A gyűjtés az emberi kultúra egyik ősi és egyetemes tevékenysége. Valamit gyűjteni általában szenvedéllyel párosulva lehet, s kellő elhivatottság is szükséges egy gyűjtemény kialakításához. A debreceni Déri Múzeum gyűjteményének egy részét a régi Városi Múzeum tárgyai alkotják, melyeket Löfkovits Artúr debreceni órás és ékszerész 1902-ben adományozott a városnak, hogy létrejöhessen a helyi emlékezet tere. A gyűjtemény másik jelentős részét Déri Frigyes, a Bácskából származó, élete nagy részét Bécsben élő selyemgyáros magángyűjteménye alkotja. Déri kezdetektől úgy tekintett magángyűjteményére, mint közgyűjteményre, célja egy oktató múzeum létrehozása volt. 1919-ben ajándékozta gyűjteményét a magyar államnak, azzal a megkötéssel, hogy Debrecenben építtethessen múzeumot.
Déri Frigyes halálának 100. évfordulója alkalmából SZENVEDÉLY-GYŰJTÉS-MÚZEUM címmel a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával vármegyei hatókörű konferenciát szervezett a Déri Múzeum 2024. november 11-én. A rendezvény központi témái a címben is megjelölt hívószavak köré összpontosultak.
Az alkalmat még érdekesebbé tette egy kizárólag erre az alkalomra összeállított minikiállítás, amely a programra érkező magángyűjtők és intézmények kincseit mutatta be (kiállításrendezők: Orbázi Zoltán, Tóth Róbert). Az tárlat a múzeum dísztermében kapott helyet, ahol a tér nemcsak a bemutatás színhelyévé vált, hanem az előadások által egy olyan élő közeggé is, ahol a kiállított műtárgyak és a mögöttük rejlő történetek egyszerre mutatkozhattak meg. Az esemény nyitott volt a nagyközönség számára. A kiállítás népszerűnek bizonyult a tárgyakat nem szakmai oldalról szemlélő látogatók körében is, hiszen számos olyan műtárgyat láthattak, amelyeket egyébként ritkán mutatnak meg a múzeumok, s amelyek más esetben nem lehetnének egyszerre egy időben és egy helyen együtt más intézmények tárgyaival.
A konferencia első szekciójában Lakner Lajos, a Déri Múzeum tudományos igazgatóhelyettese előadásában megemlékezett Déri Frigyesről. Mielőtt élettörténetébe is beavatta volna a jelenlévőket, felolvasott egy naplóbejegyzést Sőregi János volt múzeumigazgatótól, mely Déri halálának napját és körülményeit idézte fel.
Ezt követően Kovács József Dénes, főmuzeológus-történész előadásában a műtárgyhamisítás kérdéskörét járta körül többek között a Déri-gyűjteményben megbújó hamis darabok bemutatásán keresztül. A konferencia-tárlaton egy hamis etruszk edény mellett Déri Frigyes nagy gonddal vezetett vásárlási naplója is kiállításra került, mely a gyűjtemény felépülésének és gyarapodásának kutatásához elengedhetetlen dokumentum a múzeumban. Az előadó rámutatott arra, hogy a hamisítás és a művészetek szinte egyidősek, valamint arra is, hogy a műkincsek és a gyűjtés világában a hitelesség kérdése mindig is központi szerepet játszott.
A rendezvény egy tapasztalt magángyűjtő és egy nagy múltú magángyűjtemény bemutatása után, egy ifjú műgyűjtő bemutatkozásával folytatódott.
A közel 100 éves Antal-Lusztig Gyűjtemény tulajdonosa, dr. Antal Péter előadásában elmesélte, hogyan indult el a műgyűjtés útján, hogyan vált élete legmeghatározóbb szenvedélyévé e tevékenység. A gyűjtés szeretetét nagyapjától örökölte, aki szintén szenvedélyes műkedvelő volt, és már gyermekként magával ragadta az otthonukban őrzött műtárgyak világa. Amikor nagyapja gyűjteménye az ő gondozásába került, nemcsak megőrizni szerette volna annak értékeit, hanem tovább is építette azt. Személyes, családi pillanatokba engedett betekintést beszámolójában, melyek még inkább alátámasztották: gyűjteni szívvel és szenvedéllyel, elhivatottan érdemes, ugyanakkor minden egyes új műtárgy megszerzése mögött alapos kutatás is áll. A rendezvény idejére összeállított időszaki kiállításon Antal Péter gyűjteményéből hat festményt láthatott a közönség. Kiállításra került például Rippl-Rónai József Kalapos önarcképe, Derkovits Gyula Lovasok című alkotása, valamint Gulácsy Lajos Vadászcsendélete is.
