Eddig több mint 40 ezren tekintették meg a Magyar Zene Házában a 2024. szeptember 29-ig látogatható Dívák & Ikonok tárlatot. A többszáz nemzetközi és magyar sztárt felsorakoztató utazókiállítás ezt követően világkörüli turnéra indul.
Miként lehet egy nemzetközi vizeken sikeres kiállítást egy olyan kis ország reprezentatív, ráadásul nem kifejezetten múzeumi helyszínén úgy adoptálni, hogy az az adott kultúra szempontjából is üzenetértékű legyen? A Victoria és Albert Múzeum utazókiállításának magyar adoptációja Rihanna, Björk, Lady Gaga, Billie Eilish, Whitney Houston, Tina Turner, Cher, Marilyn Monroe, Maria Callas nemzetközi sztárok mellett Jászai Mari, Fedák Sári, Marton Éva, Péterfy Bori vagy Rúzsa Magdi alakját egy másfajta, a múzeumlátogató tekintetét vonzó színpadra szólítja.
A Magyar Zene Háza Dívák & Ikonok kiállításán a látogatók úgy ismerhetik meg néhány meghatározó magyar művész hatását, hogy annak nemzetközi párhuzamait is érzékelhetik. Ez persze elenyésző része a kiállításnak, amely főleg az elmúlt kétszáz év legismertebb világsztárjain keresztül nyújt átfogó képet a női előadóművészeket övező társadalmi és kulturális jelentőségéről. Ezúttal azonban nem a dal és a dráma, hanem a hagyaték és az örökség az üzenet átadásának, értelmezésének kulcsa.
A több száz nemzetközi és magyar híresség személyes tárgyainak és eredeti fellépőruháinak látványa önmagában is megér egy látogatást, azonban a válogatás ennél jóval többet nyújt. A kiállítás túlmutat a rivaldafény varázsán: számos történetet mesél el arról, mekkora szerepet játszanak a női előadóművészek a társadalmi változásokban, miként közvetítettek és közvetítenek átütő erejű üzeneteket a nemi szerepekről, egyenlőségről és önkifejezésről, hogyan reflektálnak a világ égető problémáira.
Több mint díva
A tárlat londoni kurátora, Kate Bailey nem keres közös nevezőt a számos műfajt, korszakot, nemzetet képviselő sztár életében, hanem egyetlen, de annál rétegzettebb jelentéstartalommal bíró fogalom mentén vizsgálja az egymástól eltérő, egyedi életutakat, művészi teljesítményt: vajon hányféle értelmezése lehet a díva kifejezésnek? A térben kifejtett válasz nem lehet egyszerű, hiszen az elismeréstől a kritikáig, a csodálattól a megvetésig számtalan értelemben használhatjuk a latin „isteni” (divina) jelzőből származó szót, amely a 19. században terjedt el az operaénekesnők jellemzéseként. A kiállítás az operán túl a film, a zene és a színház világából olyan karakteres egyéniségeket emel ki, akik saját maguk, műfajuk és közönségük határait is feszegették.
Edith Piaf és Liza Minelli megidézése
A tárlat azonban nem szorítkozik a legismertebb énekesnők és színésznők életpályájának kronologikus bemutatására, hanem a női előadók személyiségét és karrierjét úgy vizsgálja, hogy az egyes művészeti ágakban új utakat nyitó sztárok hatását összeveti a zenei, színházi, filmes világgal kölcsönhatásban álló társadalmi és kulturális változásokkal. A kiállítás nagy hangsúlyt fektet a különböző műfajok (opera, pop, rock, jazz, alternatív) közötti átjárhatóságra, és bemutatja, hogyan váltak a nők az egyes stílusok meghatározó alakjaivá, miközben a látogatók nemcsak a művészi teljesítményre, hanem az identitás, a nőiesség, a divat és a média kapcsolatára is rálátnak.
Művészi örökség és társadalmi szerepvállalás
A kiállítás egyik legérdekesebb aspektusa, hogy a dívák életútját a társadalmi szerepvállalásukon keresztül is bemutatja. Már a 19. század közepétől láthatjuk, ahogyan a művészi siker, a hírnév és az ebből fakadó gazdagság olyan függetlenséget és státuszt nyújt ezeknek a nőnek, amelyet saját korukban egyetlen más pálya sem kínált. Andelina Patti (1843-1919) olasz operaénekes például sikerei csúcsán a második legismertebb nő volt Nagy-Britanniában Viktória királynő után. Ő és az ugyancsak bámulatos jövedelemmel rendelkező Jenny Lind (1820-1887) svéd szoprán már az olyan új technológiákra is épített népszerűségük építése érdekében, mint a sokszorosított fotográfia. Mellőlük a színpadi színészek sem hiányozhatnak. Marie Lloyd (1870-1922) angol varieté színész például már 1907-ben megfogalmazta, hogy a sztárok képesek olyan felételeket diktálni, amelyekkel hátrányosabb helyzetben lévő nőkért is tudnak küzdeni. Josephine Baker (1906-1975) a táncosok képviseletében a rasszizmus és a szexizmus elleni harcra használta fel népszerűségét, megmutatva, hogy a színpadi szereplés politikai állásfoglalás is lehet. A tündöklő nők közül többen már a némafilm korszakában sem hallgattak a nőket érintő kihívásokról. Lois Weber (1879-1939) amerikai némafilm rendező, színésznő nevéhez többszáz olyan alkotást köthetünk, amely egy igazságosabb társadalomért, köztük a női egyenjogúságért emelet szót. A magyarok „végzet asszonya”, Karády Katalin (1910-1990) a náci megszállás alatt zsidókat mentett.
