Pulszky Társaság #muzeumokajovoert kiállítás külföld MúzeumTrip programajánló interjú felhívás Múzeumcsinálók Egyetemisták a múzeumról tárgy MetaMúzeum

Digitális eszközök a puszta szolgálatában – A Hortobágyi Pásztormúzeum új kiállításának tapasztalatai

MŰHELY

Imre-Horváth András

2026-03-31 19:00

A Hortobágyi Pásztormúzeum 2024-ben megnyílt állandó kiállítása a pásztorság világát nemcsak tárgyakon és szövegeken keresztül, hanem tudatosan alkalmazott digitális megoldások segítségével mutatja be. A cikk azt vizsgálja, hogyan illeszkednek ezek az eszközök a kiállítás muzeológiai koncepciójába, és milyen módon segítik a pásztori tudás, a folyamatok és az élő hagyomány megértését.

Bevezetés

A Hortobágyi Pásztormúzeum néhány évnyi előkészület és zárva tartás után 2024. március 28-án nyitotta meg legújabb állandó kiállítását, amely a Természettől pásztorkodásra rendelve címet viseli. „A Világörökségünk a Puszta GINOP-7.1.9-17-2018-00024 azonosító számú támogatás révén nem csak az épületek külső megjelenése változott, hanem belső terei, kiállítási tartalmai is korszerűsödtek, új funkciókkal bővültek.”[1]

A kiállítás a hortobágyi pusztai állattartást és magukat a pásztorokat mutatja be. Megismerhetjük a pusztai évkört, e régi foglalkozáshoz tartozó feladatokat és annak a komplex ismeretanyagnak egy-egy szegmensét, amellyel a pásztorok bírnak. Teszi mindezt interaktív módon és a legmodernebb eszközök segítségével. Külön örvendetes, hogy a korábbi korok mellett a 21. századi állapotokra is reflektál. A Pásztormúzeum mellett a Nemzeti Park látogatóközpontját is teljes egészében újragondolták.[2]

A kiállítótér digitális elemei

A kiállításban, noha nincsenek túlsúlyban, mégis meghatározó szerepet kapnak a különböző digitális eszközök. Napjainkban ugyan természetesnek számít a digitális megoldások használata a múzeumi kiállításokban is, érdemes azonban megvizsgálni azok alkalmazását és alkalmazhatóságát a kiállítás célját és a látogatók benyomását tekintve. A következőkben a Hortobágyi Pásztormúzeum digitális elemeit fogom bemutatni tartalmi és felhasználhatósági szempontjaik alapján.

Az első képernyő már a bejáratot követően kihelyezésre került. Két nagy méretű eszköz egyfajta pásztorlajstromot jelenít meg, ám nem szokványos módon. Az első kijelzőn a teljesség igénye nélkül hazánk élő és elhunyt pásztorait gyűjtötték össze, a teljesség igénye nélkül. Az „adatbázisban” több szempont alapján lehet szűrni: régiók, foglalkozási ágak stb. Az érintőképernyőn egyértelműen és felhasználóbarát módon kereshetünk egy-egy pásztorra, vagy pásztorcsoportokra.

Valamennyi pásztoremberhez kép(ek) és rövid leírás is tartozik. Az aktív, vagy nyugdíjas pásztoroknál bemutatkozó videó is elérhető, melyben néhány gondolatot osztanak meg magukról és szakmájukról. A másik képernyőn világszerte kereshetők pásztorok Spanyolországtól Mongóliáig. (Ez nagy mértékben köszönhető Molnár Zsolt nemzetközi etnobotanikai kutatásainak.) Itt ugyan kevesebb adat áll a látogató rendelkezésére, mégis jól szemlélteti a pásztoroló állattartás globális léptékét.

A kiállítás fizikai és muzeológiai középpontjában is a „pásztorév” köré szerveződik, ezért adekvát az ehhez kapcsolódó digitális elemek bemutatásával folytatni a sort. A négy évszakra bontva, több képernyőn találkozhat az érdeklődő az éppen aktuális munkafolyamatokkal, illetve digitálisan megjelenített tájképekkel. (Természetesen itt és a kiállítás több részén is számos offline installáció található.) Az egyes videók tömörítetten mutatják be az olyan mai napig is elvégzendő feladatokat, mint például a nyírás, behajtás stb. Ezen részek kifejezetten hasznosnak mutatkoznak, mivel az eseményeket valós formájukban és folyamatukban mutatják be.