A magángyűjtők új generációját Mészáros Mátyás, a debreceni Napraforgó Waldorf Iskola diákja képviselte, kinek gyűjtési tematikája egy konkrét tárgycsoport köré összpontosul: vegyvédelmi és katonai gázálarcokat gyűjt. Mészáros Mátyás előadása nemcsak azért volt különleges, mert szokatlan gyűjtési területről szólt, hanem mert a tudás és a személyesség együtt formálták előadását. Az Arctalanul – Emberi sorsok gázmaszkokon keresztül című előadásának lényege és mögöttes üzenete a prezentáció során vált világossá. Rámutatott arra a kettősségre, hogy a maszk egyszerre rejti el az arcunkat, téve felismerhetetlenné és megfosztva identitásunktól, ugyanakkor az életét mentheti meg annak a személynek, aki viseli. Emellett hangsúlyozta, hogy bár ő egy magángyűjtő, mégsem magányos, hiszen a gyűjtői tevékenységnek hála, sok embert megismert, több barátsága is szövődött, mindeközben szakmailag is segítik őt ezek a személyek.
Az első szekció utolsó előadója a Déri Múzeum egyik múzeumpedagógusa, Sándor Zita volt, aki egy Déri Frigyes életét bemutató készülő kiadványról számolt be a közönségnek. A készülő könyv inkább a fiatal generációt szólítja majd meg, fogalmazásmódja a mesekönyvek világához áll majd közelebb, bár a szöveget valós személyek és események ihletik. Déri Frigyes életének fő mozzanatait és helyszíneit 12 képben mutatja majd be a könyv, melyhez az illusztrációk egy középiskolásokat megszólító rajzpályázat nyertes pályamunkái közül kerülnek ki. Kiemelt figyelmet fordít az intézmény arra, hogy ne csak debreceni iskolákat szólítson meg, hanem más, olyan helyszínekről is érkezzenek munkák, amik Déri Frigyeshez köthetőek, mint például Bécs, Baja, Prága és Budapest.
A második szekcióban a közgyűjtemények mutatkoztak be és az őket képviselők által egy- egy különleges tárgyukat ismerhettük meg az előadások során. Bár a konferencia vármegyei hatókörű volt, a gyűjtemény történetét és összetételét figyelembe véve, a szomszédos vármegyéből a Kállay Gyűjtemény is meghívást kapott a rendezvényre. Az intézmény képviseletében dr. Holmár Zoltán történész-muzeológus mutatta be a gyűjteményt és II. András 1224-es aranypecsétes oklevelének a Kállay család levéltárába vezető útját. A kiállításon a középkori oklevél és aranybulla nemrég elkészült nemesmásolatát tekinthették meg az érdeklődők. Az oklevél eredeti példánya a Magyar Nemzeti Levéltárban található.
II. András 1224-es aranypecsétes oklevelének hiteles másolata
A hajdúsámsoni Petőfi Sándor Városi Könyvtár, Művelődési Ház és Kiállítóhely gyűjteményét Tarné Hajdú Judit igazgatónő mutatta be, aki előadásában kitért az intézmény Déri Múzeummal való kapcsolódási pontjaira is. Szót ejtett a kiállítóhely létrejöttében játszott szerepéről, a település közelében talált régészeti leletek jelentőségéről és a jövőbeli tervekről is. A gyűjteményük többszáz öntöttvas tárgyat foglal magába, kályhák, mozsarak és vasalók is megtekinthetők a hajdúsámsoni kiállítóhelyen. Gyűjteményük nagy részét egy egykori magángyűjtemény darabjai alkotják. Bardi János építőipari munkás 1970-ben kerékpárján tolt haza egy öntöttvas kályhát egy épület bontásáról, majd 25 év alatt 250 kályhát gyűjtött össze, mely eredménnyel a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült. A kiállításra egy Kossuth-fejes vasalót hoztak magukkal, mely a szabadságharc utáni Kossuth-kultusz hétköznapi tárgyakon való megjelenésére is példa. A tárgy a salgótarjáni Hirsch és Frank Vasöntödében készült.