A kiállítás nem rejti el, hogy Hollywood aranykorában a filmstúdiók nemcsak nehéz természetűként bélyegezték meg a színésznőket, hanem kőkeményen beleszóltak magánéletükbe, megjelenésükbe. Ebben a válogatásban Gábor Zsazsa (1917-2016) médiabiztos exhibicionizmusa épp úgy belefért, mint Judy Garland (1922-1969) tragikus élete, Vivien Leigh (1913-1967) depressziója, Marilyn Monroe (1926-1962) sebezhetősége vagy Elizabeth Taylor (1932-2011) macska-egér harca a sajtóval. A megrázó történetek, a káprázatos ruhák csillogása – és a sokszor meglepő mérete – ellenére, pontosabban mindezzel együtt, a tárlat alapvetően olyan kérdésekre keresi a választ, mint például a nők helyzete a zenei iparban, a hírnév és a magánélet viszonya, valamint a feminista mozgalom hatása az előadóművészekre.
Az interaktív elemek és az audiovizuális eszközök segítségével a látogatók mélyebb betekintést nyerhetnek a művészek mindennapi életébe és szakmai kihívásaikba. A kiállítás különös figyelmet szentel annak is, hogy bemutassa, miként tudták a nők a színpadi pályán túllépni a hagyományos nemi szerepeken és hogyan formálták át a közönség által elvárt nőiesség képét.
Mindeközben a hírességek művészeti ereje sem marad láthatatlan. Több helyen is belehallgathatunk, belenézhetünk olyan meghatározó előadásokba, amelyek a dívák isteni tehetségének erejét érzékeltetik.
Dívák két felvonásban
A Magyar Zene Háza modern építészeti adottságai látványos teret engedtek a kiállítás térbeli megjelenítésének, ahol két felvonásban, izgalmas dramaturgia mentén bontakoznak ki a kivételes tehetséggel bíró nők.
Az első egység a 19. század, a második a kortárs világ sztárjait vizsgálja. Míg a bevezető részben a díva fogalmának megteremtésére, a másikban annak visszahódítására helyeződik a hangsúly. A kiállítótérben a vizuális anyagok és a hihetetlen értékkel bíró tárgyak (ruhák, hangszerek, lemezborítók) közötti szimbiózis látványos módon emeli ki a zenei ikonok karakterét és stílusát, különböző párhuzamokat, perspektívákat teremtve.
Az elrendezés lehetőséget nyújt arra, hogy a látogatók személyes kapcsolatot alakítsanak ki az egyes előadókkal. Közelről tekinthető meg Rihanna ikonikus, püspöksüveggel kiegészített Met Gála-öltözéke vagy a 2014-ben hordott 200 ezer Swarovski-kristállyal díszített, szinte meztelen hatást keltő ruhája, de látható Billie Eilish figyelemelterelő ruhája is, amely az önkifejezés új dimenzióit tárja fel.
A kiállításból a tanulás és a megértés olyan eszközei sem hiányozhatnak, mint az infografika: egy ilyen megoldás segíti megérteni, hogyan fejlődött az idők folyamán a díva fogalma. Erre szükség is van, hiszen az 1960-as évek, a szexuális felszabadulás és a politikai aktivizmus időszaka hatására a popzene új csillagai a dívaság mibenlétét is újra értelmezték. A 20. század második felében már a kreativitás, a lázadás, a tehetség mellett a forradalmiság és a progresszív ügyek mellett való kiállás vált az ikonikus sztárok védjegyévé. Barbara Streisand szembeszállt a férfiak uralta stúdiókkal, Adele és Beyoncé művészi sikereik mellett pénzügyileg is jelentékeny eredményeket el, vagy Rihannához hasonlóan sokan sikeres vállalkozóként egy márkában egyesítik a művészet, a divat, a film és a szépségápolás lehetőségeit.
Ahogy a kiállítás is kiemeli, napjainkra a díva kifejezést különféle műfajok legjobb énekesnőre alkalmazzuk, az opera, a rock, a pop és a soul mellett a punk és a hiphop világában is. A zenei stílusok határait feszegető, dinamikus előadók – Janis Joplintol Missy Elliottig – egyszerre voltak fenségesek és felháborítók, sokkolták és lenyűgözték a közönséget provokatív dalaikkal és áttörő művészi látomásaikkal. Az olyan sztárok, mint Madonna, Björk és Lady Gaga, sosem félnek megújulni, újra gondolni saját stílusukat. Számtalan módon fejezik ki magukat, beleértve a látványos színpadképeket, videóklipeket.
Mindennek a globalizált világra gyakorolt hatása akkor válik igazán átütővé, amikor a kiállítás utolsó részéhez közeledve az ikon fogalma is megjelenik. A díva és az ikon sokszor lehet ugyanaz a személy, azonban a kettő jelentése nem ugyanaz. Az ikon fogalma már kilép a női alkotók birodalmából.
A kiállítás utolsó harmadában olyan emblematikus férfiak lépnek színpadra, akikre erősen hatott a dívák megjelenése, kisugárzása. Prince, Freddie Mercury, Elton John vagy a magyar Kóbor János és Demjén Ferenc emlékezetes outfitjei sajátos módon vezetik fel a tárlat színpadi ruhákat felvonultató fináléját. Igazi csattanó ez, hiszen mi sem jelzi jobban a dívák emancipációjának sikerét, mint amikor a férfi univerzum csillagai sem ragyoghatnak már az ő fényük nélkül.
Demjén Ferenc egy fellépőruhája
Borítóképen: Rúzsa Magdi egy szettje
Fotók: Palkó György / Magyar Zene Háza
