej.
A szemmagasságból fényképező tükörreflex-keresős kamera tervezésével az 1930-as évek végétől foglalkozott. Ugyanekkor hasonló kamera létrehozását célozta meg a Gamma Optikai és Finommechanikai Művek is. Dulovits így elképzeléseivel a Gamma-hoz fordult, 1943-ban későbbi fényképezőgépének három részmegoldását (keresőrendszer, a tükör felvétel előtti pillanatban történő felcsapódása, fémredőnyzár) szabadalmaztatta.
Tervezőasztalon a Duflex
1944 augusztusában megállapodtak a prototípus mielőbbi elkészítéséről. A háborús idők miatti kényszerű leállás után, a kamera kialakításának munkálatait Dulovits és munkatársa, Pomázi Géza, 1945-46 fordulóján, még a háborús pusztításnak majdnem teljesen áldozatául esett Gamma romos épületében kezdhette meg (a kéziszerszámok 98, az irodai berendezések 85, a gépek 70%-a pusztult el).
A munkálatok ígéretesnek mutatkoztak: az „Élet és Tudomány” 1947 elején így ír: „A Gamma egy olyan, nagyjelentőségű találmány kidolgozásán fáradozik amely a biztató jelek szerint nemsokára megdönti az igényes fényképezők bálványainak; a Leicának és Contaxnak trónusát.”
A „Szabadság” másfél évvel később megjelent tudósítása szerint 1949-re már havi 1000 kamera gyártásáról, a „Szabad Nép” nem sokkal később a Duflex „szalaggyártásáról” (azaz sorozatgyártásáról) és novemberi megjelenéséről ír.
A Duflex, a világ első, szemmagasságból fényképező, oldalhelyes keresőképet adó, egyaknás tükörreflexes, beugrórekeszes, fémredőnyzáras kisfilmes, de 24×32 mm-es képméretű fényképezőgépe, 1948 végén, az ekkora már államosított Gamma Optikai és Finommechanikai Művek Nemzeti Vállalat tervezőcsoportjának - Dulovits Jenő, Barabás János, Kálmán László, Majoros Sándor, Németh József, Tavasz István - együttes munkájával készült el.
Dulovits Jenő szabadalma alapján a készült a felvétel előtti pillanatban a fényképet létrehozó fénysugár útjából visszacsapódó, az egyenes állású és oldalhelyes keresőképet létrehozó tükörrendszer, a gépbe épített több gyújtótávolságú objektívhez is használható optikai kereső.
Dulovits az ötletgazdája az addigi gumírozott vászon helyett a környezeti változásokra kevésbé érzékeny acélszalagból készült vízszintes lefutású, 1-1/1000 s + B. sebességű redőnyzárnak, és annak a filmleszorító hátlapnak is, amely visszatekerésnél meggátolja a korabeli, vastag, merev filmszalag karcolódását.
Az alumínium öntvény házas, kisfilmes, de a szabvány fotópapírok méretéhez jobban alkalmazkodó 24×32 mm. képméretű, részben fekete bőrrel bevont, bajonett foglalatú csere objektívek befogadására alkalmas, felvétel számlálós kamera végleges műszaki terveit Kiss Balázs, a gép formatervét Németh József készítette. Tőle származik ki a Dulovits jól ismert aláírásából és a „reflex” szavak összevonásából alkotott Duflex feliratot is.
A gép objektívjét, a 3,5 fényerejű, 50 mm gyújtótávolságú „Artar” lencsét Barabás János és Majoros Sándor tervezte. Az „Artar” az 1949-50 fordulóján a Kisfaludy Puha István kísérletei alapján készült tükröződésgátló réteget („Gammar”) kapott. A lencse élessége 0,5 métertől végtelen távolságig terjed, rekeszelése 1:3.5-1:22; foglalatán skála található a mélységélességi viszony jelzésére, a beállítás a frontlencse mozgatásával történik.
A Duflexbe épített, világszínvonalú, a felvétel előtti pillanatban az előre beállított értékre önműködően beugró rekesz (beugró blende) terveit Kálmán László és/vagy Tavasz István dolgozta ki.
Az „Új Magyar Fotó” ismertetésének szerzője tapasztalatai szerint az egy év óta sport és riport felvételek készítésére használt kamera üzembiztos és könnyen kezelhető, ízléses kivitelű. Arról is informál, hogy a világ minden részéről, főként Angliából érkeznek megrendelések. A készítők figyelembe veszik a sós, párás tengeri levegő a gép alkatrészeire káros hatását, így azt a rozsdásodás ellen speciális eljárással védik.
Sajnos a messze mutató távlati tervek és világpiaci lehetőségek ellenére a Duflex sorozatgyártása nem indult meg. A Gamma Finommechanikai és Optikai Nemzeti Vállalatot is felügyelő Nehézipari Központ 1949 nyarán a sorozatgyártásra nem adott engedélyt. Ennek hiányában az elkészült kamerák fogyasztói ára magas, 3500 forint volt. A kor tömegtermelési igényeibe nem illeszkedő, rendkívül igényes kivitel, a politikai alapokon nyugvó gazdaság, és egyéb, még fel nem tárt tényezők miatt a becslések szerint 535-580 fényképezőgép készült. Ugyanakkor a konkurens külföldi gyárak sorra jelentették meg hasonló gépeiket.
Az MMKM Műszaki Tanulmánytárában őrzött, a fényképeken szereplő kamera mérete: 15,3×9×7 cm, súlya 0,95 kg. Gyári száma: 1490434, objektívjének száma: L1490375. A kamerához, melyet Vésey István, a Gamma egykori szakembere 2003 decemberében restaurált, vállszíjas bőrtáska tartozik.
Irodalom:
Duflex a Gamma új fényképezőgépe – I.m: Szabad Nép 1948.augusztus 17.
Fejér Zoltán: A siker elmaradt – I.m: Élet és Tudomány 2004/34
Fejér Zoltán: Petzvaltól a Pajtásig: a magyar fényképezőgép-gyártás története, 1839–1966. HOGyF Editio, Budapest, 2003, 51 oldal
Fejér Zoltán: Négy név - száz év fototechnika-történet, Budapest, Műszaki Könyvkiadó, 1997 - ISBN 963-16-1391-7
S. L.: A Duflexről – I.m : Új Magyar Fotó 1949. 2. szám
Szerző megnevezése nélkül: Újjászülető iparunk egy gyöngyszeme – I.m : Élet és Tudomány II.évfolyam 5. szám - 1947. március 1.
Vaád Ferenc: Logarléc, szemüveg, fényképezőgép készül a Gamma gyárban – I.m : Szabadság 1948. július 9.
Vajda Pál: „Az egércsapdától" a „Duflexig" (Foto, XVII. Évfolyam, Budapest, 1970. április)
Vidra József: Régi fényképezőgépek (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1994)