A Széchenyi Ferenc Tájmúzeum gyűjteményét és kiállított tárgyát az Ebes Kulturális Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője, Eignerné Bartusz Andrea előadásában ismerhették meg az érdeklődők. A múzeum 2004-ben nyílt állandó kiállításának egy darabját hozták magukkal a rendezvényre. Az 1950-es évek elején a Hortobágyon 12 zárt kényszermunkatábort hoztak létre, ezek egyike az ebesi tábor volt. A tárlat a szabadságuktól és emberi méltóságuktól megfosztott embereknek állít emléket. Választott műtárgyuk egy antik utazóbőrönd volt, s a prezentáció során az előadó egy diákok számára készült ismeretközvetítő programon keresztül számolt be a kiállítás jelentős témáiról.
A püspökladányi Karacs Ferenc Múzeum egy igazán különleges tárgyat adott a kiállításhoz. Farkas Bertalan 1980-ban, első magyar űrhajósként járt az űrben Valerij Kubaszov szovjet parancsnok társaságában a Szaljut-36 űrhajó fedélzetén. Az űrhajó május 26-án indult, május 28-án dokkolt a Szaljut-6 űrállomáson, és június 3-án tért vissza a Földre. Ebben az időben a püspökladányi születésű Szűrös Mátyás volt a moszkvai nagykövet. Farkas Bertalan összebarátkozott a követségen dolgozókkal, így Szűrös Mátyással is. Ennek eredményeképpen magával vitte a püspökladányi zászlót az űrbe, amelyet az űrhajósok aláírásával később a Karacs Ferenc Múzeumban helyeztek el a nagykövet közreműködésével. A múzeum gyűjteményét és az űrben járt zászló történetét Györfi Lajos, Püspökladány város alpolgármestere, volt múzeumigazgató mutatta be.
A Széchényi Ferenc Tájmúzeum installációja
A berettyóújfalui Berettyó Kulturális Központ és Bihari Múzeum képviseletében Sándor Mária főmuzeológus, múzeumpedagógus tartotta meg gyűjteményismertető előadását, melynek záró akkordjaként a nézőket is bevonta. A pulpitus mögül kiállva, múzeumpedagógiai módszereket alkalmazva mutatta be a kiállított rátétes bihari szűrt, melyet egy vállalkozókedvű résztvevő fel is próbálhatott, hiszen a kiállított tárgy pontosan erre a célra készült hiteles tárgymásolat volt, melyet az idén 50 éves Bihari Múzeum különböző programjain már máskor is magukra ölthettek az érdeklődők.
A Déri Múzeumon kívül más debreceni közgyűjtemények is képviseltették magukat a konferencián. A Debreceni Református Kollégium Múzeumából Hegedűs Gyöngyi muzeológus mutatta be röviden a gyűjteményt, majd részletes harangtörténeti ismertetőt hallhatott a közönség az általuk választott barabási harang bemutatásán keresztül, mely az ottani református templomból került a gyűjteménybe megrepedése után a leltárkönyvük szerint 1967-ben. A múzeum egyházművészeti kiállításában található harangok között ez a legnagyobb méretű a maga 85 cm-es magasságával és 55,7 cm-es átmérőjével. A harangot nyelve nélkül adta át a gyülekezet, s a kiállításban is így szerepel. A felfüggesztéshez használt járom és a vaspántok az eredetiek, így hitelesen tudják bemutatni, hogyan is lehetett a toronyban annak idején felszerelve a harang. A konferenciára a tárgy csak képi formában érkezett meg, az állandó kiállításukból nem vette ki az intézmény a tárgy súlyára és felfüggesztésére való tekintettel. Ennek ellenére a gazdag képi anyag és a muzeológiai ismertető érzékletessé tette a tárgy történetét.