A kiállításban jelentős hangsúlyt kapnak az etnoökológiai vonatkozású kutatások eredményei is, leginkább a legeltetéshez kapcsolódóan. A legeltetés során a pásztor tudatosan építi fel a bejárt területek sorrendjét és az egyes helyszíneken eltöltött időt. Ezen kívül az állatok maguktól is alakíthatják a legelés, pihenés dinamikáját, természetesen a pásztor által szabott keretek között. Ennek megjelenítésére egy virtuális modellt alakítottak ki, amely a nyáj elrendeződését és mozgását képezi le a legelőn. Ennek előzményei és alapjai Molnár Zsolt vezetésével, az utóbbi években megvalósult filmek, melyek a szakember és egy-egy pásztor narrációjával kísérik végig és értelmezik egy adott napszak legeltetését teljes hosszában.[3] A modell segít megérteni a legeltetés „tudományát” és tudatosságát.

A terelőeszközként és szimbólumként is ismert karikás ostor az eddigi általánosabb ábrázolása helyett egy újfajta módon jelenik meg a Pásztormúzeumban. Lassított felvételen figyelhető meg az ostor használata, mely feltárja mitől alakul ki az erős hanghatás és mekkora sebességgel, erővel bír egyetlen cserdítés. A terelőeszközök másik kiemelt eleme a kolomp és a csengő. Ezen hangszerek bemutatása tárgyakon, szövegeken, hanganyagokon és digitális tartalmakon keresztül jelenik meg. Az utóbbiaknál kifejezetten érdekes a kapcsolódó interaktív játék. A látogató a korábban megszerzett tudását a Kolomponálás játékban tesztelheti. Az érintőképernyőn a vendég maga állíthatja össze saját virtuális csatrangját.[4] Ezt kiegészítik különböző típusú effektek, melyek egyes legelőfajtákat, napszakokat, időjárásokat jelenítenek meg. Az említett játék nemcsak kreatív és visszacsatoló jellegű, hanem a pásztorság egyik fontos szegmensének megértésben[5] segíti a látogatót.

A kiállítás második felében a pásztorok mindennapi és ünnepi eszközeit mutatják be online és offline installációkkal egyaránt. A (munka)ruha és viselet változásáról külön vitrin is készült, amely felett egy videóban Bartha Tamás gulyásszámadó mutatja be a jelenlegi viseleteket, egyúttal értelmezi is a változás okait. Az olyan általános eszközök, mint például a bot, vagy a csengők készítését pásztorok, mesteremberek elmondásán keresztül szemléltetik egy-egy videóban. Ezen digitális megoldásoknál is pozitívum, hogy magát a folyamatot is vizuálisan ábrázolják. Mindezt közérthető, ugyanakkor lényegre törő módon teszik.

Végül szót kell ejteni a tárlat végén megtekinthető A mi pusztánk című, Karácsony Sándor által rendezett hortobágyi filmről. A videóban téltől ősz végéig lehet nyomon követni a pusztai életet, a pásztorokra fókuszálva. A látványos vágások kissé szenzációhajhász összhatást eredményeznek. Ezt annál is inkább problémásnak érzékelhetjük, mert a kiállítás egésze és alapvetően maga az alkotás is törekedik az általános sztereotípiák lerombolására és a pásztorságot mélységében mutatja be.

A digitális tartalmak technikai megvalósítása összességében jól kivitelezett. A képernyők szem- vagy derékmagasságban vannak. Kezelésük egyszerű és felhasználóbarát. Valamennyi kijelzőn magyar és angolnyelvű felirat is választható.

Összegzés

Az előzőekben a Hortobágyi Pásztormúzeum digitális kiállítóelemeit mutattam be. Jelen keretek között nem állt módomban minden egyes tételre kitérni, ugyanakkor a főbb típusokat érintettem. Az új kiállításban a digitális eszközök és tartalmak arányosan jelennek meg, nem veszik el a fókuszt az valódi szövegektől, installációktól. Ami legalább ennyire fontos, hogy funkcióval is rendelkeznek: nem önmagukat és a „modernséget” szolgálják, hanem fontos üzenteket közvetítenek, illetve konkrét folyamatokat és jelenségeket szemléltetnek. A kivételt szinte csak az imázsfilm jelenti, melynek elhelyezése bár érthető, mégis sajnálatos a tárlat egészét tekintve.

Főkurátor: dr. Molnár Zsolt
Kurátor: Lisztes László
Interpretációs szakértő: Tolnay Zsuzsa
Pásztorkurátorok: Barta Sándor számadó gulyás, Sáfián László magatarti juhász
Projektvezető: Danyi Zoltán