Vizi Katalin ügyvezető-igazgató a MODEM–gyűjtemény múltját, jelenét és jövőjét mutatta be előadásában. Nagy örömmel számolt be arról, hogy hogyan vált a MODEM galériából muzeális intézménnyé és megosztotta a jelenlévőkkel azt is, hogy a jövőben különös figyelmet fordítanak majd arra, hogy még inkluzívabbá váljon az intézmény és a speciális igényekkel és nehézségekkel élő gyermekek és fiatalok számára különleges és színvonalas programlehetőségeket kínáljanak. A MODEM–gyűjtemény a kiállításra Szabó Ádám Vulkán című plasztikáját választotta, mely alkotás a modern formavilágával és különleges anyaghasználatával ebben a tárgykavalkádban különleges színfolt volt a gázálarckészlet, vasaló és bihari szűr mellett.
A Déri Múzeum a kiállításba a már említett tárgyak mellett választott még két darabot a numizmatikai gyűjteményéből is. A régi Városi Múzeum gyűjteményéből egy osztrák 10 000 koronást 1918-ból, mely 1919-ben osztrák felülbélyegzéssel lett ellátva. Az installáció különlegessége volt, hogy a pénz egy bőröndben kapott helyet, melyben sokszorosítva másolatok vették körül. Ez a vizuális látvány azt a történetet támasztotta alá, melyet Lakner Lajos mesélt el Déri Frigyesről: a Tanácsköztársaság vezetői március végén visszahívták a bécsi nagykövetet, s hozzájuk hű embert neveztek ki. A követség régi titkárának föltűnt, hogy több mint 100 millió korona érkezett a követségre, vélhetően abból a célból, hogy ezzel támogassák egy kommunista forradalom kitörését Bécsben. A titkár Déri Frigyes segítségével lopta el a pénzt, s átmenetileg abban a páncélszekrényben helyezték el, amelyben a gyűjtő numizmatikai anyagát is őrizte.
A másik kiállított tárgy egy érme volt, mely Déri Frigyes numizmatikai gyűjteményéből való, s mely minden jel szerint a Festetics-család gyűjteményéből származik, melynek nagy részét Déri Frigyes vásárolta meg 1917-ben. A Festetics-gyűjtemény felvásárlásának körülményeit és a darabok Déri numizmatikai gyűjteményébe kerülésének útját Sajtos Anna múzeumpedagógus ismertette, majd magáról az aranyveretről Véber Zoltán történész beszélt részletesebben. Az érme Bocskai István mindössze kétéves pénzverési ciklusában készült 1606-ban. Az aranyveret Bocskai ezüst hatgarasosának éremképével készült, súlya az aranyforintok négyszeresének felel meg. Ebből kifolyólag az érme inkább reprezentációs célokat szolgálhatott és nem forgalmi pénz volt. A darabot még különlegesebbé teszi, hogy egészen 2020-ig unikálisnak számított, csak a Déri Múzeum példánya volt ismeretes ebből a típusból, akkor azonban feltűnt még egy veret egy zürichi árverésen, ahol 280.000 svájci frankért talált új gazdára.
A nap végére egyértelművé vált, hogy a magángyűjtők és a közgyűjtemények közötti párbeszéd nemcsak szükséges, hanem rendkívül inspiráló is. A résztvevők megosztották egymással tapasztalataikat, és új lehetőségeket fedeztek fel a közös munka terén. A Déri Múzeum konferenciája bizonyította, hogy a gyűjtés szenvedélye nemcsak egyéni örömforrás, hanem a közösségi emlékezet és kultúra formálásának fontos eszköze is lehet.
A rendezvény egészét áthatotta a gyűjtés iránti szenvedély, és a konferencia sikere reményt ad arra, hogy a hasonló események a jövőben tovább erősítsék a múzeumok egymás közötti és a magángyűjtőkkel való együttműködést, új kapukat nyitva a gyűjtemények bemutatása és megőrzése terén.
Borítóképen:
Szabó Ádám Vulkán című plasztikája a MODEM gyűjteményéből
